Idézet 401

„Korhely lett a kovács maga.

Fürtösfejű szép virága

Volt a vigalom keltője

Örömöknek ébresztője:

Feszült ez a fertályosba,

Félakósba erjedve forrva,

Aztán kannába szökkent,

kannából meszelybe löttyedt,

Jó serital, ha sok megárt,

Komló nedve fejünkbe szállt.

Férfiaknak eszit vette,

Legényt lábról mind leverte,

Nők fejkötőit lekapta,

Lányok pártáit lelopta,

Tombolt a sör gőzölögve,

Kiszökött a szesz a gyöpre:

A nők borzasan bokáztak,

Férfiak hejehujáztak,

Fiuk félig levetkezve.

Lányok négykézláb ugrálva

Keringőztek erre – arra."  /Kalp 77./

Kalevipoeg, Észt nemzeti eposz. Európa, 1960. Ford.: Bán Aladár