A paráznaságot általában tiltották az alaptörvények, gyakran
halállal is büntették. Ugyanakkor a különböző történelmi korokban és
kultúrákban más-más számított paráznaságnak: egyes esetekben elnézték a
többférjűséget is. Az alábbiakban erre olvashatunk néhány példát.
Az indiai Mahabharata szemléletesen leírja azt az esetet,
amikor öt fivér egy nőt vett feleségül (Mah114-116.), pontosan meghatározva ki
mikor lehetett vele együtt, viszont ha valamelyik testvér ezt a megállapodást
megszegte száműzetésbe kellett mennie. (Mah124-127.) Az egykorú vélemények is
megoszlottak arról, hogy ez paráznaságnak számított vagy sem.
A többférjűségre Man szigetén is
találunk példát (Cae 105.), ahol 10-12 fivérnek egy felesége volt.
Az Újszövetség is részletesen taglal
egy hasonló helyzetet, bár ebben az esetben a feleség nem egyszerre lép
házasságra több fivérrel, hanem a férj halála után a férj fivére „örökli” az
özvegyet. Amikor tehát egy férj meghal, a hagyományoknak megfelelően a fivére
elveszi a testvére özvegyét, és ez így folytatódik, míg mind a hét fivér
feleségül veszi az asszonyt. (Máté
22.23-30.) Felmerül a kérdés: parázna-e az
asszony vagy sem? Erre viszonylag egyszerű a válasz: ha a férje életében máshoz
menne feleségül, akkor parázna lenne, így azonban a halál megszabadította a
kötöttségektől. (Rom 6.7.) Arra azonban nem kapunk választ az Újszövetségből, hogy a
feltámadáskor a többszörös özvegy melyik fivérnek lesz a felesége, és vajon
akkor paráznának számít-e.
Marco Polo leírt egy szokást, (Pol 100.), amely
elkerüli a paráznaság kérdését. Ha egy férj 20 napnál tovább van úton, akkor
ott megnősülhet, a felesége pedig férjhez mehet. Ez nem számít paráznaságnak.
Csak az nem derül ki Marco Polo leírásából, hogy mi a helyzet akkor, ha a férj
visszatér – talán el kell válnia a feleségnek? És mindezt hányszor lehet
megismételni? Havonta, kéthavonta, esetleg évente?
Marco Polo szerint egyes
területeken a paráznaság érdem volt, mivel Tibetben nem becsülték azokat a
nőket, akiknek nem volt több szeretője (Pol209-210.). Ugyanez vonatkozik Kaindu –
Szecsuán – tartomány lakóira is (Pol212-213.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése