Idézet 309

„Az idők elején a szent napokban

folyókat ástak az emberek. …

Földieknek király- urává

az istenek Gilgamest tették:

Megparancsolták Gilgamesnek:

derékségre példát teremtsen!

A király tehát nekilátott –

 datolyát ültetett kertjében,

tamariszkuszt  ültetett kertjében. …

Íme,  vetélkedik a két fa. …

… szólal a datolyapálma …

Ó, tamariszkusz, te mihaszna fa!

Mivégre is van ágad?

Hiszen termés nélküli, meddő gally az!

Bezzeg az enyém! Gyümölcsöket ringat!

Az érettjét leszedik csemegének. …

A király sincs el nélkülem!...

… a tamariszkusz,

szól eképpen a datolyafához:

különb vagyok nálad, ha mondom,

mert atyja minden mesterségnek!

A földműves szerszámai javát

rólam metszi le, úgy szerkeszti össze.

Ekéjét ölemből hasítja ki,

ekéjével forgatja mega földet:

csatornát húz, a földjét öntözi. …

… a datolyapálma …

A földműves szerszámai javát

rólam metszi le, úgy szerkeszti össze.

Ostort, gyeplőt, igás jószág jármát,

istrángot, ökrök s ülések takaróját

s még sok egyéb mást is, szükség szerint. …

…  tamariszkusz …

Tányéromból eszik a király,

serlegemből kortyint a királyné,

tálamból laknak jól a hercegek,

kosaraimból a katonák,

a pék ládámból meri ki a lisztet,

takács vetélőmmel vetél,

engem ölt fel az induló sereg …

… isten házát én tatarozom. …

… datolyapálma …

…S ágaimon dúsan terem gyümölcs

özvegyek, árvák örömére –

hiszen tudod, vagy három hónapig

azon él a szegénység:

s megdézsmálván gazdag fürtjeimet,

magasztalják törzsem termő hatalmát.”  /Agy 27-31./

Agyagtáblák üzenete. Helikon, 1963. Ford.: Rákosi Sándor