Kalevala

Kalevala. Európa,1980.

Ford.: Rácz István

Mire kell figyelni a fiatalasszonynak?

„Kezdi immár intelmekkel, tanítgatni jó tanáccsal…

... másut minden másképp megyen, más rend vár a másik házban!

Fontoljad meg minden lépted, gondoljad meg minden tetted!

Nem teheted, amit tettél, amit apádnál míveltél:

… feledjed apád kegyelmét, keressed apósod kedvét

… feledd szüléd szeretetét, keresd anyósod kedvét!

.. feledd bátyád barátságát, keresd a sógorod kedvét,

… feledjed húgod hűségét, keressed ángyodnak kedvét.

… neveletlenül ne menjen másik házba, házasságra!”

Új helyen, a házasságban el kell felejteni apját, anyját, testvéreit.

Mit várhat a házasságtól?

„… jó kedvet kér minden férfi, legkülönb férj is azt kéri!”

Hova kell a jó asszony?

„Ott van szükség szorgos menyre, hol hitvány a háznak rendje.

Gondos gazdaasszony meg ott kell, hol hibbant a férfiember.”

Hogyan kell viselkedni?

„Ipad hogyha fene farkas, napad mérges medve volna,

álnok fiuk áspis kígyó, ángyod szúrós szálka lenne,

te akkor is tiszteld őket, hajtsd a hátad még mélyebbre.

… Járj folyvást figyelmes fejjel, élj mindenkor éber ésszel."

A munkaidő kezdete

„… Este szálltán tartsad szemmel lángoló tűz lobogását,

hajnal hasadtán füleljed kevély kakas kiáltását!

Korán, első kakasszóra, még mielőtt kétszer szólna

fiatalnak fel kell kelni…

… Kakas hogyha nem kiáltoz..

… figyelmezz a fényes holdra, igazodj a Göncöl iránt.

… Míg a Göncöl magasan áll, szarvát dél iránt szegezi,

farkát északnak fordítja: neked épp akkor kell kelned

férjecskéd fekvőhelyéről…”

A feladatok

„Szaladj parazsat szítani, üszköt lángra lobbantani,

rőzse tüze hadd ropogjon.

…Ha tüzed hamvába halna…

.. Kapj kezedbe kovakövet, szedj szemernyi száraz taplót…

.. Majd eredj s almozd az aklot, menj etess meg minden marhát

… tápláld jól a teheneket, bánj ügyesen a birkákkal,

teríts almot a tehénnek, tartsd bőven a borjakat,

adj száraz szénát a lónak, selymes sarjút a juhoknak.

Vigyázz, ne verd a kanokat, meg ne rúgd a malacokat!

Töltsd tele a sertésvályút, önts moslékot a malacnak!

… Ólat hogyha rendbe raktad..”

A kinti munkák után mi a teendő a lakásban?

„… szaladj haza a szállásra:

Sírdogál gyenge gyermeked, porontyod rí a pólyában!

... Belépvén a belső házba, negyedmagad menj a házba!

Vödröt vigy a félkezedben, hónod alatt nyírfaseprő,

fogad között égő forgács…

... sepergesd a sima padlót…

… Porontyot ha látsz a padlón…

tedd fel picit a padra, simogasd meg a szemét,

adj karéjt a kezébe, kenj vajat a kenyérre,

vagy ha nincs kenyér a háznál, adja neki fenyő forgácsot.

Mikor meg az asztalt mosod – ha előbb nem a hét végén! –

Súrold lapját, sikáld lábát…

Locsold le a lócát vízzel, töröld le a falat tollal…

… Ha port látsz az asztal lapján…

szedd fel tüstént tollseprűvel, töröld végig vizes ronggyal,

hogy a szemét fel ne szálljon, könnyű por ne kavarogjon.

Kapard a kemence kormát…”

Hogyan kell öltözködni otthon?

„Ne kóricálj kötény nélkül, ne szaladgálj szoknya nélkül,

bocskor nélkül ne bódorogj, kendő nélkül ne kódorogj..

…Füled legyen egér füle, lábad legyen nyúlnak lába..

…ne ülj folyvást a farodon, ne heverj lustán a lócán,

ne pihenj puha párnákon, ne nyújtozkodj nyoszolyádon.”

Hazatér a férfinép

„Ha ipad jő a szántásból, sógorod sövénykötésből,

férjed mezei munkából, kedves urad az irtásról:

vidd mindjárt a mosdótálat…”

Ha kiszolgáltad a férfiakat, mi a teendő?

„… Megmondom én, mit kell tenned…

... most morzsolnod, majd darálnod, lisztet őrlöd és szitálod,

frissen a forráshoz futnod, kerek kenyeret gyúrnod,

hasábfát a házba hoznod, kemencét forróra fűtöd,

sok kenyeret kell kisütnöd, lágy kalácsot készítened,

edényeket mosogatnod, öblös kannát öblögetned!”

... tudós napad mit tanácsol:

szedd össze a száraz szemet, vidd ki mind a malom házba,

... szitáld szépen a lágy lisztet, vékával vidd be a házba.

Gyúrd ki jól a gyenge tésztát, dagaszd meg derekasan,

ne legyen lisztes a széle, sűrű sületlen a széle.

Ha látsz csöbröt csálén dőlve…

… Kapj kezedbe vizes vödröt…

... akaszd a vállfa végére…

... Ha futsz fel a farakáshoz, hasábfát hozz a házba,

ne hagyj ott egy hasábot se…”

Hogyan kell dolgozni?

„Ne hányd hangosan halomba, ne dobd dübörögve a földre

vén napad még úgy vélhetné…

… haragodban hányod a fát.

...Hogyha kimész a kamrába, hogy lisztet hozz a házba,

ne maradj el minduntalan.

...Ha mégy edényeket mosni, öblös csöbröt öblögetni,

mosd meg a kanna két fülét.

...Szedd számba a kanalakat, tedd helyére a tányérokat.”

A fürdés

„… Este szálltán fűtsd a szaunát, vidd a vizet, a virgácsot…”

Esténkénti munka

„... Mikor meg fonáshoz fognál, készülnél szőtte szövéshez..

Fonalad te magad fonjad, ujjaddal sodord serényen.

Fond a gyapjút gyöngédebben, len fonalát feszesebbre.

Készíts kemény gombolyagot…

...Darócot készíts köpenynek, szoknyának szőj puha posztót.

Kisbárány gyenge gyapjából, birka téli bundájából,

tavaszi toklyó bolyhából, nyári jerke nyírásából…”

Takarékos főzés

„…Főzzél finom árpa levet, maláta ízes italát

egyetlen egy árpaszemből, fél hasábfa füstje mellett.

Mikor árpád melengeted, malátádat megerjeszted,

ne kavard soha kanállal, semmiféle sodrófával.

Kavard mindig két kezeddel, teregessed tenyereddel.”

Érdekes megállapítás. Mi annak idején amikor sajtot, vagy egyéb terméket gyártottunk, mindig kézzel kavartunk mindent, kézzel kellett megállapítani a termék minőségét, a sajtalvadék szilárdságát stb..

Vendéglátás, viselkedés

„…Vendég ha tér a tanyára…

...Kínáljad kedvesen hellyel…

Mikor meg már elköszönne, vendéged már búcsút venne,

túlságosan ne tartóztasd, ne kísérd a küszöbön túl,

urad meg ne mérgesedjen…”

Hogyan takargassuk a szennyest?

„Ha meg egyszer magad mennél, szomszédokhoz, ha szaladnál

… Ottléted órájában ésszel élj, bölcsen beszélgess,

családod le ne csepüljed, anyósod meg ne alázzad.

…Menyecskék, ha megkérdeznék…

„ Adott – é vajat anyósod, adott – é annyit, mint anyád ?”

… Mondjad mindig: „ Adott bőven…”

Azért nem kell elfelejteni a múltat

„…Messze mész most otthonodból, másik házba, más hazába:

ne feledd édesanyádat, ne szomorítsd meg szülédet!”

Akinek nem sikerült

„… Ült egy asszony a sut alatt, vén banya vedlett bundában…

...Nékem se tanyám, sem társam, senkim sincsen, ki szeretne!

Halld meg húgom, mit beszélek!...

… Valaha szép virág voltam, hajadonként hímes hanga.

…Arra szoktatják a szűzet, arra késztetik a kislányt:

menjen menynek férjurához – rabszolgának rossz napához!

... Eladtak engem uramnak, vén napam házába vittek.

Mikor mentem, mind azt mondták, hajadonnak azt hazudták…

…Hebehurgyán el is hittem…

…egy csűrben csépelt gonoszság, másban csépelt méreg...

…Mindezzel mit sem törődtem, becsülettel buzgólkodtam,

reméltem, hogy megbecsülnek…

… iparkodtam, igyekeztem,

szép szelíden szót fogadtam..

... éjfélig is ébren voltam, korán reggel rögtön keltem.

Balgán tettem: nem becsültek, engem szegényt nem szerettek.

… őrtem örökké a lisztet, daráltam a durva dercét.

... Gyakorta én, gyámoltalan, megvetett meny, messzi mentem

mocsár mentén málnát szedtem, kenyerem úgy készítettem.

... Csukát, csikot csak úgy ettem.

... ha magam húztam a hálót, vontam vízből a varsákat.

... Nyáron kévét kötöztem, télen a trágyát forgattam.

Mégis napam nekem adta.

... csűrben a nagy cséphadarót, szaunában a rossz tilolót,

parton a súlyos sulykolót, szérűn a szórólapátot.

... Minden ok nélkül megszóltak, szidtak, szapultak…

... Bajom akkor bokrosodott, szenvedésem szaporodott,

mikor férjem lett farkasom…

... Bánatomban, nagy bajomban így sírtam, így sóhajtoztam.

Férjem a fal mögött állva meghallotta…

Berkenye bottal markában.”

A menekülésről

„… Meggondoltam, megfontoltam.

...Megváltam szokott szobámtól.

... útra keltem…

... Betértem bátyám telkére…

Mire jöttél haza hitvány..

… Réges rég meghalt apád…

Bátyád biza meg sem ismer, neje, mint a muszka némber!

… Tűzhelyre teszem a tenyerem: hideg a kemence köve…

... Bátyám lebzsel a lócán, bárgyú szemmel, bámúl énrám.

... Bátyáméktól messze mentem…

... mint a koldus kóboroltam.” /Kal 1.178-191./

Az új férjről

„A kisasszonyt kioktatták, menyasszonyt megtanították.

Most pajtásomhoz beszélek, szájam szól a vőlegénynek.”

Mit kapott?

„... hűséges hajadont kaptál…

… jót szereztél, jóra leltél.

… Teste erős, egészséges, kerek képe piros pozsgás,

serényen csépel a csűrben, szorgosan szénáz a réten,

szennyesed szaporán mossa, gyolcsod gyengén pátyolgatja,

fürgén fonja fonaladat, vígan szövi végvásznadat…”

Mi a férj feladata?

„… Jámbor legény, jó vőlegény...

… Kalapáld ki jól kaszádat, faragj hozzá fanyelet is

-faragjad a fenyő tőkén, kalapáld a kapu mellett!

Mihelyt felkél a nap, vidd párodat virágos rétre:

majd meglátod, mint dől a rend, zizegve hull a zöld here.

herseg a harmatos perje, suhog a sás, sír a sóska,

fűcsomók fürgén fordulnak, sarjú füvek szára szakad.

Majd megint, egy másik napon, barkácsolj buzgón bordákat,

vessél vékony vetélőket, csinálj csörlőt csavarosat,

faragj jól futó orsókat, szövéshez kellő szerszámokat.

Ültesd szüzed szövőszékhez…

... Faluban a vén banyák váltig tűnődnek…

…Ki sző ilyen szorgalmasan?...”

Hogyan viselkedj az asszonnyal?

„Jámbor legény…

…Immár messzi indulsz innen…

... fel ne fordítsd az útfélen…

... ne küld te kedves feledet

sötét sarkokat seperni, kéményből kormot kotorászni!

... Ne noszogasd csöpp csibédet,

mocsárba, hogy makkot törjön, korhadt kérget őröljön,

szecskás szalmából pogácsát, kéregből kenyeret süssön.

... Menj el inkább madárkáddal…

hozzon rozsot a hombárból, mérjen árpát a magtárból,

süssön szép kerek kenyeret, főzzön finom árpalevet…”

Figyelembe kell venni a múltat is

„… ne hagyd soká sóvárogni…

… vágtass vele vén apjához…

… ne szidd, mintha szolga volna, ne bántsd mintha béres volna,

ne tiltsd ki a telt pincéből, ne csukd be a csűrt előtte…

…  Vágott  nagy karéj kenyeret, tört fel tojást is eleget,

tejeskádból torkoskodott, kancsóból sört kortyolhatott,

ő kulcsolta ki a kamrát, este a csűrt ő csukta be…

… E lánykát…

... ne nevezd nemtelennek, gyatra népség gyermekének…

... ne vesszőzd, mint vett rabot, kancsukával ne korbácsold.”

Ez az orosz hatás, a kancsuka.

Meg kell védeni az asszonyt

„Ne verjed vágott virgáccsal, ne csépeljed csűr sarkában!

… Ne hagyd, hogy apósa üsse, rossz anyósa rágalmazza,

vagy valaki vendég verje, szomszéd asszony szidalmazza…”

Hogyan kell nevelni az asszonyt?

„… Tanítgassad te kegyesen…

... halk szóval ágyban heverve, csöndben csukott ajtónál,

itt is, ott is álló évig. Egy éven át szelíd szóval.

Két éven át kacsintással, harmad évben toppantással.

Hogyha erre nem hallhatna…

... törj a nádasból nádszálat, vékony vesszőt a víz mellől…

... neveld a negyedik évben!...

... nádszállal kímélve kenjed…

… bütykös bottal meg ne bántsad, vastag szíjjal meg ne verjed!..

… Hogyha erre sem hallgatna…

… vágj virgácsot a nádasban, hozz hajlékony nyírfavesszőt

- hozd bundád alá bujtatva…

…azt mutasd meg menyecskédnek, fenyegetve, ne fenyítve!

.. Hogyha erre sem hallgatna…

.. verd meg vesszővel az asszonyt, társad virgáccsal tanítsad.”

Csak a szomszéd meg ne tudja!

„Hanem benn a házban vesszőzd, fenyítsd titkon, négy fal között,

ne verjed az udvar végén...

... hisz a háborúság hangját még a szomszéd is meghallja…

… Ha vered, a hátát verjed, csak a farát csépelgessed!

Szeméhez ne kapkodj kézzel, ne facsargasd a fülét sem,

mert megdagad szeme – szája, kék foltot kap két orcája…”

A tapasztalat

„… Ütődött agg ült a suton…

…megszólalt most az ősz öreg…

„Ne bízz soha botor legény, ne higgy a szép lány szavának…

… mint ahogy én hittem neki.

Hoztam húst, kerek kenyeret, vettem vajat, árpa levet,

hatféle halat is fogtam, száz jó falatot szereztem.

…  Mindhiába! Mit se nyertem: szép lányt, jó lányt nem szereztem.

Ha belépett nőm a házba, azért jött, hogy hajam tépje.

... Hanem tudtam én, mit tegyek…

… Vágtam vékony nyírfavesszőt – rögtön szívére szorított!

Törtem töviskés borókát – menten kedvesének mondott!

Fűzvesszővel vertem végül – nyomban a nyakamba borult.”  /Kal 1.192-196./

A jó háziasszony

„A mi gondos gazdasszonyunk, ez a híres háziasszony

korábban kelt a kakasnál, kotlós kotkodácsolásánál…

…nem farúddal forgatja meg…

… kavarja könnyű kezével  a sört.” /Kal 1.289./ 

Mi a megoldás?

„Messzi megyek, menekülök

három hosszú nyáridőre, összesen öt esztendőre.”  /Kal 1. 370./ – száműzetés

A szegény és gazdag

„Az asszonynak jól van dolga: búzacipó belét eszi,

majszol mézédes pogácsát, vajat vastagon ken reá.

Szegény pásztor száraz cipót, kenyér kemény kérgét kapja,

rágódik rossz rozslepényen, pelyvából sütött pogácsán,

szalmaszálkás cipót nagyot, kéregliszt kenyeret harap.”  /Kal1 271./

A mindennapi étel

„Te vén vaksi Vejnemöjnen! Bizony nem jöttem bárkádba,

hogy húsomat hasogasd, testem szeletekre szabjad

reggelikre friss falatnak, délre derék délebédnek,

utána  dús uzsonnának, estére víg vacsorának!"  /Kal 1.38./

A szegény ember általában csak hallal élt. Érdekes megfigyelni, hogy a finnség körében jellemzően az édesvízi hal fogyasztása volt a jellemző, tengeri halászattal nem nagyon foglalkoztak.

Ezt Joukahajnen húga mondta, aki hal képében tért vissza.

„Halon hízott Ahti úrfi, kecsegén nőtt nagyra Kaukó."  /Kal 1.75./

A mosakodásról

„Hányj egy kis hamut halomba, lágy lúgot keverj belőle,

fejem  hogy azzal fürdessem, testem tisztára súroljam.”  / Kal 1.135. /

Érdekes összehasonlítás a magyar vonatkozású szappangyártással.  „Hamut szór a fejére" kijelentéssel. Ti. fahamúból készítettek lúgot, szappant, azzal mosakodtak.

Lakodalom előtt

„… Nem érek rá édesanyám:

Két ólat kell kisepernem, mind a marhát megetetnem.

Őrölnöm kell kemény kővel, mit megőrtem, megszitálom

súlyos kővel sima lisztet – alig győzi gyenge lányod.” /Kal 1.138./

„ ... Nem mehetek, nem érkezem:

Nagy népet kell megetetnem, vacsorát kell készítenem,

kenyeret kell dagasztanom, korpakását kell kavarnom.”  /Kal 1. 139./

„Nem mehetek, nem nézhetem:

tompa fejszét kell kifennem, temérdek tuskót hasogatnom,

nagy rakás fát felvagdosnom, hasábfát a színbe hordanom.” /Kal 1. 139./

A jövendölés

„…Berkenyefát tesz a tűzbe, varázsvesszőt tesz a lángba,

nem csurran abból veres vér, víz sem fakad a végéből,

színméz szivárog az ágból, illatos víz folyt a fából.” /Kal 140./

Veres vér – háború, víz – biztos béke, méz – lakodalom

A sörfőzés

„… Osztomás a fő sörfőző. Kapó az italkeverő.

Szedte árpa érett szemét, hat csöpp szemet csipegetett,

tett hozzá hét komlófejet, merített nyolc kanál vizet.” /Kal 1.154./

A sör csak nem kezdett el forrni, tett bele toboz termését – semmi sem történt,

medve nyálát – semmi sem történt / ez analóg az emberi nyál alkohol átalakítási tulajdonságával /, ekkor sem történt semmi. Majd belekevert mézet, erre indult el az alkoholos átalakulás.

„... Most a sör már savanyodott, finom leve forrni kezdett,

cserefa csöbrök mélyében, öblös vödrök ölében.” /Kal 1. 156-158./

Az áldozat

„… Már minden fát földbe döntött, csak egy csöpp nyárfát nem bántotta…

mondja most a menny madara : Bölcsen cselekedtél,

mikor a nyírfát meghagytad, karcsú derekát kímélted,

madaraknak menedékül, magamnak meg ülőszékül.”  /Kal 1.15./

Aratáskor pár szál gabonát nem vágtak le, áldozat gyanánt. Ez az intézkedés később megtérült, amikor az ég madara segített.

Mindennapi élelem

„rozskenyeret, ha rághatnék, tág torkomba

sört tölthetnék.”  /Kal 2.6./

Szűznemzés

„szél a szűzet megszerette, tenger teherbe ejtette”  /Kal 2.7./

A föld teremtése

„Tojás héj alsó feléből idelent az anyaföld lett,

tojáshéj felső feléből magos mennybolt lett odafent,

sárgájából a tojásnak sziporkázó nap született,

fehérjéből a tojásnak halovány hold keletkezett,

tojás tarka foltjaiból csupa csillag lett az égen,

tojás fekete foltjából felleg lett a levegőben.”  /Kal 2.8-9./

Istenek leszármazottja

Ilmatar istenasszony gyermeke Vejnemöjnen  /Kal 2.10./

Földművelés

„Földnek fia, kis Pellervó, Szampsza, gyenge, gyatra gyermek,

az szór majd szemet a földbe, az vet magot kopár kőre.”  /Kal 2.11./

„Sarlózzák a selymes sarjút, harmatos, hímes füveket

ködös földnyelv keskeny végén, kerek sziget párás partján.

Mit levágtak, mind fölszedik, búbos boglyába begyűjtik.”  /Kal 2.12./

„Már minden fát földbe döntött, csak egy csöpp nyárfát nem bántotta…

... Mond ja most a menny madara:” Bizony bölcsen cselekedtél,

mikor a nyírfát meghagytad, karcsú derekát kímélted,

madaraknak menedékül, magamnak meg ülőszékül.” /Kal 2.15./

Az áldozat régi szokása, ami aratáskor is volt

A vetélkedő

„Volt egy vékony lapp legényke, sovány suhanc, Joukahajnen.”  /Kal 2.18./

énekeltek, vetélkedtek, ki teremtette a világot

Élelmiszer

„Meneszti harmadik nyilát: harmadjára célba talál!

Kék szarvas szügyébe vágott! Vén Vejnő alól kilőtte

szalmaszárú szép szürkéjét, paszulyszárú paripáját.”  /Kal 2.43-44./         

„Menny madara mindjárt mondja: „Ne tarts most már semmitől se!..,

.., Emlékszem múlt esztendőkre, hajdani híres időkre:

Kaleva irtását írtva, Oszmola vadonját vágva

meghagytál egy nyurga nyírfát, megkíméltél egy szép szállfát,

madarak, hogy megszállhassák, magam rajta megülhessek.”  /Kal 2.46./

az áldozat nem volt hiába való.

„Öt bárány bundáját, hat jámbor juh gyenge gyapját

mind lenyirta, fel is fonta, puha posztónak kallózta..

… Majd meg az asztalt sikálta, seperte a sima padlót

seprővel, mit maga kötött nyírfa leveles lombjából.”  /Kal 2.47./

A gyógyító

„Vén vajákos Vejnemöjnen zuzmót kapar a kövekről,

mocsár mellől mohát markol, fekete föld füvét tépi,

tömi tátongó sebébe, nyomja a seb nyílásába:

mégsem apad a vér árja, nem csöndesül zubogása.”  /Kal 2.54./ vas okozta sebet csak varázslással lehet gyógyítani

A kovács

„Harmadnap Hísz a hitvány…

...Lempó a vas élét löki, Gonosz félre üti fokát.” /Kal 2.53./

„Öreg Ukkó, örök Isten, markát most dörzsölni kezdte…

… Nyomban három szűz született, három tündérasszony termett:

Ők lettek a vas szülei.” /Kal 2.56./  

„Rejtőzött a vas riadtan, megbújván, magát mentette,

bújt lengő lápok ölébe, csermelyek csorgó vízébe.”  /Kal 2.57./ mocsárvasérc

„…Mi válnék vajon belőle,

ha lángoló tűzbe tenném, piros parázsba temetném ?

… szegény vas szörnyen megrémült..

… szegény vas szentül fogadta, erős esküvel ígérte,

megfogadta a fogóra, kalapácsra és kohóra…

… nem vagdosom magam vérét, nem szabdalom szülém szültét.” /Kal 2.58-59./

„Immár nagyra növekedtél, veszedelmessé változtál

erős esküd elfeledted, mint a kutya szavad szegted.”  /Kal 2.61./

„… él Ukkó atyám az égben…

vér száját majd ő szorítja, vér árját el ő állítja.” /Kal 2 62./

vas vágta sebkenőcs leírása /Kal 2.63-64./

„No most kedves kovács komám, eredj fel a fenyőfára,

hozd le a halovány holdat, Göncöl csillagát is csend el!" /Kal 2.68./

Égigérő fa, táltos utazása

szampó – lisztmalom, sómalom, pénzmalom  /Kal 2.72./

Mindennapi étel a hal

„Halon hízott Ahti úrfi, kecsegén nőtt nagyra Kaukó:”  /Kal 2.75./

Szilaj állattartás

„Nem etetjük, mégis szépek, gondozatlan is kövérek,

este nem kell ólba kötni, kora reggel kiengedni.”  /Kal 2.79./

Felkészülés a harcra

„... Édesanyám, öreg szülém.

Mossad meg ingem méregben, kígyónak veres vérében,

majd szárítsd meg szaporán, mert én menten hadba megyek,

elindulok Észak ellen, lapp vitézek vérhelyére.”  /Kal 2.82./

„Sátrunk kondérját kirúgta, fazekunkat feldöntötte,

húsunkat hamuba hányta, kásánkat kiborította.” /Kal 2.93./

„friss vér fakadt fésűjéből, vérharmat hullt a keféjéből!"  /Kal 2.103./ előjelek, hogy meghalt

Leminkejnent megöli a vaksi pásztor, tetemét a vízbe lökte. Anyja Ilmarinennel egy gerebent készítetett, mellyel a vízben megkereste fia darabokban levő tetemét, azokat összerakta, kenettel bekeni – feltámasztja – Ozirisz feltámasztása. /Kal 2.105-110./ Nem világos a méreg szerepe.

Vejnemöjnen hajót készít

Nyárfa: „Én csak lyukas ladik lennék, billegő, boruló bárka.”  /Kal 2.114./

Vén fenyő: „Belőlem nem lehet bárka, hatbordájú híres hajó.

Belül bizony redves vagyok.” /Kal 2.115./

Tölgyfa: „Bizony jó lennék ladiknak, harci bárka bordájának.”  /Kal 2.115./

A betegségek - köszvény

„Hoz lábára is harisnyát, anyja kötötte kapcát:

felhúzza fehér lábára, bütyöktelen bokájára.”

„Hozta barna medve bőrét, ura alá jó ülésnek,

hozta fóka fényes szőrét tarka szánra takarónak.”  /Kal 2.137./

A nők feladata

„Maga a lány malmot hajtott, forgatta a kő fogóját,

kakkukolt a malom rúdja…

…sárga galajt szedett a szűz, festéshez gyökeret gyűjtött.

Fazekában főtt a festék, veres szin a vas üstökben.”  /Kal 2.150./