„/Kaindu – Szecsuan/ Senki sem érzi magát sértve, ha feleségét, lányát, nővérét vagy családjának bármelyik tagját egy idegen, vagy akármelyik férfi megszeplősíti … jószerencsének tartják … Ha idegennel találkoznak … magukhoz csalják … a ház ura elmegy, figyelmeztetve feleségét, hogy tegyen mindent a vendég tetszése szerint … vissza sem jön addig, míg az idegen el nem ment. … azzal jelzi ottlétét, hogy kitűzi az ajtóra a kalapját … a gazda ebből tudja, hogy még mindig ott lakik. … Nagy Kán tiltja ezt a szokást.” /Pol 212-213./
Marco Polo utazásai. Gondolat,1963. Ford.: Vajda Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése