Idézet 728

„... egy emberre mintegy tizennyolc ló jut, és ha egyik az úttól elfáradt, a másikkal cserélik fel: különben nem visznek magukkal más poggyászt, csupán egy – két bőrtömlőt a tej számára, továbbá egy kis fazekat, amelyben megfőzik a húst: ha nincs ilyen fazekuk, megölik az első útjukba kerülő állatot, szügyét kivágják, kiürítik, majd megtöltik vízzel: a húst pedig, amelyet meg akarnak főzni, darabokra vagdalják, és a vízzel telt szügybe teszik: aztán a tűzre teszik és megfőzik: mikor negfőtt, megeszik a húsos tartállyal együtt… lovaik vérével is táplálkoznak, mégpedig úgy, hogy felvágják az állat egyik erét, s a vért szájukkal kiszívják, míg csak meg nem elégszenek vele, aztán bekötik a sebet. Vért is visznek magukkal, és ha megéheznek, tüzet gyújtanak, feloldják lángján a megfagyott vért, majd megisszák.

Fogyasztanak méh egy szárított tejfajtát is, amelyet pástétomszerűen elkészítve visznek magukkal: ha élelemre van szükségük, ezt a vízbe dobják, és addig keverik, míg felolvad, majd megisszák. Készítési módja a következő: felforralják a tejet, s ha a kövére már a tetején úszik, lefölözik egy másik edénybe, és ebből vajat készítenek, mert a tej mindaddig nem válik szilárddá, míg a zsírosát el nem távolítják. Aztán a tejet a napra teszik, hogy száradjon. Ha kalandozni mennek, minden embernek tíz font ilyen szárított tejet vesz magához. Reggelente pedig fél fontot tesz belőle bőrtömlőjébe, s annyi vizet vegyít hozzá, amennyi tetszik. Lovaglás közben a tejpástétom és a víz a tömlőben pépfélévé köpülődik össze, amiből megebédelhet."  /Pol 122-123./

Marco Polo utazásai. Gondolat,1963. Ford.: Vajda Endre