Konfuciusz

Beszélgetések és mondások

Konfuciusz

Ford: Tőkei Ferenc, Szukits é.n.

Az emberi élet meghatározása

„A Dalok Könyvének háromszáz verse van, de egyetlen sora tartalmazza valamennyit, és ez: Gondolataidban ne legyen hitványság.” /Konf 15./

„Ha a népet rendeletekkel kormányozzák és büntetésekkel tartják féken, akkor ki fogja játszani ( a büntetést), de a szégyent nem fogja megismerni. Ha az erénnyel kormányozzák és szertartásokkal tartják féken, akkor ismerni fogja a szégyent és mindig egyenes lesz.” /Konf 15./

Szülői tisztelet

„… mi a fiúi szeretet… Nem lázadozni… Életükben szolgáld szüleidet a szertartások szerint, halálukban temesd el őket a szertartások szerint. …

A szülőknek egyedül attól kelljen tartaniuk, hogy /fiúk/ megbetegszik.” /Konf 16./

„Csak aki a régit ápolgatva ismeri meg az újat, csak az lehet mások tanítója.” /Konf 17./

Mi a tudás

„.. megtanítsalak-e arra, mi az igazi tudás? A tudottról tudni, hogy tudjuk: a nem tudottról pedig tudni, hogy nem tudjuk: ez az igazi tudás.” /Konf 18./

„Csak aki emberséges, csak az tudja igazán szeretni és gyűlölni az embereket.” /Konf 28./

Négy fő erény

„.. a nemes ember négy erénye: a magatartásban szerény, feljebbvalói szolgálatában tisztelettudó, népe gondozásában kegyes, és a nép alkalmaztatásában igazságos.” /Konf 37./ középszerű embernek is alatta marad, azt nem lehet a magas dolgokra tanítani.” /Konf 45./ /Ez határozza meg az egész filozófiáját, mert a középszerű és az alacsonyabb szintű emberekkel nem szabad foglalkozni HM.

„Aki emberies, az elsősorban a nehéz dolgokkal törődik, és csak másodsorban a… sikerrel.” /Konf 46./

„Törekedj mindig a helyet útra…, szilárdan ragaszkodj az erényhez, igazodj mindig az emberség elvéhez, szórakozásodban pedig keresd a művészetekben.” /Konf 49./

„A mesternek négy …. tanítása volt: a műveltség, az erkölcs, a hűség és a megbízhatóság.” /Konf 52./

„A mértéktelenség zabolatlansághoz vezet, a mértéletesség pedig a zsugorisághoz. Nos  a zsugoriság mindig jobb, mint a zabolatlanság.” /Konf 55./

A nép irányítása

„A néppel el lehet érni, hogy a helyes utat kövesse, de nem lehet elérni, hogy meg is értse azt.” /Konf 58./

„A mesterből teljesen hiányzott négy dolog: nem volt benne sem féktelen vágy, sem előítélet, sem konokság, sem pedig önzés.”/Konf 62./

„Minden tovafolyik, akárcsak ez.. meg nem állva sem nappal, sem éjjel.” /Konf 66./

Konficiusz jelleme

„Sohasem unta meg a jól tisztított rizst, a húst pedig apró szeletekre vágottan szerette. Nem ette meg a dohos vagy savanyú rizst, sem a megromlott halat vagy húst.  Nem ette meg azt az ételt, ami színét vesztette vagy megbüdösödött, sem azt, amit rosszul főztek meg, vagy nem az évszak szerint /kínáltak neki/. Nem ette meg azt az ételt, amit szabálytalanul vágtak fel, sem azt, amit nem saját levével fűszereztek. Bármily bőségben lehetett is a hús, sohasem engedte, hogy több legyen, mint a növényi eledel. Csak a borivásban nem szabott határt magának,de sohasem jutott odáig, hogy megzavarodjék tőle. Sohasem fogyasztott el piacon vásárolt bort vagy szárított húst. Ételéből sohasem hiányzott a gyömbér. Sohasem evett sokat.

Ha áldozatban /segédkezett/ a fejedelemnél, egy éjszakán át sem tartotta magánál a húst/amit ajándékba kapott/. Az /otthoni/ áldozati húst sohasem őrizte három napnál tovább, hiszen ha három napnál tovább őrizte volna, már sem tudta volna megenni.

Ha étkezett, nem beszélt: s ha lefeküdt aludni, nem beszélgetett.” /Konf 72-73./

„.. megkérdezte… melyik a kíválóbb… így felelt… túlmegy a mértéken….pedig nem éri el.    A mértéken túlmenni ugyanolyan hiba,mint nem érni el.” /Konf 79./

„… mi a tökéletes erény. A mester így felelt: Ha kilépsz a kapun, olyan légy, mintha nagy vendéget fogadnál:ha a népet dolgoztatod, olyan légy, mintha nagy áldozatnál segédkeznél: soha ne tedd másoknak, amit magadnak nem kívánsz.” /Konf 84./

A kormányzásról

„Legyen elegendő élelem, legyen elegendő fegyver, s a nép bízzon benned…. És ha elkerülhetetlen, hogy lemondjak valamelyikről, akkor melyikről mondhatok le először…. A fegyverekről…. Az élelemről… de ha a nép nem bízik benned, nem állhat fenn (az ország).” /Konf 86./

„Ha te, uram nem leszel kapzsi, akkor akár jutalmat adhatsz érte, mégsem fognak lopni.”/Konf 89./

„Mit gondolsz nem kellene megölni az erkölcsteleneket, hogy ezzel is segítsük az erkölcsösöket?.... De uram, a jó kormányzáshoz miért kellene megölnöd bárkit is? Ha te magad is a jóra törekszel, akkor a nép is jó lesz. A nemes ember erénye olyan akár a szél: a közönséges embereké pedig a fű. Ha fölötte fúj a szél, a fűnek meg kell hajolni.” /Konf 89./

Bölcsességek

„.. az … erényről… szeretni az embereket…. a tudás…. ismerni az embereket”… /Konf 90./

„.. arra kérte…, hogy tanítsa a földművelésre… Azt jobban tudná nálam egy öreg paraszt..” /Konf 93./

„Aki azonban nem tudja jól irányítani önmagát, hogyan tudna jól irányítani másokat?” /Konf 95./

„A kormányzásról…Ne kívánj gyors eredményt és ne nézz kicsiny haszonra. Aki gyors eredményt kíván, nem jut messzire, aki kicsiny hasznot néz, nem visz végbe nagy dolgokat.”  /Konf 96./

„Aki szilárd, kitartó, egyszerű és szavaiban szerény, az közel áll a tökéletes erélyhez.” /Konf 99./

„…mi a szégyen… Ha az országot jól kormányozzák,(csak) a hivatali jövedelemre (gondolni): s ha az országot rosszul kormányozzák,(akkor is csak) a hivatali jövedelemmel ( törődni): ez a szégyen.” /Konf 101./

„Szegénynek lenni és nem elégedetlenkedni: nehéz. Gazdagnak lenni és nem dőlyfösködni: könnyű.” /Konf 103./

„Aki hasznot látva az igazságosságra gondol, aki a veszélyt látva kész feláldozni életét, aki még hosszú évek múlva sem felejti el az életében valaha kötött megállapodás szavait, arról azért elmondhatjuk, hogy tökéletes ember.” /Konf 104./

„Akinek nincs hivatala, az ne foglalkozzék a kormányzás dolgaival.” /Konf 107./

„Van – e egyetlen szó, amelyet az ember egész életében követhet?.....Hát nem ilyen szó a kölcsönösség? Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd az embereknek.” /Konf 117./

„A nemes ember az elvekkel törődik, nem pedig az evéssel. Aki szánt-vet, éhen marad: aki azonban tanul, hivatali jövedelemhez jut általa. A nemes ember csak az elvek miatt aggódik, s nem fél a szegénységtől.” /Konf 119./

„Háromféle barátság hasznos, és háromféle barátság káros. Egyenes, őszinte és sokat tudó emberrel barátkozni hasznos. Álszent, behízelgő és pergőnyelvű emberrel barátkozni káros.” /Konf 124./

„Háromféle öröm hasznos, és háromféle káros. A szertartások és a muzsika tanulmányozásának öröme, a mások jóságáról való beszédnek öröme és a sok kiváló ember barátságának öröme hasznos: a féktelen gyönyörűségek öröme, a naplopó csavargás öröme és a lakomák gyönyörűségeinek öröme káros.”  /Konf 124./

„A nemes ember jelenlétében három hibát lehet elkövetni. Ha nem kérdezett, és mégis beszélsz annak neve kapkodás. Ha kérdezett, és mégsem beszélsz annak neve titkolózás. Ha úgy beszélsz, hogy nem nézel az arcába, annak neve vakság.” /Konf 124./

„Akivel a tudás vele születik, az a legmagasabb rendű ember. Aki a tudást tanulással szerzi meg, a másodiknak következik. Aki ostoba, de tanul, az harmadiknak következik. Aki ostoba és nem is tanul, az bizony a legalacsonyabb rendű ember.” /Konf 125./

„A nemes embernek kilenc dologra van különös gondja. Ha néz valamit, gondja van rá, hogy világosan lássa….hallja…arckifejezését… nyájassá tenni… megjelenését….tisztelettudóvá. Beszédében őszinteségre törekszik, tetteiben pedig gondos figyelemre. Ha valamiben nem biztos, gondja van rá, hogy megkérdezze. Ha mérgelődik, akkor ( a harag) súlyos következményeire gondol. Ha pedig azt látja, hogy kap valamit, akkor az gazságosságra gondol.” /Konf 125./

„..tökéletes erény.. aki öt dolgot képes megvalósítani bárhol az ég alatt, az tökéletes erényű….A komolyság, a nagylelkűség, a szavahihetőség, a szorgalom és a jóindulat. Aki komoly, azzal nem bánnak tiszteletlenül, aki nagylelkű, az megnyeri a tömeget: aki szavahihető, abban megbíznak az emberek: aki szorgalmas, az érdemeket szerez: aki pedig jóindulatú, az könnyen irányíthatja az embereit.” /Konf 129./

„… hallottad – e már a hat szót és a hat sötétséget?... Aki szereti az erényt, de nem szeret tanulni, annak sötétsége ostobasághoz vezet. Aki szereti a tudást, de nem szeret tanulni, annak sötétsége a gondolkodás szétszórtságához vezet. Aki szeret szavahihetőnek mutatkozni, de nem nem szeret tanulni, annak sötétsége mások megkárosításához vezet. Aki szereti az egyenességet, de nem szeret tanulni, annak sötétsége durvasághoz vezet. Aki szereti a bátorságot, de nem szeret tanulni, annak sötétsége durvasághoz vezet. Aki szereti a szilárdságot, de nem szeret tanulni, annak sötétsége bolond viselkedéshez vezet.” /Konf 130./

„… a kormányzás dolgai tiszteletben kell tartani az öt jót és száműzni kell a négy rosszat…. a hivatalt viselő legyen jótékony, de tékozlás nélküli, dolgoztassa a népet, de ne keltsen elégedetlenséget, legyen akarata, de kapzsiság nélkül, legyen méltóságteljes, de kevélység nélkül és tartson tekintélyt, de vadság nélkül… a négy rossz: Kivégeztetni valakit anélkül, hogy tanítottuk volna: kegyetlenség. Figyelmeztetés nélkül máris megkövetelni a munka befejezését: zsarnokság. Késlelkedve adni ki a parancsot, de azonnali végrehajtást követelni: garázdálkodás.” /Konf 149-150./

Egyik tenyerünkkel tapsoljunk...

„Nincs rá mód, hogy csupán egyik tenyerünkkel tapsoljunk.” /Mes 1.132./

A kettősség gondolata, a jó – a rossz, a test – a lélek, a nő – és a férfi… minden kultúrkörbej megtalálható. Ennek részleges bemutatására teszünk kísérletet.

Az ókori Egyiptomban a halállal a test és lélek egysége megszűnik, mivel a lélek „ kilép a fényre” – újjászületik és éli a túlvilágon az életét, míg a test a bebalzsamozást követően megőrződik az örökkévalóság számára, de a test és lélek egysége nem jön létre újból. /Egy 1.27./

A test és lélek egysége a halállal megbomlik, az egyensúly felborul a lélek tovább él, míg a test elbomlik. /Egy 2.75./

A test és lélek egységét vázolja a Titkos tanítások könyve is. /Upa 106./

A Biblia határozottan kiemeli a test és lélek kettősségét. /Máté 10.28./

A férfi és nő egységét – egy test, egy lélek – elv alapján a férfi és a nő nem rendelkezik a testével, azzal a másik. Ugyanakkor kiemeli a házasság hátrányait is, mondván, biztos jó asszonnyal lenni ?

/Máté 19.4-6./, /Máté 19.10./

Egy értelmezési vita sorén felmerült az a kérdés, ha a hagyományok szerint az özvegy asszonyt elveszi az elhunyt férj testvére, majd az is elhalálozik, az özvegyet sorban elveszi a hét férfitestvér a feltámadáskor paráznának minősül e a nő, és kinek a felessége ?

Választ több értelmezési vita után abban állapították meg, hogy a feltámadáskor csak a lélek támad fel, a test nem, így nem lehet, nem kell eldönteni a kérdést, mert az fel sem merülhet. /Máté 22.23-30./

Érdekesen fogalmazza meg a Biblia a test és lélek kettősségét, mely szerint a törvény lelki, az ember testi, ezáltal a törvények megszegésére hajlamos. /Rom 7.14., Rom 7.25./

A férfi és nő saját testük feletti uralmát, tulajdonjogát is meghatározza. /Kor 1.7.3-4./

Nemcsak a test és lélek kettősségét emeli ki a Biblia, de meghatároz egy testi – fizikai, és egs lelki testet is, ugyanígy van mennyei és földi test is. /Kor 1.15.40-48./

A kettősségek közül talán a legjellemzőbb az a megállapítás, melyet egy régi magyar mondással lehet illusztrálni. Az apa leheli a kezét, ha fázik és fújja, ha melege van. Erre jegyzi meg a fia: Idesapám, de fura pofája van kendnek. Néha hideg és néha meleg gyün belőle. /Jak 3.10./

Flavius Josephus a test romlandósága és a lélek halhatatlansága mellett áll ki. /Flah 150-156./

Seneca szerint a test hordozza a maga súlyát, nem úgy, mint a lélek. /Sen203-204./

Érdekesen fejti ki a lélekvándorlásról szóló véleményét is. /Sen 417-418./

Lélekvándorlás

A halandó ember lelke ugyanúgy mint Egyiptomban Indiában is olyan mint a gabona /Osiris/, megérik /Upa 26./,learatják elvetik és az újjá születik.

A halál után a beszéd, a gondolat, a lélek elvándorol egészen addig, míg a legfőbb istenségbe nem ér /Upa 96./

Halálkor a fent említettek elhagyják az átmeneti szállást biztosító testet /Upa 106./

Julius Caesar érintőlegesen beszél a druidák /Cae 137-138./ hitéről, mely szerint a lélek nem pusztul el, hanem az egyik emberből a másikba vándorol.

Legfrappánsabban Marco Polo /Pol 195./ foglalja össze a kínai nép – khataj – hitét, ugyanis az elhunyt lelke a földön viselt dolgaitól függően egy másik testbe költözi, ha olyan volt, akkor állat testébe is, ezért tilos az állatok megölése. Ezért kell a székletet a homokba úgy elkeverni, hogy semmiféle élőlény ne kerülhessen oda, ne táplálkozzon vele, mert ha az elfogy, akkor az az élőlény elpusztul és annak a lelkét terheli, aki nem takarított rendesen.

Ugyanezzel az indokkal magyarázza /Pol 321-322./ a halotthamvasztás szokásának kialakulását.

Temetkezési szokások

Minden társadalmi formációra jellemző volt a halottak tisztelete, rájuk való emlékezet és az „eltemetés”, a nyugvóhely megjelölése.

A köztudatban halottról való gondoskodás az egyiptomi piramisok jelentik. Már ekkor meg lehet figyelni a társadalmi különbségeket a pénz szerepét.

Hérodotosz / Szemelvények Hérodotosz történelmi műveiből, Franklin, 1911. 57-59 old. Ford: Dr. Geréb József/ szerint „ elviszik a holttestet bebalzsamozni. Ezt külön emberek végzik….megmagyarázzák a legünnepélyesebb módját…. bemutatják azután a második módját, mely kisebbszerű és olcsóbb, úgyszintén a legolcsóbbat…” A variációkat a naturista leírás miatt nem ismertetjük.

Az egyiptomi Halottas Könyv részletesen leírja a test és lélek szétválását /Egy 1.27./ a lélek utazását

/Egy 1.50./, a túlvilági vándorlását /Egy 1.75./, a lélek istenné válását /Egy 2.20-23./, a lélek elszámoltatását /Egy 2.18-19./, meghatározták a 42 főbűnt /Egy 2.20-23./ és a gyermekként történő újjászületést /Egy 1.34./.

Az indiai hagyományok a holttest máglyán történő elégetést írják elő /Mes 1.293./.

A Titkos Tanítások szerint /Upa 76./ a tűz megszabadítja a lelket a testtől.

A homéroszi időkben is kötelező volt a tetemek eltemetése, ugyanis a temetetlen test lelke nem tudott megnyugodni, vándorolt. /Homo 591., Homo 595./

A keresztény temetkezési szokásokat a „porból lettél porrá válsz” szemlélet határozta meg /Préd 3.19-21./.

 Ugyancsak befolyásolta a szokásokat /Kor 1.15.40-48./ a test kettősségének elve.

A germán temetkezési szokások között első helyen állt a máglyán történő elhamvasztás /Tac 1.52-54./

A viking törzsek /Kop 47./a tetemet elföldelték, vagy koporsóba téve a tengerbe dobták /Kop 60./.

Minden esetben a halott mellé temették ruháit és fegyvereit /Kop 116./. A holttestet a ház falába vágott nyíláson keresztül vitték ki /Kop 139-140./ – nehogy az elhunyt visszataláljon.

A túlvilági utazás megkönnyítésére a tetemre cipőt adtak /Gir 99./

Az elföldelés mellett a csónakba temetés is előfordult /Gir 107./

A germán „Tízparancsolat” kilencedik tanácsában javasolja a tetem eltemetését /Edd 258-260./

Gyakran előfordult a csatában elesettek máglyán történő elhamvasztása is az ellenséggel együtt /Edd 392-393/

A bálványimádók a tetemet máglyán égetik el – az eseményig a tetemet a házban tartják és minden étkezéskor megterítenek neki, majd a ház falába vágott nyílások keresztül viszik ki /Pol 104-105./

A mongolt törzsek /Carp 275./ a lovával együtt temetik a harcosokat. A gazdagabb embereknél úgynevezett próbatemetést tartanak, /Carp 275-277./,melynek maradványai a Kárpát - medencében is megtalálható.

„Az istennek nincs pénze … az isten meztelen”

„Az istennek nincs pénze … az isten meztelen” /Sen 260./

Minden ember csoport, akik valamilyen természetfeletti, felsőbbrendű lényben hittek, imádtak valamilyen természeti jelenséget – napot, holdat – benépesítették a természetet istenekkel mindig valamilyen áldozatot mutattak be az isteneknek a jóindulatuk elnyerése miatt. Ez az „áldozat” végig kíséri az emberi történelmet és véleményünk szerint ez jelentette az eredeti bűnt, melyet az áldozat – tevők az embertársaikkal szemben elkövettek.

Lopás: általában minden vallás tiltotta a más tulajdonának az elvételét, de különösen az isteneknek szánt adományok eltulajdonítása volt az egyik főbűn.

„Nem loptam el a templomok áldozati barmait.”/Egy 2.18-19./

Az áldozat általában pazarlást is jelentett, mivel az áldozatokat elégették, vagy valamilyen más módon megsemmisítették:

„Ökröket és kecskéket öltem le neked…

Táplálékról gondoskodtam neked….

Kenyeres sütöttem neked”…/Egy 2.103-105./

Az egyiptomi kultúrára jellemező piramis építések az isten – fáraó emlékeit jelentette. Egyben a felhalmozott javak „ elpazarlása”, melyek a sírleleteket jelentette.

„A kincs, amit életedben szorgalmasan gyüjtöttél…….

mihelyt a halál hív…..

magadra hagyd” /Mes 1.130./

Az isten nem vár jutalmat, áldozatot. „Az isten nem úgy őriz, mint pásztor, hogy bot van a kezében. /Mes 1 180./

Viszont az indiai kultúrára jellemző önkéntes tűzhalál öngyilkosságra ösztönözte az asszonyokat. /Mes 1 293./

A Titkos Tanítások szerint a Legfelsőbb lény hétféle táplálékot teremtett /Upa164./ - az isteneknek kettőt áldozatot és felajánlást, ezzel mintegy kényszerítve az embereket az élelem „ pazarlására”.

A homéroszi görögök is áldoztak az isteneknek, hogy a halottak lelke megnyugodjon /Homo591./, valamint az elhunyt fegyvereit is elégettek máglyán /Homo 595./.

A második főbűn a gyilkosság: az első gyilkosság oka Káin és Ábel /Móz 1.4.1-16./ esetében azért történt, mert Ábel állatot áldozott fel, míg Káin a föld termékeit, melyet az isten nem vett jó néven – szinte nem fogadta el Káin áldozatát. Ebben az esetben két gazdálkodási forma állattenyésztés és földművelés képviselői csaptak össze, melyből az állattenyésztők kerültek ki győztesen, amit a teremtés sorrendje is igazol: az isten megteremti Ádámot, majd Évát, majd az állatokat, majd a növényeket, hogy az az állatok tápláléka legyen.

A pogány kor áldozatára emlékeztet Ábrahám cselekedete, amikor az isten ösztönzésére fel akarta áldozni fiát Izsákot.

A második „tízparancsolat” is előírja az istennek történő áldozást, /Móz2.34.10-26./, viszont azt úgy kell tenni, hogy „kedvesen fogadtassatok” /Móz 3.19.1-36./

A Zsoltárok Könyve /Zsolt 49.11./ megjegyzi, ha valaki meghal, semmit sem tud magával vinni, a dicsőséget sem. /Zsolt 49.18./

Flavius Josephus /Fla 48./ már párhuzamot von Zeusz és  a keresztény isten között, csak az elnevezésük más. Kijelenti, hogy a törvénygyűjtemények a legnagyobb bölcsességről tesz tanuságot.

Tárgyilagosan elemzi /Flah 150-156./ az emberi cselekedet kiváltó okát, a jó és rossz cselekedeteket, melyek teljesen függetlenek az isten akaratától.

A germánok nem tartják összeegyeztethetőnek, hogy az isteneiket falak közé zárják, egészen addig, amíg a keresztény vallásra nem tértek át /Tac 44./

Véleményünk szerint a Korán sokkal tárgyilagosabban közelít a témához, amikor kijelenti, hogy Jézus, Mária fia nem más, mint egy próféta /Kor 5.84./

Allah, az isten nem rendelkezik emberi tulajdonsággal – nem nemz gyereket, hanem teremt /Kor 19.217./

A pazarlás megszűnését jelenti az az előírás, hogy az áldozati tevék húsát szét kell osztani az éhezők között. /Kor 22.36-37./

Mezőgazdaság

Érdemes összehasonlítani a XXI. század mezőgazdaság nehézségeit a római időkben alkalmazott eljárásokkal.

Cato (Cat 62-63.) részletesen leírja egy-egy adott terület megműveléséhez szükséges létszámigényt, azok szerszámigényét, a munkaidő kihasználását, a termékszerkezetet (Cat 89.), sőt szabályozza a vállalkozók bérkifizetését is (Cat 99.)

Különféle gazdaságos tevékenységeket javasol (Cat 100-101.), például az alomszalma pótlását falevéllel, a takarmány kiegészítését lombbal. Ezáltal a keletkezett trágya mennyisége megnövekszik, és a falevelek sokkal hamarabb komposztálódnak trágyával keverve, vagy részben megemésztve.

Ugyancsak fontosnak tartja az utak mentén a fásítást (Cat 103.) részben a lombtakarmány, részben a szerszámfa miatt. Részletesen ismerteti a bor előállításának fontosságát (Cat 104-105.), és leírja, hogy a visszamaradt törek újbóli vizezésével lore (lőre) állítható elő a rabszolgák számára (Cat 190.). A föld minőségétől függően meghatározta a munkanormát (Cat 286.), a létszámigényt, és részletesen felsorolta a használandó szerszámokat is (Cat 109-111.). Ugyanilyen szempontok alapján egy nagyobb latifundium művelését, létszám- és egyéb igényeit is meghatározta. (Cat 111-112.)

Fontos szempont az is, hogy pontosan megállapította a napi étel mennyiségét is (Cat 171-173.), ami teljesen összhangban van a katonaság (légionáriusok), rabszolgák, földművelők számára előírt élelmiszerek mennyiségével, sőt a XX. században meghatározott mennyiségekkel is.

Állattartás

A legegyszerűbb gép az ék. A legegyszerűbb „élelmiszerelőállító” pedig a kecske, a birka, a tehén és a ló. A mediterrán vidéken a legelterjedtebb és a legsokoldalúbban felhasznált állat a kecske és a birka volt. Egyrészt a tejet fogyasztották, majd – eleinte fügefa levelének hozzáadásával – sajtot készítettek, melyet formáztak, sóztak, ízesítettek és érleltek. A tej spontán megalvadásakor túrót állítottak elő, amit szintén sóztak, ízesítettek, tartósítottak. Az állott tej fölének leszedésével vajat készíthettek, továbbá különféle adalék- és erjesztő anyagok hozzáadásával joghurt és kefir jellegű élelmiszereket fejlesztettek ki. Mivel a kecske és a birka mindent megettek a legelőn, különösebb gondozást a fejésen és a legeltetésen kívül nem igényeltek, melyet általában azok az emberek végezték el, akik nem voltak harcra és egyéb munkára alkalmasak. A kecske, birka másik nagy jelentősége, hogy gyapjuk, illetve szőrük feldolgozásával ruhákat, takarókat és egyéb használati tárgyakat készítettek.  Természetesen a húsát, bendőjét, vérét, csontjait is felhasználták. A birka sarokcsontjából dobókockát készítettek.

A disznótartás is meglehetősen szilaj körülmények között folyt. Homérosztól tudjuk, hogy Kirké a disznókat makkoltatta (Homo 242-243.), az ökröket pedig tölgyfalombbal etette (Homo 357.). Ez a gyakorlat a Földközi-tenger egész térségében hasonló volt. (Str242.) Cato pontosan meghatározta az állatok takarmányának mennyiségét is. (Cat 175.)

Mint minden haszonállat, az ókori állatok a mai állapotokhoz képest sokkal satnyábbak voltak (Tac 1.42.)– a szarvasmarhák valójában szarvatlan marhák voltak.

A viking állattartásra a rideg birkatartás volt a jellemző (Nja 1.78.), az állatokat folyamatosan fejték (Nja 1. 197.), viszont nem a legkedveltebb foglakozásnak számított a férfiak körében (Hraf 35.) Ugyanezt a hozzáállást láthatjuk a germán harcosoknál is (Edd 206.).