Az alábbiakban néhány idézetet olvashatunk arról, hogyan
írták le a nők jellemét az ókori Európában, a Közel-Keleten és Indiában.
Az indiai Mesefolyamok óceánjában sok utalást találhatunk a
nő jellemére:
A nő csapodár – „Az egyikre kacsingat, míg a másikat szóval
tartja.” (Mes 1.25.)
Fél az igazságtól. (Mes 1.35.)
A férfi józan gondolkodását befolyásolja. (Mes 1.136.)
Fogságban tartja az embert, mint a szurok. (Mes 1.183.)
Az asszony kettős: méreg és nektár. (Mes1.194.)
Az asszony hibás természete megváltoztathatatlan. (Mes 1.203.)
„Nem ház a ház asszony nélkül.” (Mes1.214.), de a nővel nehéz beszélni (Mes1.214-215.), s tanácsot kérni sem jó tőle (Mes1.250.).
A rossz nő átok, a jót az istenek is szeretik (Mes 1.280.), de ha a nő elérte célját, kicseréli
a férfit (Mes 1.285-285.).
Férfi és nő találkozásakor a „vaj lángra kap” (Mes 1.406.), és a legnagyobb gyönyört jelenti (Mes 1.407.).
Ha nincs hű feleség, nincs otthon. (Mes1.579.)
A jó nő közel van, a rossz ha közel is, mégis távol. (Mes 2.307.)
A nő mindig változik. (Mes2.310-311.)
Az embert nem a futó évek, hanem a házsártos asszony
öregíti. (Mes 2.464.)
Az Ezeregyéjszaka is elég csapodárnak állítja be a nőt. (Ezer 11.)
Homérosz (Homo 2.104-105.)
a hűség jelképévé tette Pénelopét, akit a Korán is megemlít, de az iszlám szent
könyve arra szólítja fel az asszonyokat, hogy ne tegyék azt, mint Pénelopé, aki
éjszaka felfejtette, amit nappal szőtt (Kor 16.92.).
Sztrabón szerint az asszonynépséget csak a vallási
babonákkal lehet féken tartani. (Str 58.) Josephus
Flavius ellenben azt mondja, hogy a nő felmagasztal, és a férfiak mindent
megtesznek a kedvükért. (Fla 9-10.)
Az Ószövetségben azt olvashatjuk, hogy a nőt általában a
kíváncsiság jellemzi (Móz 1.3.6.), azért
evett a tiltott gyümölcsből. A Korán szerint viszont nem Éva volt a
kezdeményező a tudás gyümölcsének a megszerzésében, hanem Ádám. (Kor 20.120.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése