„Gondolj arra, hogy a holtakat nem éri már semmi baj, hogy az alvilág hátborzongató sok rémsége mind csak mese, hogy nem rettenti a holtakat sem éjsötét, se rabbilincs, se tűfolyam, se Lethe vize, sem bírói szék, se vádbeszéd, s ott a korlátlan szabadság birodalmában nincsenek zsarnokok: költők játszi képzelődése mindez csupán , ők ojtották belénk hazug rémmesékkel a rettegést. A halál miden fájdalom megenyhülése és vége is – nem ér utol már semmi szenvedés rajta túl -, a halál visszahelyez bennünket abba a nyugalmi állapotba, amelyben születésünk előtt szenderegtünk. Ha valaki sajnálja a halottakat, sajnálja azokat is, akik meg sem születtek. A halál sem nem jó, sem nem rossz: mert akár jó, akár rossz csak az lehet, ami valami: ami önmaga semmi és mindent megsemmisít, az nem juttathat minket semmiféle sorsra sem: mert minden rossz és jó valami anyagban mutatkozik meg okvetlenül.” /Sen 44-45./
Seneca: Vigasztalások, Erkölcsi levelek, Európa, 1980. Ford.: Révay József, Kurcz Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése