2014. február 23., vasárnap

Agyagtáblák üzenete


Agyagtáblák üzenete. Helikon, 1963.
Ford.: Rákosi Sándor

„Királytükör

A király,
ha nem hallgat a törvényre –
alattvalói fellázadnak,
birodalma pusztasággá változik:

ha megszegi országának törvényét –
királyi sorsát a sors királya összetöri…
nagyjait ha lenézi,
érdemei kicsinyülnek:
ország elsőjére nem hallgat –
zendülés támad a nép között:
latroknak tanácsán ha jár –
 országában az erkölcs megrothad: ...
Szippar fiához ha igaztalan,
ám igazságos  az idegenekhez - …
Samas akkor, ég és föld bírája,
idegen törvényt kovácsol a népre: …
…. ha ….
megvesztegetést elfogadván –
Enlil akkor ….
idegen hadat támaszt ellene….
Marduk akkor, ég és föld ura,

ellenségei oldalára áll…
… országát ellenségei kezére adja,
katonáit fogságra vetteti,
idegen igába fogja népét.” /Agy 17-20./

„Az idők elején a szent napokban

folyókat ástak az emberek. …
Földieknek király- urává
az istenek Gilgamest tették:
Megparancsolták Gilgamesnek:
derékségre példát teremtsen!
A király tehát nekilátott –
 datolyát ültetett kertjében,
tamariszkuszt  ültetett kertjében. …
Íme,  vetélkedik a két fa. …
… szólal a datolyapálma …
Ó, tamariszkusz, te mihaszna fa!
Mivégre is van ágad?
Hiszen termés nélküli, meddő gally az!
Bezzeg az enyém! Gyümölcsöket ringat!
Az érettjét leszedik csemegének. …
A király sincs el nélkülem!...
… a tamariszkusz,
szól eképpen a datolyafához:
különb vagyok nálad, ha mondom,
mert atyja minden mesterségnek!


A földműves szerszámai javát
rólam metszi le, úgy szerkeszti össze.
Ekéjét ölemből hasítja ki,
ekéjével forgatja mega földet:
csatornát húz, a földjét öntözi. …
… a datolyapálma …
A földműves szerszámai javát
rólam metszi le, úgy szerkeszti össze.
Ostort, gyeplőt, igás jószág jármát,
istrángot, ökrök s ülések takaróját
s még sok egyéb mást is, szükség szerint. …
…  tamariszkusz …
Tányéromból eszik a király,
serlegemből kortyint a királyné,
tálamból laknak jól a hercegek,
kosaraimból a katonák,
a pék ládámból meri ki a lisztet,
takács vetélőmmel vetél,
engem ölt fel az induló sereg …
… isten házát én tatarozom. …
… datolyapálma …
…S ágaimon dúsan terem gyümölcs
özvegyek, árvák örömére –
hiszen tudod, vagy három hónapig
azon él a szegénység:

s megdézsmálván gazdag fürtjeimet,
magasztalják törzsem termő hatalmát.”  /Agy 27-31./

„Hadd hódoljak a Bölcsesség Urának

Hadd hódoljak hát …
hadd könyörögjek hát …
hadd kérjem hát…
Cserben hagyott engem az isten …
… Egészségem megromlott …
sorsom balra fordult, …
kiűzettem házamból …
Rajtam köszörüli nyelvét a szomszédság …
… rémületes álmokat álmodom …
… Vesztésemre az udvari nép ármányt szövöget. …
Nemesemberként jártam-keltem korábban, s most lépten-nyomon megaláztatom. …
… családom elhagyott …
Édes felem ellenfelemmé változott. …
…  szomszédaim fegyvert készítenek ellenem. …
… Ismerősöm, ha megpillant, kitér előlem…
Magas kort értem immár….
… igazamat nem találom…
… Nekem azonban maradt még annyi időm…
… még egyszer a végtelen isteni kegyelemhez folyamodjam!...
… szabadíts meg! , kérleltem leborulva.
Ne fél, gondom lesz rád!, felelt ő.
… Oldó-kötő igéi, gyökerestől kitépték mind a rontást.
… A sorvasztó szél….
a bénító görcs…
a fullasztó köhögés tengeri lakóhelyére visszakúszik,
az ijesztő szellem a Holtak Házába visszasántikál,
a rémes kísértet a Holtak Hegyének belsejébe visszavánszorog…
Megragadott engem az én Uram,
lábamra állított engem az én Uram…
… Én, ki a sírból tértem vissza, átmegyek a Napkelte-kapu íve alatt.
A Bőség Kapujában bőségre lelek.
A Védőszellem Kapujában megölel a  lamasszu.
Egészségem visszaszerzem a Jó-Egészség Kapujában.
Életet nyerek az Élet-kapujában.
A Hajnalodás Kapujában ujjászületésemmel találkozom,
megfényesednek jeleim a Fénylő-Jósjelek Kapujában.
A Feloldozás Kapujában feloldoztatom …
.. ajkam imára nyílik az Imádás Kapujában.
A Szenvedéstől Szabadulás Kapujában megszűnnek kínjaim,
tisztulás vizével hintenek meg a Tiszta- Víz Kapujában.
A Teljesség Kapujában Marduk elé járulhattam.” /Agy 61-72./

„A halott a sírban és a másvilági törvényszék előtt

A halott szól:
Rajta, elindulok immár
én istenem és uram!...
… hallani vágyom ítéletedet, …
… Fölkészülnek az útra,
vándorolnak az úton: …

…Serpenyőbe vetve, ők állanak, ők feküsznek ottan,
ők, akiknek sok földjük és jószáguk és vagyonuk volt –
párjuk soha-soha többé nem terem már…
…Majd parancsot ád a halottnak.
A Mérő előtt a halott szól:
Én jöttem alá, én kószálok alant,
ítélet nélkül, e halotti házban.

Alapja megvetve a háznak,
az örök fekvőhely is készen,
megáll mindenha, köve jó kemény kő –
most még csak az van hátra, ó, nagy isten:
ítéletem komor szavát te mondd ki!

Meghallgatván buzgó imáját,
az isten szól:
Azt, amit kívánsz, teljesítem!
Sugurnak ketrecébe lépsz be,
Sugurnak italát iszod majd!” /Agy 93-94./

„Egy asszír herceg pokoljárása

… Föld úrnője, Allatu, halld meg, pokolra leszállani vágyom!...
… Túl a kapun, jaj, túl a kapun – iszony lakik ott a kapun túl!...
… Namtárt láttam a föld vezérét … Baljával csapzott, lelógott haját,
jobbjával fegyverét markolta meg.
Felesége, Namtartu, kétfejű, emberlábú, emberkezű istennő.

A Halál emberforma istene:

két keze, mint az emberé  –  feje–lába kígyóra emlékeztet.
A Pusztúlás istenének nyakán emberfej nőtt, keze is emberi kéz,
homlokdísze félelmetes-szép, lába madáréhoz hasonló –
jobb lábával a Kígyót letapodta.
Alluhappu, az oroszlánfejű …
Saghulhaza feje madárfej …
Humutr-tabal, a föld hajósa …
Bikafejű a bika-isten …
Namerim kecskefarkú, kecskeképű …
… Így szólott hozzám Nergál isten:
Vakmerően asszonyomhoz könyörögtél, a lenti világ rendjét megzavartad! …
… Most ímé, halld az Úrnő válaszát …
… a föld túrhozója … a kapusnak
adjon át téged! Aja vigyen ki a fényre Istár kapukán keresztül!
Ne hagyj el már engem ezentúl, s mindig-örökké veled leszek én is!
Gonosz ítélet, szorongattatás, zendülés, ínség, hirtelen halál,
s más egyéb rossz, mi embert földresújt, bízvást elkerül, ha engem követsz!
Aki nyugodni földbe tétetik, atyám pásztors pásztorolja azt,
Marduk e pásztor, istenek királya, a mindenbíró, a mindenható. …
… Most pedig  indulj, világodba térj meg, s várj otthon, míg gondolkodom felőled.” /Agy 97-101./

„… bűnjegyzék …

Oldozzatok föl,
ó, nagy istenek,
istenek és istennők …

… oldozzátok föl ezt az embert, …
… istene-megtiltotta ételt evett,
istennője-megtiltotta  italt ivott
„nem”-et mondott „igen” helyett,”igen”-t mondott „nem” helyett:
ujjal mutatott felebarátjára,
hazug beszéddel vádaskodván:
sok nagy gonoszságot gondolt,
sok csalárdságot eszelt ki:
becsmérelte istennőjét,
káromolta istenét: ..
… rosszat mondott …
… megkörnyékezvén bírákat, …
… vesztegetéssel igaztalan pört nyert:
Sanyargatott egy szegény özvegyasszonyt,
egy másikat kiűzött otthonából,
fiút apától elszakított…
… leányt anyjától elszakított …
legyőzötte fogságra vetette …
… megsértette nemző atyját …
… nagy helyett kicsit adott vissza …
bolondságokat fecsegett …
szemtelenségeket művelt….
hamisan mért …
... rossz ezüstöt elfogadott ...
… megtagadta örökösét…
…jogtalan határt  határolt …

… odábbtolt mesgyecöveket …
… szomszédja házát elpörölte,
szomszédjának asszonyával hált,
szomszédjának vérét ontotta …
... a jámbor ifjút nem ruházta föl:
megdúlta a családi fészket..
... nyelve alatt hazugság lakozik …
… fenyegetést, rémisztést tervez,
pusztítást, elveszejtést, rombolást:
gyülölködésre, gonoszságra készül,
meglop, megrabol, fosztogat …
 … kezét gonoszságba mártja …
szája förtelmességet szól…
… tisztátalan dolgot jegyez meg:
letér az igazság útjáról…
… istentelenséget cselekszik,
varázslást, bűbájt s más hasonlót …
mert a tiltott rosszból evett,
mert bűn, temérdek, nyomja lelkét,
mert városa rendjét lábbal tapodta …
… mert lázított az isten ellen,
mert szívvel-szájjal hazudott,
mert káromolta istenét,
mert az áldozatot gyalázta,
mert …
… az imádkozót kinevette,
mert feldöntötte az áldozó asztalt,
mert istenét és istennőjét megutálta,
mert másoknak rosszul, rosszat beszélt,
oldoztassék föl ez az ember:..
s most könyörög, könyörög …
…oldozd hát föl, Samas, te bíró.
„Fönn és Lenn Ura”, oldozd hát föl!” /Agy 106-110./

„Um – Napisti tanácsaiból

Kevés szóval élj: ne fecsegj összevissza!

Részrehajló embertől ne kérj tanácsot!

Nem érsz célt, ha ügyeidet kicsinyíted!

Ha bölcs vagy, ésszel élj, jól sáfárkodj a szóval,
okkal nyisd föl a szád, óvatosan beszélj –
igéidet úgy mérd, mint drágakövet,
melyeknek értéket épp ritkaságuk ád!

Sértőt, gyalázkodót messzire elkerült,
s magad se szólj soha félvállról senkihez!

Maga fejére hoz az szégyent, aki sokat fecseg!

Perlekedők közé soha ne vegyülj,


Veszekedéstől úgy félj, mint a tűztől!

Ne tégy rosszat ellenségeddel!

Rossz tett helyébe jót cselekedjél!

Ellenséged iránt irgalmas légy!

Igazságos légy még azok iránt is,
akik bántanak és szorongatnak!

Soha ne járj a rosszak tanácsán!

Kenyeret szelj az éhezőnek,
bort tölts a szomjúhozónak,
a szűkölködőt fölruházzad,
tiszteld az alamizsna-kérőt.

Feleségül örömlányt el ne végy –
ezerszámra volt szeretője:
papnőt se végy –
istenére ügyel csak:
szajhát se –
bárkivel bujálkodik:
mindezek csupán bajt hoznak fejedre!

Mocskos beszéddel szádat ne fertőzd:

tiszta legyen szavad, gondolatod!

Gonoszat ne szólj soha senkiről:
csak szépet és jót, bárki kérdez is!

Aki mocskosan beszél, gonoszat szól,
a bosszúálló Samas annak fejére hág!

Nyelvedre béklyót rakj, szádra lakatot tégy:
a felrobogó szókat tanuld meg visszafogni!
Sok hirtelen beszédet örömest visszaszívnál –
csakhogy lyukas diót ér a kései okosság!”  /Agy 116-118./

„Példabeszédek

Neked is át kell menned az alvilág folyóján.

Félrelépett asszony szavát
férje a törvény kapujában hallja meg.

Hogy nyugodt alvásod legyen,
pontosan végezd a dolgodat.

Párzás nélkül lett terhes –
evés nélkül kövér.

Az erős munkája bérét,

a gyönge gyermekei árát eszi meg.

Akit szeretsz,
annak igáját is húzod.

Gyürkőzz neki –
isten is megsegít.

Ha rosszat teszel barátoddal,
mit cselekszel majd ellenségeddel?

Nem dárda, nem fal, nem zár, nem vagyon –
csak isten óv meg a veszedelemtől.

A legmagasabb fal se tartóztatja föl az éhes gyomor vakmerését.

Ha férje-ura tehetetlen – bizony csak szolgáló az asszony!

A barátság felbomlik,
az üzlet örökre szól.”  /Agy 124-126./

„Pesszimista töredék

Született ember még nem jutott örökkévalóságra,
elpusztul a halandó, minden művével egyetemben.”  /Agy 130./