„Italuk árpa- vagy rozslé, melyet bizonyos mértékig a borhoz hasonlóvá erjesztenek: a parthoz legközelebb élők bort is vásárolnak. Ételeik egyszerűek: erdei gyümölcs, friss vad vagy aludttej: költséges felkészülés nélkül íncsiklandozó fűszerek nélkül verik el éhüket. A szomjúsággal szemben nem ilyen mértékletesek…
Játék
A kockázást – és ezen csodálkozhatnánk! – józanul, mint komoly dolgot művelik, és oly elvakultan nyernek, vagy veszítenek, hogy mikor már mindenük kifogyott, a legutolsó dobással szabadságukról és testükről döntenek…
Rabszolgaság
A rabszolgákat nem a mi szokásunk szerint foglalkoztatják, kijelölvén a ház népén belül a tennivalókat: ki – ki önállóan irányítja a maga háztartását, a maga otthonát. Az úr bizonyos mennyiségű gabonát vagy jószágot, vagy ruhaanyagot ró ki rá, mintegy bérlőjére, és a rabszolga eddig engedelmeskedik: a többi házimunkát az asszony és a gyermekek látják el…
Temetkezés
A temetkezés mentes minden fényűzéstől: csak arra ügyelnek, hogy a híres férfiak holttestét meghatározott fákkal égessék el. A máglyarakást sem ruhákkal, sem illatszerekkel nem tetézik_ kinek – kinek a fegyvereit, némelyek máglyatüzére a lovát is ráteszik. A sírhalmot gyep magasítja: a magasba törő és megmunkált emlékművek adtak megtiszteltetést megvetik, mint ami teherként nehezedik az elhunytra.” /Tac 52-54./
Tacitus összes művei, Magyar helikon l. kötet, 1970.
Tacitus összes művei, Magyar helikon l. kötet, 1970.
Ford.: Borzsák István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése