Idézet 117

„Vízcseppnek nyoma sincs a feltüzesített, izzón vöröslő vason,

Ám a szép tavirózsa zöld levelein kristályosan gyöngyözik,

S ha kagylóba hatol a tengerek ölén:

Gyöngy lesz, fehér fényű gyöngy.

Épp így változik át a nő is aszerint, hogy kikkel érintkezik.

Túl víg ünnepi körmenet, mulatozó élet, szülőknél lakás,

Léha életű férfiak, idegenek, meg nem szokott környezet,

Romlott és buja társaság, nyomorúság, vén, lomha férj, búcsúzás:

Mind – mind – mind csupa súlyos ok, hogy emiatt lény s asszony elbukjanak."  
/Mes 2.310-311./

Mesefolyamok óceánja, Európa, 1982. 1-2. kötet Pancsatantra, Ford: Schmidt József