Temetkezési szokások

Minden társadalmi formációra jellemző volt a halottak tisztelete, rájuk való emlékezet és az „eltemetés”, a nyugvóhely megjelölése.

A köztudatban halottról való gondoskodás az egyiptomi piramisok jelentik. Már ekkor meg lehet figyelni a társadalmi különbségeket a pénz szerepét.

Hérodotosz / Szemelvények Hérodotosz történelmi műveiből, Franklin, 1911. 57-59 old. Ford: Dr. Geréb József/ szerint „ elviszik a holttestet bebalzsamozni. Ezt külön emberek végzik….megmagyarázzák a legünnepélyesebb módját…. bemutatják azután a második módját, mely kisebbszerű és olcsóbb, úgyszintén a legolcsóbbat…” A variációkat a naturista leírás miatt nem ismertetjük.

Az egyiptomi Halottas Könyv részletesen leírja a test és lélek szétválását /Egy 1.27./ a lélek utazását

/Egy 1.50./, a túlvilági vándorlását /Egy 1.75./, a lélek istenné válását /Egy 2.20-23./, a lélek elszámoltatását /Egy 2.18-19./, meghatározták a 42 főbűnt /Egy 2.20-23./ és a gyermekként történő újjászületést /Egy 1.34./.

Az indiai hagyományok a holttest máglyán történő elégetést írják elő /Mes 1.293./.

A Titkos Tanítások szerint /Upa 76./ a tűz megszabadítja a lelket a testtől.

A homéroszi időkben is kötelező volt a tetemek eltemetése, ugyanis a temetetlen test lelke nem tudott megnyugodni, vándorolt. /Homo 591., Homo 595./

A keresztény temetkezési szokásokat a „porból lettél porrá válsz” szemlélet határozta meg /Préd 3.19-21./.

 Ugyancsak befolyásolta a szokásokat /Kor 1.15.40-48./ a test kettősségének elve.

A germán temetkezési szokások között első helyen állt a máglyán történő elhamvasztás /Tac 1.52-54./

A viking törzsek /Kop 47./a tetemet elföldelték, vagy koporsóba téve a tengerbe dobták /Kop 60./.

Minden esetben a halott mellé temették ruháit és fegyvereit /Kop 116./. A holttestet a ház falába vágott nyíláson keresztül vitték ki /Kop 139-140./ – nehogy az elhunyt visszataláljon.

A túlvilági utazás megkönnyítésére a tetemre cipőt adtak /Gir 99./

Az elföldelés mellett a csónakba temetés is előfordult /Gir 107./

A germán „Tízparancsolat” kilencedik tanácsában javasolja a tetem eltemetését /Edd 258-260./

Gyakran előfordult a csatában elesettek máglyán történő elhamvasztása is az ellenséggel együtt /Edd 392-393/

A bálványimádók a tetemet máglyán égetik el – az eseményig a tetemet a házban tartják és minden étkezéskor megterítenek neki, majd a ház falába vágott nyílások keresztül viszik ki /Pol 104-105./

A mongolt törzsek /Carp 275./ a lovával együtt temetik a harcosokat. A gazdagabb embereknél úgynevezett próbatemetést tartanak, /Carp 275-277./,melynek maradványai a Kárpát - medencében is megtalálható.