„Finom étel fő az üstben,
Apánk vacsorája van benn,
Ferdeképű apó kosztja,
Fanyar anyóka falatja:
Kajla lányok kását kapnak,
Leves jut a rokonoknak.
Ha minálunk lakzit ülnek,
Nekidülnek az evésnek:
Orjás marhát vágnak arra,
Ökröt ölnek a nagy torra:…
De ma koldus lakzi készül,
Éhes bendők ebédjéül:
Jávor fele fő csak máma,
Vénhedt vadkan lapockája,
Medve mája meg a lépe,
Fia – farkas friss veséje…
Vén anyóka vacsorázik.
Maradékot kutya kapja,
Fezék alját meg a macska:
Kotradék jut a kuktának,
Hulladék a szolga – szájnak.
Lánykák külön kosztom élnek,
Mást esznek a szöszke szépek,
Mit agg anyóka készít,
Táltos tűzön sütve nékik.” /Kalp 175-176./
Kalevipoeg, Észt nemzeti eposz. Európa, 1960. Ford.: Bán Aladár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése