2014. október 20., hétfő

Idézet 1007

„Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak:a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyan azon egy lélek van mindenikben: és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.

Mindenik ugyanazon egy helyre megy: mindenik a porból való és mindenik porrá lesz.

Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmégy-é: és az oktalan állat lelkét, hogy a fold alá megy-é?” /Préd 3.19-21./

BIBLIA, Budapest, 1955. Ford.: Károlyi Gáspár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése