A jó pap

Alaposan tanulmányozva az alapvető törvényeket (pl. a tízparancsolatot) az a vélemény alakulhat ki, hogy ezek az előírások nem mindenkire, hanem csak egy adott rétegre, csoportra vonatkozhatott. Az úgynevezett felső réteg, a fáraó, a király és közvetlen környezete mindenképpen a törvények és előírások felett álltak, hisz a törvényeket ők hozták, annak betartatásáról ők gondoskodtak. A legalsó, rabszolga, vadász, földműves réteg pedig élte a mindennapi életét a lehetőségekhez képest. Sem ideje, sem módja nem volt a törvények betartására, hiszen nagyrészt nem is ismerhette azokat.

A középső rétegre, csoportra vonatkozhattak az előírások, elsősorban a vallási vezetőkre, papokra, azok közvetlen környezetére, családjára, valamint azon emberek csoportjára, akik nem tudtak felkerülni az irányítók csoportjába, de minden lehetőségük meg volt arra, hogy a nincstelenek közé kerüljenek. Ők alkothatták az elégedetlenek csoportját, akik a társadalmi mozgalmak vezetői lehettek. Egy bebetonozott, hatalmi erővel összetartott társadalmi formációban ennek a csoportnak semmi esélye sem volt a kitörésre, ezért fordultak a lelki vigasz, a vallás felé.

A lámaista felfogás szerint (Rón 188.) az előírások a szerzetesekre vonatkoztak, úgy mint a kínai buddhista vallásban. A kínai Majomkirályban a pap nevét a bodhiszattva adta (Maj 1.197.). A Nyolctilalmas elnevezés (Maj1.568.) azon szabályok számára utalt, melyet egy papjelöltnek be kellett tartani.

A mózesi előírások is pontosan meghatározzák a vallási vezetőkkel, papokkal szemben támasztott követelményeket, melyek két részből álltak: a külső megjelenés, az ép test, benne az ép lélek. Nem lehetett sánta, púpos, iszákos, kettősbeszédű, valamint előírták, hogy csak lányt vehetett feleségül, akinek szintén be kellet tartani az előírásokat. (Móz 3.21.1-21.)

Bizonyos változás tapasztalható az Újszövetségben (Tim3.2-3. valamint Tim 3.8-11.), amely konkrétan meghatározza a püspökkel, a vallási vezetővel szemben támasztott elvárásokat. Kiemelten szerepel a tanításra való képesség. Tehát tudjon jól kommunikálni, jó tanító legyen.

Érdekes összehasonlítást eredményez a viking és a keresztény pap vetélkedése, amikor a tűz tisztító tulajdonságát kihasználva kellett mindkettőjüknek a tüzet átlépni, mely során a keresztény pap nem égett meg, de a pogány igen. Ezen tény miatt terjedt el a kereszténység viszonylag gyorsan a vikingek között. (Nja 2.14.)