„Az ország / Tebet - Tibet tartomány / egyetlen férfia sem venne feleségül semmi áron olyan lányt, aki szűz, mert azt mondják, a nő semmit sem ér, amíg nem volt jó néhány férfinak ágyastársa…. az olyan nőt, akinek nem volt dolga férfival rossz szemmel nézik az istenek…. Az a szokás dívik náluk, hogy amikor utasok érkeznek más országból … a helység öregasszonyai felkészülnek, magukkal viszik eladó hajadon lányaikat és azok leányismerőseit, hogy itt – tartózkodásuk idejére vegye magához együtthálásra azt a fiatal nőt, amelyik megtetszik neki. … Aztán a lányok visszamennek az öregasszonyhoz… az utastól elvárják, hogy a lánynak, akivel hált, gyűrűt, függőt, láncot vagy más csekélységet adjon, melyet szerelmi ajándékként mutathat fel, mikor férjhez kell mennie. … nem becsülik, sőt megvetik azt, aki legalább húsz ajándékot nem tud felmutatni. … Ha pedig egy hajadon teherbe esett, gyermekét a leendő férj neveli fel ugyanolyan örökösödési joggal, mint az azután születetteket. … Házasság után asszonyaikat nagyon becsülik … az asszonyok … később minden ledérségtől tartózkodnak.” /Pol 209-210./
Marco Polo utazásai. Gondolat,1963. Ford.: Vajda Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése