„Vén vajákos Vejnemöjnen zuzmót kapar a kövekről,
mocsár mellől mohát markol, fekete föld füvét tépi,
tömi tátongó sebébe, nyomja a seb nyílásába:
mégsem apad a vér árja, nem csöndesül zubogása.” /Kal 2.54./
Kalevala. Európa,1980. Ford.: Rácz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése