Idézet 27

Egyiptomi „Tízparancsolat” I.

„Üdv néked hatalmas isten, Törvény és Igazság Ura!

Íme most színed elé járulok!

Engedd, hogy megcsodáljam sugárzó szépségedet!

Mert mágikus neved éppúgy ismerem,

Mint a negyvenkét istenét, kik körülvesznek téged

A törvény igazság fénylő csarnokában,

Azon a napon, mikor elszámláltatnak a bűnök…

... a Törvényt és Igazságot

Én a szívemben hordozom,

Mert a rosszat kitéptem belőle gyökerestől.

Nem okoztam szenvedést az embereknek,

Családom tagjaival sem voltam erőszakos.

Igazságot hamisságra föl nem cseréltem.

Silány emberekkel nem közösködtem soha.

Nem tettem törvénytelent,

És nem dolgoztattam mértéken felül másokat.

Hogy gőgömet tápláljam,

Rangot nem szereztem soha.

Szolgáimat nem gyötörtem.

Nem káromoltam az isteneket.

Szűkölködők szájától nem vontam meg a falatot.

Idegen előttem minden, mi az isteneknek utálatos.

Sohasem hagytam, hogy úr a szolgáját megkínozza.

Oka nem voltam szenvedésnek,

Éhínséget sem okoztam soha.

Ember miattam sohasem könnyezett.

Nem öltem, és nem bujtottam senkit gyilkolásra.

Nem terjesztettem ragályt az emberek között.

Oltárról adományt nem oroztam,

Nem loptam el az istenek szent kenyerét.

Adományaiktól nem fosztottam meg

A szent szellemeket.

A templomban gyalázatosságot nem cselekedtem.

Áldozati adományaimat nem csökkentettem.

Nem próbáltam csalárdsággal növelni vagyonomat,

Más földjét jogtalanul a magaméhoz nem csatoltam.

Hamis súlyokat nem használtam,

A mérésnél nem csaltam soha.

Gyermekek szájától nem vontam meg a tejet.

Más marháját el nem hajtottam.

Csapdákat nem állítottam, s nem ejtettem tőrbe

Az istenek ligetében a szárnyasokat.

Szent vizeikben nem fogtam halat.

Nem tartóztattam fel a vizet áradás idején,

S nem rongáltam meg a gátakat.

Nem oltottam el olyan tűzet, melynek égnie kell.

A húsáldozat szabályait betartottam.

Nem loptam el a templomok áldozati barmait.

Nem szálltam szembe az istenek akaratával.

Tiszta vagyok !.....”  /Egy 2.18-19./

Kilépés a fénybe. Egyiptomi Halottaskönyv, Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1995. Ford.: Bánfalvi András