Idézet 917

A gazdagságot megvetik, és csodálatos intézményük a vagyonközösség: … szabály… aki be akar lépni a szektába, köteles odaajándékozni vagyonát a közösségnek…. a Naphoz ősi imádságokat intéznek… csak annyit esznek és isznak, amennyi feltétlenül szükséges…. szombaton még a zsidóknál is szigorúbban tartózkodnak a munkától…. hisznek benn, hogy a test ugyan romlandó és elenyészik, a lélek azonban halhatatlan, s örökké él: a legfinomabb éterből származik… és a test, mint börtön, magába zárja. Mihelyt azonban kiszabadul a test börtönéből, boldogan a magasba lebben, mintha hosszú szolgaságból szabadult volna. A görög filozófusok véleményével egyezően azt állítják, hogy a jók tovább élnek az óceánon túl, olyan helyen, ahol sem eső, sem hőség nem zaklatja őket, hanem az óceán felől fújdogáló állandó zefir üdíti: viszont a gonoszok sötét és jéghideg barlangba kerülnek, örök szenvedésre. Ugyanez a gondolat megvan, úgy tudom, a görögöknél is, akik azt tanítják, hogy hőseik, a héroszok és félistenek, a boldog szigeteken tartózkodnak, a gonoszok lelkei pedig az elátkozottak helyén, a Hádészben, ahol a monda szerint Sisyphos, Tantalos, Ixion és Tityos bűnhődnek. Ezzel mintegy a lélek halhatatlanságát akarják bizonyítani…..

…Ezenkívül az esszénus szektának van egy másik ága is … csak a házasságról vallott nézetük más. .. azt tartják, hogy azok, akik nem kötnek házasságot, elhanyagolják az élet legfontosabb célját, az utódok szaporítását….

… A farizeusok  … azt tanítják, hogy mindennek az ura Isten és a végzet: hogy a jó és rossz cselekedet az emberek szabad akaratáról függ ugyan, de minden dolgunkba belejátszik a végzet …. a lélek halhatatlan, de csak a jó lelkek kerülnek a halál után más testbe, a gonoszak örök büntetést szenvednek…. Viszont … a szaddeceusok, kereken tagadják a végzetet ….  Isten egyáltalán nem törődik azzal, hogy az ember cselekszik – e gonoszat, vagy nem: a jó és rossz cselekedetek teljesen az ember szabad akaratától függenek, és mindenki szabadon választja ezt vagy azt. … tagadják a lélek halhatatlanságát, valamint a túlvilági büntetéseket és jutalmakat.”   /Flah 150-156./

Flavius Josephus: A zsidó háború, Gondolat, 1963. Ford.: Dr. Révay József