„… ha elérsz oda végül, meg ne feledkezz.
Hogy siratlanul és temetetlenül ott ne maradjak,
míg te tovább utazol, ne legyek neked istenek átka:
égess meg hát a fegyvereimmel, ahány velem ott van,
s nékem az ősz tenger partján sírdombot emeljél,
hogy szomorú sorsom tudják meg a megszületendők.
Végezd el nekem ezt, s evezőmet is üsd a halomba.” Elpenor /Homo 595./ XI.71-77.
Homérosz: Iliász – Odüszea, Magyar Helikon 1967. Ford. Devecseri Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése