Elszámoltatás

Általában az embernek a túlvilág kapujában el kellett számolnia életének tetteivel, jó és rossz cselekedeteivel.

Az egyiptomi Halottas Könyv 42 pontban sorolja fel azon tetteket, melyek a lélek halálával járnak. Aki ezeket elkövette, annak a sakálfejű Anubisz felfalja a lelkét. (Egy 2.18-19.) Akik ezeket a cselekedeteket nem követték el, azok viszont „kiléphettek a fényre”(Egy2.20-23.)

A mezopotámiai halott (Agy 93-94.) sorsát a „Mérő” dönti el, hogy a halott beléphet-e Sugur ketrecébe. A bűnök felsorolása (Agy106-110.) hasonló a többi alaptörvényhez.

Az indiai Titkos Tanítások (Up 106.) két félre osztják az embert: a testetlen lélekre, amelyet nem érint sem öröm, sem bánat, valamint a fizikai, a tényleges testre.

Az ember életében vannak olyan helyzetek, melyek változtatást követelnek. Olyan helyzet alakulhat ki, mikor az ember lelke veszélybe kerül (Ezer 29.), s ha az ember nem akarja elveszíteni a lelkét, útra kell kelnie (Ezer 313.), mert az ember mindent megtalálhat, de a saját lelkére, ha elvesztette, nem lelhet rá.

Az elszámoltatást nem lehet külön venni az alaptörvényektől, erkölcsi normákkal (Móz 3.19.1-36.), valamint a halálbüntetéssel járó cselekedetekkel (Móz 3.20.1-21.)

Mint már korábban említettük, az Újszövetség felülírta a „Tízparancsolatot”, saját törvényt alakított ki, amely alapjaiban megváltoztatta az alapelveket, teljesen új utat jelentett az emberi gondolkodás számára (Máté 22.36-40.)

A farizeusok (Flah 150-156.) szerint a jó és rossz elkövetése teljesen az emberi akarattól függ, ezért a léleknek nem jár sem jutalom, sem büntetés, mert ez a test bűne és nem a léleké.

A germán elszámoltatás alapja szintén az alaptörvények betartását jelentik (Edd 258-260.)

A muszlimoknál elszámoltatáskor (Kor 3.106.) az arcszín – fekete – jelzi a gonoszságot. Azok üdvözülnek, akik nem paráznák, akik adományoznak, és a rájuk bízott pénzzel el tudnak számolni. (Kor 23.1-11.)