A halandó ember lelke ugyanúgy mint Egyiptomban Indiában is
olyan mint a gabona /Osiris/, megérik /Upa 26./,learatják elvetik és az újjá születik.
A halál után a beszéd, a gondolat, a lélek elvándorol
egészen addig, míg a legfőbb istenségbe nem ér /Upa 96./
Halálkor a fent említettek elhagyják az átmeneti szállást
biztosító testet /Upa 106./
Julius Caesar érintőlegesen beszél a druidák /Cae 137-138./ hitéről, mely szerint a lélek nem
pusztul el, hanem az egyik emberből a másikba vándorol.
Legfrappánsabban Marco Polo /Pol 195./ foglalja össze a kínai nép – khataj – hitét, ugyanis az
elhunyt lelke a földön viselt dolgaitól függően egy másik testbe költözi, ha
olyan volt, akkor állat testébe is, ezért tilos az állatok megölése. Ezért kell
a székletet a homokba úgy elkeverni, hogy semmiféle élőlény ne kerülhessen oda,
ne táplálkozzon vele, mert ha az elfogy, akkor az az élőlény elpusztul és annak
a lelkét terheli, aki nem takarított rendesen.
Ugyanezzel az indokkal magyarázza /Pol 321-322./ a halotthamvasztás szokásának kialakulását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése