Idézet 20.

Az új férjről

„A kisasszonyt kioktatták, menyasszonyt megtanították.

Most pajtásomhoz beszélek, szájam szól a vőlegénynek.”

Mit kapott?

„... hűséges hajadont kaptál…

… jót szereztél, jóra leltél.

… Teste erős, egészséges, kerek képe piros pozsgás,

serényen csépel a csűrben, szorgosan szénáz a réten,

szennyesed szaporán mossa, gyolcsod gyengén pátyolgatja,

fürgén fonja fonaladat, vígan szövi végvásznadat…”

Mi a férj feladata?

„… Jámbor legény, jó vőlegény...

… Kalapáld ki jól kaszádat, faragj hozzá fanyelet is

-faragjad a fenyő tőkén, kalapáld a kapu mellett!

Mihelyt felkél a nap, vidd párodat virágos rétre:

majd meglátod, mint dől a rend, zizegve hull a zöld here.

herseg a harmatos perje, suhog a sás, sír a sóska,

fűcsomók fürgén fordulnak, sarjú füvek szára szakad.

Majd megint, egy másik napon, barkácsolj buzgón bordákat,

vessél vékony vetélőket, csinálj csörlőt csavarosat,

faragj jól futó orsókat, szövéshez kellő szerszámokat.

Ültesd szüzed szövőszékhez…

... Faluban a vén banyák váltig tűnődnek…

…Ki sző ilyen szorgalmasan?...”

Hogyan viselkedj az asszonnyal?

„Jámbor legény…

…Immár messzi indulsz innen…

... fel ne fordítsd az útfélen…

... ne küld te kedves feledet

sötét sarkokat seperni, kéményből kormot kotorászni!

... Ne noszogasd csöpp csibédet,

mocsárba, hogy makkot törjön, korhadt kérget őröljön,

szecskás szalmából pogácsát, kéregből kenyeret süssön.

... Menj el inkább madárkáddal…

hozzon rozsot a hombárból, mérjen árpát a magtárból,

süssön szép kerek kenyeret, főzzön finom árpalevet…”

Figyelembe kell venni a múltat is

„… ne hagyd soká sóvárogni…

… vágtass vele vén apjához…

… ne szidd, mintha szolga volna, ne bántsd mintha béres volna,

ne tiltsd ki a telt pincéből, ne csukd be a csűrt előtte…

…  Vágott  nagy karéj kenyeret, tört fel tojást is eleget,

tejeskádból torkoskodott, kancsóból sört kortyolhatott,

ő kulcsolta ki a kamrát, este a csűrt ő csukta be…

… E lánykát…

... ne nevezd nemtelennek, gyatra népség gyermekének…

... ne vesszőzd, mint vett rabot, kancsukával ne korbácsold.”

Ez az orosz hatás, a kancsuka.

Meg kell védeni az asszonyt

„Ne verjed vágott virgáccsal, ne csépeljed csűr sarkában!

… Ne hagyd, hogy apósa üsse, rossz anyósa rágalmazza,

vagy valaki vendég verje, szomszéd asszony szidalmazza…”

Hogyan kell nevelni az asszonyt?

„… Tanítgassad te kegyesen…

... halk szóval ágyban heverve, csöndben csukott ajtónál,

itt is, ott is álló évig. Egy éven át szelíd szóval.

Két éven át kacsintással, harmad évben toppantással.

Hogyha erre nem hallhatna…

... törj a nádasból nádszálat, vékony vesszőt a víz mellől…

... neveld a negyedik évben!...

... nádszállal kímélve kenjed…

… bütykös bottal meg ne bántsad, vastag szíjjal meg ne verjed!..

… Hogyha erre sem hallgatna…

… vágj virgácsot a nádasban, hozz hajlékony nyírfavesszőt

- hozd bundád alá bujtatva…

…azt mutasd meg menyecskédnek, fenyegetve, ne fenyítve!

.. Hogyha erre sem hallgatna…

.. verd meg vesszővel az asszonyt, társad virgáccsal tanítsad.”

Csak a szomszéd meg ne tudja!

„Hanem benn a házban vesszőzd, fenyítsd titkon, négy fal között,

ne verjed az udvar végén...

... hisz a háborúság hangját még a szomszéd is meghallja…

… Ha vered, a hátát verjed, csak a farát csépelgessed!

Szeméhez ne kapkodj kézzel, ne facsargasd a fülét sem,

mert megdagad szeme – szája, kék foltot kap két orcája…”

A tapasztalat

„… Ütődött agg ült a suton…

…megszólalt most az ősz öreg…

„Ne bízz soha botor legény, ne higgy a szép lány szavának…

… mint ahogy én hittem neki.

Hoztam húst, kerek kenyeret, vettem vajat, árpa levet,

hatféle halat is fogtam, száz jó falatot szereztem.

…  Mindhiába! Mit se nyertem: szép lányt, jó lányt nem szereztem.

Ha belépett nőm a házba, azért jött, hogy hajam tépje.

... Hanem tudtam én, mit tegyek…

… Vágtam vékony nyírfavesszőt – rögtön szívére szorított!

Törtem töviskés borókát – menten kedvesének mondott!

Fűzvesszővel vertem végül – nyomban a nyakamba borult.”  /Kal 1.192-196./

Kalevala. Európa,1980. Ford.: Rácz István