Idézet 1009

„És vannak mennyei testek és földi testek: de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.

Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége: mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.

Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban.

Elvetetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben: elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.

Elvetetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.

Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké: az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.

De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

Az első ember földből való, földi: a második ember, az Úr, mennyből való.

A milyen ama földi, olyanok a földiek is: és a milyenek ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.” /Kor 1.15.40-48./

BIBLIA, Budapest, 1955. Ford.: Károlyi Gáspár