„Nincs rá mód, hogy csupán egyik tenyerünkkel tapsoljunk:
Hogyha mi is nem cselekszünk, nem telik be a sorsunk.
Ha a sors épp, mikor ennél, juttat ételt teneked,
Még akkor is éhen halsz, ha nem mozdítod a kezed.
Mindig küzdj és bízva bízzál! Mindig a sors nem mostoha.
Hogy a sorssal nem dacolhatsz, gyáva mondja, ne hidd soha!
Szállj a sorssal szembe bátran! Tégy meg mindent, amit tehetsz!
Ha zöld ágra nem vergődől, nem rajtad múlt: nyugodt lehetsz.” /Mes 1.132./
Mesefolyamok óceánja, Európa, 1982. 1-2. kötet Pancsatantra, Ford: Schmidt József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése