Mesefolyamok óceánja, Európa, 1982. 1-2. kötet
Pancsatantra, Ford: Schmidt József
Barátok meghasonlása
Első könyv
„Mi hasznod van a tehénből, ha nincs borja, sem jó teje?
Mi hasznod van a fiúból, ha nincs szíve, sem jó feje?" /Mes 1.7./
A pénz az isten
„Pénzen mindent megszerezhetsz ezen a világon.
Ha okos vagy, gazdagságot szerzesz mindenáron.
Ha pénzed van, mindened van: van rokonod, van barátod,
Derék is vagy, okos is vagy, hasra ejted a világot.” /Mes 1.11./
Mindenki saját sorsát éli
„Kit a sors véd, meg van védve, bármennyire védtelen,
Kit a sors ver, meg van verve, bárhogy védik szüntelen.
Az egyiket erdő mélyén hagyják: megél s talpra áll.
A másikat otthon óvják: elragadja a halál.” /Mes 1.13./
„Hagyd, amihez nincs közöd! Ne fujd ami nem éget !” /Mes 1.14./
Testbeszéd
„Hogy az ember mire gondol, elárulja jötte-mente,
Szeme-szája, moccanása, szava, minden tette-vett.” /Mes 1.15./
„Beszéd közben szó szóra jő: másodikat szül az első.
A magból is új mag támad, ha áztatja bőven eső.” /Mes 1.16./
„Kinek mi a természete, azt hamar megismered,
S attól fogva kényelmesen vezetheted embered.” /Mes 1.16./
Az okos ember
„Ész nélkül mit ér a hűség? Hűség nélkül mit ér az ész?
De hűséggel párosult észt okos ember le nem néz.” /Mes 1.17./
„Amit négynél több fül hallott, titok többé nem lehet.
Az okos hát mindenáron kerülje a hat fület.” /Mes 1.18./
„Arany középutat bizony nagyon nehéz találni!
Hát még embert, ki nép s király javán akar munkálni!" /Mes 1.24./
Ne szólj szám…
„Amit az ember szívében hordoz, bármint titkolgatja,
Álmában, vagy mámorában igen könnyen kikottyanja.” /Mes 1.25./
Milyen a nő
„Az egyikre kacsingat, míg a másikat szóval tartja,
S harmadikra gondol közben. Melyik hát a választottja?
Kedve szerint való kedves s jó alkalom hiányában
Minden asszony tisztességes, jó erényes – mind,
ahány van.” /Mes 1.25./
„A gazdagság – ha nő, ha fogy, ha van, nincs – csupa gond,
De ha csak bajod van vele, minek gyűjtöd a vagyont?" /Mes 1.29./
„Egyszer élünk, s a világnak úgyis rossz mája-szája,
Tartson hát a nő szeretőt, míg csak tart ifjúsága!" /Mes 1.33./
„Az igazság nem kell néki, a hazugság néki erény.
Hol van férfi olyan okos, hogy túljárna a nő eszén!" /Mes 1.35./
A látszat
„A kígyó, ha nincs is mérge, csak fújja fel jól magát!
Így eléri, hogy mérgesnek gondolják majd a fogát.” /Mes 1.43./
„Aki tehén, király, asszony, pap vagy város védelmében
Veszti életét, üdvözül majd eljövendő életében.” /Mes 1.43./
"Az ész nyila egy országot királyostul tönkretehet.” /Mes 1.45./
„Íjász nyila ölhet ugyan, de csak egyes embereket.
„Aki népe javán munkálkodik, önjavát is gyarapítja,
Aki népét tönkreteszi, magát is megnyomorítja.” /Mes 1.50./
„Ki úr lenni nem szeretne, nincs oly szolga a világon.
Csak hitvány hajt végre minden parancsot és mindenáron.” /Mes 1.54./
A szeretet széppé tesz mindent
„Ha hibákkal van is tele tested, azért kedves neked.
Akit szeretsz, kedves marad, még ha vétett is ellened.” /Mes 1.54./
A pletyka
„Akit egyszer nyilvánosan jó embernek mondottál,
Rosszat arról ne mondj többé! Maradj meg szavadnál!" /Mes 1.55./
Alá és fölérendelt viszony
„Ha szolgád is megszerezte hatalmadnak a felét,
Öld meg, mert ő öl meg téged, ha kíméled életét.” /Mes 1.55./
„Amilyen az embernek az ura vagy a szolgája,
Olyanná lesz ő maga is." /Mes 1.56./
„Ha valaki bátorságát, faját s lelkét nem ismered,
Térj ki neki okosan! Így magad bajba nem kevered.” /Mes 1.59./
„Papot öltél? Van bocsánat: Váltság árán megtisztulhatsz.
Elárultad barátodat? A pokolból ki nem juthatsz!" /Mes 1.62./
Zsák és foltja
„Marha a marhával társul, őz az őzzel, ló a lóval,
Bölcs a bölccsel, rossz a rosszal - ki-ki hozzá hasonlóval.
Olyannal, akit nem ismersz, össze ne állj! Csak ha látod,
Hogy egy vérből való véled, köthetsz véle barátságot.” /Mes 1.63./
„Nincsen szolga, aki társát sanda szemmel ne figyelné,
Nincsen nő, ki férje kegyét más nőtől ne irigyelné.” /Mes 1.63./
„Ha megölöd vendégedet, legyen bár az ellenséged,
Bűnöd olyan nagy, mintha száz pap életének vetnél véget.” /Mes 1. 65./
„Ha okos vagy, tiltott ételt, ha éhen halsz, sem eszel.
Üdvösséged reményéből ilyképp semmi sem vesz el.” /Mes 1.68./
A cél szentesíti az életet
„Dicsőséget aratni vagy meghalni és égbe menni
A hős sorsa. Szép és nem is olyan nehéz hősnek lenni.” /Mes 1.70./
„Akárhol is jól megélhet az okos föld hátán.
Minek nézné, mint tombol az ellenség a hazáján?" /Mes 1.74./
„Aki otthon rossz sorban él, szülőföldjét odahagyja.
Minek innók a rossz vizet – csak mert apánk kútja adja?!" /Mes 1.74./
„Elbukott a nagy nemegyszer, ha sok kicsi összeállott:
Veréb, harkály, légy és béka megölték az elefántot." /Mes 1.75./
„Mi elveszett, elmúlt s elhunyt, sírás vissza nem adhatja.
Belényugszik, aki okos, bolond, aki sírogatja.” /Mes 1.76./
„Ki bánja, mi az igazság? Járt úton jár ez a világ:
Csak egy ember tegyen rosszat, a többi mind nyomába hág." /Mes 1.78./
„Ha nem becsül többé téged, hagyd faképnél uradat!
Köves földön hiába szánt-vet az ember: nem arat.” /Mes 1.79./
„Családért hagyd el a személyt és faluért a családot!
Országért hagyd el a falut s életedért az országot!" /Mes 1.81./
„Mindent áldozz föl életedért – nődet is, sőt fiadat!
Megszerezhetsz újra mindent, ha életet megmarad!" /Mes 1.81./
„A hitvány csak rombolni tud, építésre nincsen benne sem erő, sem akarat:
Az egér is feldöntheti, de nem bírja felemelni a kenyereskosarat.” /Mes 1. 82./
„Ésszel mindent elpusztítasz, fölépítesz és elérsz.
Ha zöld ágra akarsz jutni, akkor mindig ésszel élsz.” /Mes 1.84./
„Míg jó szóval is boldogulsz, erőszakhoz minek nyúlnál?
Jobb gyógyszer az édes cukor a keserű ugorkánál.” /Mes 1.87./
„Ha gonosz a tanácsosa, a jó királyt sem becsülik:
Ha krokodil lakik benne a szép tavat is kerülik.” /Mes 1.88./
„Mit használ a tudás, hogyha fölhasználni jól nem tudod?
Mi haszna van a lámpának, hogyha fazék alá dugod?" /Mes 1.91./
A világpolgár
„Aki nem kel vándorútra , más országot sosem látott,
S mit sem tud a nagy világról, minek látott napvilágot?" /Mes 1.91./
„Pénzét, ha mégoly kevés is, nem mutatja az okos,
Mert látása egy bölcsnek is nyugtalanságot okoz.” /Mes 1.92./
„Ahol egyszer tönkrementél, tovább ottan ne maradj!
Mert ha tovább is ott maradsz, gáncs s leszólás tárgya vagy." /Mes 1.97./
Barátok szerzése
Második könyv
A sors
„Aki mindig csak azt nézi, hol néz ki egy jó falat,
Megfogja a halál hamar, mint halász a halat.” /Mes 1.103./
„Akire a végzet egyszer ráhurkolta kötelét,
Még ha jeles is, derék is, elveszíti az eszét." /Mes 1.103./
„Ha a szerencsétlenségben nem veszted el fejedet,
Akkor a bajt bizonyára hamar jóváteheted." /Mes 1.104./
„Sok fonál, még ha vékony is, nagy terhet is könnyen megtart,
Sok gyönge is sokra ment, ha egyetértve egyet akart." /Mes 1.104./
„Amit a sors is nem akar, azt bizony el nem érheted,
De magától hull öledbe, ha úgy akarja végzeted.
Hiába is kívánod hát, amit a sors nem szánt neked:
Legyen bár a markodba már, okvetlen elveszíted." /Mes 1.104./
„Akinél a jó barátok szünet nélkül ki- s bejárnak,
Az úgy örül nekik, mint az üdvözült a mennyországnak." /Mes 1.105./
„Száz mérföld távolságból is meglátja a húst a madár,
De közelről sem a hurkot, ha a sors úgy akarja már.” /Mes 1.106./
„Ha a király embereit tiszteletben részesíti,
Nem marad magára, még ha hatalmát el is veszti.” /Mes 1.106./
Barát és ellenség
„Okos nem volt barát nélkül- akkor sem, ha hatalma volt:
Nagy a tenger, s mégis várja, hogy emelje árját a hold.” /Mes 1.107./
„Ellenséggel össze ne állj! Ez csak romlásodra vezet.
A víz, ha mégoly forró is, mindig kioltja a tüzet.” /Mes 1.108./
„Az alkalom szüli mindig mind a jó, mid a rossz viszonyt.
A szívesség jó viszonyt szül, a gyűlölet rosszat viszont.” /Mes 1.109./
„Ajándékot kapsz is, adsz is: sokat megtudsz, közölsz sok mást:
Vendégségbe mégy is, hívsz is. Barátok közt ez a szokás.
Senki nem lesz barátod, ha nem téssz neki szívességet:
Az istenség is előbb kap, és csak aztán ád néked.” /Mes 1.111./
„Ki pokolra akar jutni, elérheti könnyen célját,
Ha egy évig házipap lesz, vagy csak három napig apát.” /Mes 1.115./
„A felhőt, bárcsak vizet át, szereti az egész világ,
Aki csak a markát tartja, még ha barát is, utálják.” /Mes 1.117./
„Amit jókor s kellő helyen a jámbor a jóknak ad,
Az bizonnyal nem vész kárba, mindörökre fennmarad." /Mes 1.117./
Pénz és vagyon
„Mindig csínján költekezzél! Lassan fogyjon a kereset!
Életitalt is isznak, de az okosok csak keveset." /Mes 1.118./
„Hogy ki mit ér, az okos egy pillantásra megítéli:
A gyöngy sólyát a szakértő puszta kézzel is leméri.” /Mes 1.120./
„Mi a kígyó méreg nélkül, az elefánt agyar nélkül ?
Mi az ember, ha pénze nincs? Névleg ember már végül.” /Mes 1.122./
„Mint a vad szézám s a vadárpa csupán névleg szézám s árpa,
Az ember is névleg ember, ha vagyona végét járja.” /Mes 1.122./
„Aki mindig csak nyomorgott, annyit mégsem szenved soha
Mint az, kihez jó volt a sors, és csak később lett mostoha.” /Mes 1.122./
„Szegény ember komisz ember s mindig gyanús okvetlenül:
Előle még az is, akit ő segítne, elmenekül. ” /Mes 1.122./
„Nincs szörnyűbb s megalázóbb állapot szegénységnél:
Aki szegény, valósággal halva van már, mikor még él.” /Mes 1.123./
„Az elhasznált kőpornak is veheted még hasznát talán.
De a szegény ember bizony haszontalan egyáltalán.” /Mes 1.123./
„Föltétlenül senki sem jó barátod, sem ellenséged:
Jó barát is bajban dönthet, ellen is segíthet téged.” /Mes 1.130./
„A kincs, amit életedben szorgalmasan gyűjtögettél,
Életedként védelmeztél és testedként melengettél,
Mihelyt egyszer a halál hív, s te indulni vagy kénytelen,
Öt lépesre sem kísér el, s magadra hagy a szívtelen.” /Mes 1.130./
„Hol van otthon, hol nincs a bölcs? Megmondom én, idefigyelj!
Nincsen föld a nagyvilágon, hol ne volna számára hely!” /Mes 1.130./
„Követi a fényt az árnyék, s tőle soha el nem marad.
Követi e tett a tettet: ki mit vetett, csak az arat.” /Mes 1.132./
„Nincs rá mód, hogy csupán egyik tenyerünkkel tapsoljunk:
Hogyha mi is nem cselekszünk, nem telik be a sorsunk.
Ha a sors épp, mikor ennél, juttat ételt teneked,
Még akkor is éhen halsz, ha nem mozdítod a kezed.
Mindig küzdj és bízva bízzál! Mindig a sors nem mostoha.
Hogy a sorssal nem dacolhatsz, gyáva mondja, ne hidd soha!
Szállj a sorssal szembe bátran! Tégy meg mindent, amit tehetsz!
Ha zöld ágra nem vergődől, nem rajtad múlt: nyugodt lehetsz.” /Mes 1.132./
„Ugyan mit használ a vagyon, ha olyan, mint a hű hitves,
Ha nem olyan, mint a ringyó, akit minden utas élvez:” /Mes 1.134./
„Ha ribanc vagy fösvény vagy is, de bőven van vagyonod,
Az emberek tiszteletét legalábbis megkapod.” /Mes 1.135./
„Akinek nem kell a biztos, s az kell, ami bizonytalan,
Mind a kettőt elveszíti, megjárja a boldogtalan.” /Mes 1.136./
„Tettének az ember ura csupán addig maradhat,
Míg egyszer csak az asszonyok beszédére nem hallgat.” /Mes 1.136./
„Ha gazdag az, akinek a kincse nem lát napvilágot,
Akkor az is gazdag, aki nem költhet el egy petákot.” /Mes 1.139./
„Ha ellenség közeledik, az ember csak kettőt tehet:
Ökölbe szorítja kezét, vagy megoldja a kereket.” /Mes 1.140./
Varjak és baglyok háborúja
Harmadik könyv
Az ellenfél – ellenség
„Meg ne bízzál abban, aki természetes ellenséged!
Ne higgy neki akkor sem, ha barátságot kötött véled!
A baglyoknak erős vára, íme, tűzben és lángban áll !
Mért? Mert üszköt vettetett rá népével a varjúkirály.” /Mes 1.147. /
„Csírájában fojtsd el a kort, rögtön nyomd el ellened!
Mer ha megnő, minden késő: elvesztetted életed.” /Mes 1.147./
„Ha életed forog kockán, hitvánnyal is szövetkezhetsz.
Ha megóvtad életedet, mindent megint megszerezhetsz.
Ha olyannal szövetkeztél, aki megnyert már sok csatát,
Ellenséged meglapul, mert félve nézi nagy hatalmát.” /Mes 1.148./
„Gyöngébbnek az erősebbel kikezdeni biztos halál:
Összetörik az a fazék, amelyet a kő eltalál.
Ha kavicsos egérlyukat kaparna ki az oroszlán,
Biztosan otthagyná körmét, s egy egérhez jutna – talán.
Teknősként húzd össze magad, ellenséged ha szorongat!
De ha időd elérkezett, kobraként vesd reá magad!
Erősebbel kikezdeni eszében sincs az okosnak.
Ki látta már, hogy a felhők a szél ellen is mozognak? ” /Mes 1.149./
„Ha bolondul erősebbel kezdesz ki és viselsz hadat,
Malmára hajtod a vizet, s magad veszted el magadat.” /Mes 1.150./
„Ha vízben van a krokodil, nincs is méltó ellenfele.
De ha szárazföldre kerül, a kutya is végez vele.
Ha erősebb ellen elől meghátrálva elmenekülsz,
Nemigen várhatos, hogy még országodba visszakerülsz.
Szülőföldén bármely ember fölér akár száz ellennel.
Ha erősebb is az ellen, országodból soh, se menjen el.” /Mes 1.151./
„Ha társ nélkül magában áll, az erős sem tehet sokat:
Ha lángját szél nem éleszti, lobogó tűz is lelohad.” /Mes 1.151./
„Éleszti a szél a tűzet, mikor egész erdők égnek,
De kioltja a kis mécsest. Ki barátja a gyöngének?” /Mes 1.152./
„A fák, hogyha az erdőben sűrűn egymás mellett állnak,
Vad viharban sem dőlnek ki: egymásban támaszt találnak.
Lehet a fa nagy s hatalmas, lehet erős a gyökere,
Mégis, hogyha magában áll, ledönti a szél ereje.” /Mes 1.152./
„Aki nem segít az ellen szorongatta, szegény népen,
Nem király az, de a halál a királynak köntösében.
Ha nincs király, aki népét kellő képen irányozza,
Hánykódik az ország, miként hajó, ha nincsen kormányossa.” /Mes 1.154./
„Ha víztartót, kutat, tavat, templomot és rabszolgát
Elhagytál, nem kívánhatod, hogy még visszaszálljon rád.
Ha tíz évig használtál már házat, vagy mást, akkor végül
Egészen a tulajdonod – minden tanú s írás nélkül.” /Mes 1.161./
Az erény
„Erény nélkül a tudomány annyit ér, mint kutya farka:
Testét légytől meg nem védi, semmijét el nem takarja.” /Mes 1.161./
„Erény nélkül egészen úgy él az ember, mint az állat:
Eszik, iszik, párosodik. Egyebet mit is csinálhat.
Halld, hogy miben áll az erény,s tedd, mit a jók hangoztatnak:
Amit nem kívánsz magadnak, te se tedd embertársaidnak! ” /Mes 1.162./
„Szolgáit a király védje: sőt szeresse és becézze!
Ám ha élte van veszélyben, párának és füstnek nézze!” /Mes 1.167./
„Erősebbel gondolatban se kezdjen ki, aki komoly!
Meghajlik s megmarad a nád, mécsbe röpül,s elvész a moly.” /Mes 1.169./
„Életedért, ha okos vagy, átengeded mindenedet.
Ha éltedet megtartottad, pénzed visszaszerezheted.” /Mes 1.169./
„Csak úgy bánj a szerencsével, mint a nővel, ha dacos!
Oroszlánként csapj le reá,s hajánál rántsd magadhoz!” /Mes 1.173./
Ki a bölcs
„Igazán csak az nagy, aki bölcs az életbölcsességben:
Ha ellene is van a sors, el nem csügged semmiképpen.” /Mes 1.179./
„Akit fegyver igázott le, tán még újrakezdi harcát:
De akit az ész tiport le nem heveri ki kudarcát.
Fegyverrel csak az ellenség életének vethetsz véget,
Ésszel mindent tönkre tehetsz: erőt, nevet, dicsőséget.” /Mes 1.179./
„Az isten nem úgy őriz, mint pásztor, hogy bot van a kezében:
Ha javadat akarja, csak belátást ád neked szépen.
Az isten nem fegyverrel ver, min t verik az ellenséget:
Ha el akar veszíteni az eszedtől foszt meg téged.” /Mes 1.180./
A szerzemény elvesztése
Negyedik könyv
Barát és rokon
„Van testvér, kit anya szült, s van, kit az ember maga szerez.
Amaz, úgy tartják a bölcsek, kevesebbet ér, mint emez.” /Mes 1.182./
„Amit a nő, részeg, bolond, indigó, rák, hal és szurok
Megfog, mindig fogva tartja. Jól tudják ezt az okosok.” /Mes 1.183./
Ellenfél – ellenség
„Ellenségre, ellenséget hozz, erősre erősebbet!
Mi károd lehet belőle, ha mindjárt ez meg is gebed?” /Mes 1.187./
„Akinek a faját, pártját és jellemét nem ismered,
Azzal nem kötsz barátságot, szóba sem állsz, ha van eszed.” /Mes 1.187./
„Ha nem adod az erősnek a megkívánt kölesszemet,
Megbánhatod: később egész véka lisztet is elvehet.
Add hát akár a felét is, ha mindened kockán forog!
S érd be azzal, ami marad! Így is csöpög, ha nem csorog!” /Mes 1.190./
„Ha piszkos lett már a ruhád, nem vigyázol többé rája:
Ha folt esett jellemedre, Gazember léssz utoljára.” /Mes 1.190./
„Nincs más méreg, mint az asszony, rajta kívül nincsen nektár:
együtt lenni véle élet, tőle távol a halál már.” /Mes 1. 194./
„Ne tedd, amit tilos tenned – ne tedd soha, semmi áron!
Tedd meg, amit meg kell tenned! Ez a törvény a világon.” /Mes 1.198./
Egy fecske is csinálhat nyarat
„Egy bátor és elszánt ember harcra tüzel egész hadat.
De ha csak egy gyáva akad, az egész had is megszalad.” /Mes 1.199./
„Tigrisbőr takarta, védte, s félelmessé tette bár,
Ordítása elárulta. Ezért halt meg a szamár.” /Mes 1.200./
Asszony természete
„Nagy folyók és nemzetségek eredetét, szent remeték
Életét, asszony hibáit: Úgy illik, hogy sose kutasd.” /Mes 1.203./
„Tűz kihűlhet, jég – fényű hold perzselhet sugaraival,
De sohasem másítod meg az asszonyok természetét.” /Mes 1.203./
Tanácsok
„Nem javul meg a rossz soha, akárhogy is javítgatod:
Nem lesz tiszta a szén soha, akárhogy is tisztogatod.” /Mes 1.206./
„Ha a neked rendelt ételt megeszed, bűnt nem követsz el.
Az a kárhozatba döntő bűn, ha tiltott ételt eszel.” /Mes 1.207./
„Öt atyja van az embernek: a nemzője, nevelője,
Eltartója, tanítója s életének megmentője.” /Mes 1.209./
„Férfit kíván a leányzó, anyja vagyont, atyja tudást,
A rokonság jó származást, jó lakomát mindenki más.
Ha okos vagy, nem választasz leányoknak oly vőlegényt,
Aki a távol él, vezeklő, hős. tudatlan, avagy szegény.
Ha jót akarsz leányodnak, oda ne add oly embernek,
Aki legyen mégoly derék, leányodnak nem tetszett meg.” /Mes 1.210./
Az asszony jelleme
„Mihelyt egyszer az öregség férfierődet kikezdte
S fehér hajad rokkantságod szemmel láthatóvá tette,
Úgy elkerül a nő téged, s fehér fejed úgy utálja,
Mint a tisztátalan kutat, melyre csontot tesz gazdája.” /Mes 1.213./
„Hogy húzódott mindig tőlem! S most,ím, szinte hozzám tapad !
Máskor is jőjj csak, barátom! Amit ellopsz tiéd marad.” /Mes 1.213./
Megjegyzés: tolvaj, asszony férjéhez bújt stb.
„Nem ház a ház asszony nélkül. Az igazi ház az asszony.
Ha asszony nincs a házadban, mi az, ami ott marasszon ?” /Mes 1.214./
„A gonosz és nyelves asszony olyan egész életében,
Mint a testet öltött sivár, szörnyű vénség nő képében.
Aki bizony azt akarja, hogy békében teljen élte,
Nem törődik az a nővel, mégcsak nem is néz feléje.
Az asszony már természettől olyan, mint a bundzsabogyó:
Belül halált hozó méreg, kívül szép és elragadó.
Amit gondol, nincs a nyelvén. Ami nyelvén van, ki nem jő.
Amit kimond, nem teszi meg. Mégis furcsa szerzet a nő!
Agyba-főbe verheted, vagy tejbe-vajba fürösztheted,
Ha megköti magát a nő, észre dehogy térítheted.” /Mes 1.214-215./
„Családom elhagytam érted, s neki adtam fél életem!
A faképnél hagyott mégis! Hogy legyen a nőkben hitem.” /Mes 1.219./
„Aki jóért jóval fizet, az nem szerzett még érdemet.
Aki rosszért jóval fizet, az érdemli a „jó nevet.” /Mes 1.224./
„Veszélyt várhatsz a rokontól, a nőtől könnyelműséget,
Vezeklést a bráhmanától, a tehéntől nyereséget.” /Mes 1.227./
A hebehurgya cselekvés
Ötödik könyv
„Ha az ember rosszul lát s hall, rosszul vizsgál, s rosszul ítél
Akkor ne is tegyen semmit, mert pórul jár, mint a borbély.” /Mes 1.229./
„Tekintélyed, büszkeséged, tudásod, szépséged, eszed –
Mindend elvész egyszerre, ha vagyonod oda veszett.” /Mes 1.229./
„Éles eszű embernek is hamar el kell tompulnia,
Ha mindig csak rizsre, fára, ruhára kell gondolnia.
Nem tűnik a szegény szemben – akkor sem, ha szem előtt van,
Olyan, mint a vízbuborék: fölszáll, s mindjárt széjjelpattan.
Ki szál szembe a tengerrel, akárhogy is harsog s tombol ?
Akármit is elkövethetsz, hogyha tejben-vajban úszol.” /Mes 1.230./
Az öregség
„Ha megvénülsz, veled vénül szemed, füled, fogad, hajad.
De vágyad nem vénül soha: halálodig ifjú marad.” /Mes 1.232./
„Az ég is ád, de a magad ásta kútból is kapsz vizet.
Hatalmas a sors, de azért sohase tedd ölbe a kezed.
Amit elérsz, csak a magad erejének köszönheted.
A sors is csak saját részed, habár nem is látja szemed.
Csak úgy juthatsz zöldágra, ha megfeszíted az erődet:
A nap is csak úgy ragyog, ha széjjelszórja a felhőket.” /Mes 1.236./
„Többet ér az okos esze, mint a tudós tudománya:
Megölte a három tudóst föltámasztott oroszlánja.” /Mes 1.239./
„Ha már minden kockán forog, ne bánd, ha ott vész a fele!
Ha elvész a fejsze, örülj, ha megkerül még a nyele!” /Mes 1.243./
A nyomor
„Még a menyben sem érezhet az ember oly boldogságot,
Mint ott, ahol - nyomorban bár – meglátta napvilágot.” /Mes 1.245./
„Adj a nőnek étel, ruhát, ékszert s minden más egyebet,
De tanácsot ne kérj tőle! Jó végre ez nem vezethet,
Addig hallgatsz csak a jókra, jókedved is csak addig lesz
Míg egyszer csak asszonyokkal tanakodni el nem kezdesz.” /Mes 1.250./
A hatalom hátránya
„Aki királyságra vágyik, az csak bajra vágyakozik:
Az avató vízkorsókból a baj csak úgy áradozik.
Sose akarj király lenni! Alighogy a trónt elérted,
Már életed fenyegeti saját fiad és testvéred.” /Mes 1.251./
„Hogyha kedves egyáltalán az élete az embernek,
Elkerülje azt a házat, ahol folyton verekednek!” /Mes 1.255./
„Jóért jót, de rosszért rosszat! Soha se felejtsd ezt az elvet!
Nem gonoszság visszaadni a gonosznak, mit neked tett.” /Mes 1.259./
Hasznos tanítások
„Ellenséget is vendégszeretet
Illet meg, ha az ajtódon kopog.
Mert nézd a fát, árnyékot tereget,
Még annak is, ki rá baltát fogott.” /Mes 1.276./
Az ideális nő
„Jó asszony az, ki mindent rendbe tart,
Jó asszony az, ki terem gyereket.
Jó asszony az, ki hű, ki sose csalt,
Jó asszony az, kit ura is szeret.
Megszépíti a kakukkot a hang,
És megszépűl a hűségtől a nő.
Tudás megszépít csúf idomtalant,
Türelem által szép a vezeklő.
Rossz asszony az, csak –átok – feleség,
Aki mellett az ura kesereg.
De akiért a férje lánggal ág,
Elszeretnék a magas istenek.” /Mes 1.280./
„A fa a tűznek soha nem elég,
Sem a tengernek az a sok folyó,
Jama éhségtől szüntelenül ég,
A nő is minden férfira mohó.
Se ajándék, se nagyrabecsülés,
Nem ejti meg, csak rápazarolod.
Tudásod, erőd, kincsed kárba vész,
Rejtelmesek nagyon az asszonyok.
Erényes férfit is, ki hírnevet,
Vagyont is szerzett, s asszonykedvelő,
Magára hagy, kacéran kinevet,
Kicserél másik férfira a nő.
Olyat szerez, kit nem díszit erény,
Ki erszényben és lélekben szegény.” /Mes 1.285-286./
„ Élelme, ha kétszeres,
Elméje, ha négyszeres,
Fortélya, ha hatszoros,
S hevessége nyolcszoros:
A férfi őt nem érti,
Szarvakat kap a férfi.” /Mes 1.286./
„Erényes asszony kedves akkor is,
Ha ura durván veszekszik vele.
Ha rácsikorit, s dühvel pattog is –
A kedvesség a nő legszebb jele.
Várost lakjon, vagy erdő vadonát,
Legyen a férje bűnös, ostoba,
Szerelmes szemmel nézze az urát,
S nem hagyja el a boldogság soha.
A legfőbb asszonyékesség: a férj,
Ékszer híján is ragyog a nő.
Hogy el ne hagyjon: rossz útra ne térj,
Ha elhagy: vak lesz minden drágakő.” /Mes 1.292./
Önkéntes tűzhalál
„Ahány szőrszál a férfitestre nőt
/ Ez rengeteg – sok, milliót jelent /,
Annyi évre a Meny fogadja őt,
Ki férje után máglyatűzre ment.
Miként a kígyót könnyen kiszedi
A jó kigyász a korhadék közül.
A gyehennából akként menti ki
urát a nő, ha máglytűzre ül.
Ha öleli a tűzön az urát,
S lelkét kiadja szép szerelmesen,
Az ilyen nőnek az Ég megbocsát,
Eltörlik bűnét, bár ezer legyen.
Örökre övé az ég csarnoka,
Ha urát karján röpteti oda.
Kit férjhez adott atya, vagy fivé,
Férjének legyen édes asszony,
És szófogadó legyen, amíg él,
Megholt urát se gyalázza soha.” /Mes 1.293./
„Az ösztönt soha le nem vetkezed,
Amit a természet a vérbe olt.
Lehet bármilyen dúsgazdag az eb,
Megropogtatni jó neki a csont.” /Mes 1.295./
„A tóban három halacska lakik.
Kettejük neve: Szorgos és Okos.
Megúsznak mindent, de a harmadik:
A Lesz – ami – lesz veszte bizonyos.” /Mes 1.296./
A hulladémon huszonöt meséje
A férfi és nő
„A férfinép vajasköcsög,
Az asszonynép tüzes parázs.
Ha a kettő találkozik,
köcsög repes, vaj lángra kap.” /Mes 1.406./
„Nincs a földön nagyobb gyönyör,
Mint amelyet az asszony ad.
A boldogságnak telje az,
Ha nő és férfi összeforr.” /Mes 1.407./
„A renyheség nagy ellenség,
mely saját testedben lakik.
Legjobb barát a tetterő,
bajtól, vésztől megóv a tett.” /Mes 1.411./
„Hogyha szelíd szavú, szerető,
Hű feleség nem várja a házban a férfit,
Nincs amiért hazatérjen:
Háza nem otthona, rideg oduja csupán.” /Mes 1.579./
Választás
„Barátot, nőt találsz újra, földet, fiat találsz megint,
öröm, bánat megint rád lel, de másik tested nem lehet.
Asszonyodat megóvod, ha egész vagyonod rá megy is,
De amikor te vagy bajban, pénzt is, nőt is feláldozol.” /Mes 2.292./
„Aki szavát a szükséghez, kedvét baráti köréhez,
Indulatát hatalmához szabja, azé a bölcseség.” /Mes 2.296./
„Ki szüleire nem gondol, ki áldozathoz kéreget,
Vagy ki méltatlanért áldoz szézámot: arra rá ne nézz!” /Mes 2.297./
„Hol az érdemtelent jobban tisztelik, mint az érdemest,
Ott három vad csapás pusztít: éhség, halál és rémület.” /Mes 2.301./
„Asszony égbe csak úgy juthat, ha férjével alázatos,
Ez az ő kötelessége, ezen az uton üdvözül.” /Mes 2.301./
„Kakkukban a dal értékes, asszonyban a férj tisztelet,
Rútarcuban a bölcs elme, vezeklőben a türelem.” /Mes 2.301./
A vendég
„Becses dolog a tűz lángja, papnak becses az áldozat.
Nőnek a férj – de vendége mindig, mindenkinek becses.
Aki megfedd, s ki vendégem: e kettő testvérem nekem.
Egyik hibám javítgatja, másik pedig a menybe visz.
Ha a pap, súdra, vagy csandála, vendégként a házadba lép,
Mindenképpen derék ember módjára kell fogadnod őt.” /Mes 2.303./
„Akit tisztel fiú sarja, akit jól szolgál asszonya,
s akinek van elég kincse, az már a mennyet élvezi.” /Mes 2.304./
A pénz
„A pénzt dicsérd, a pénzt tiszteld, ez minden jónak kútfej,
S ha pénzed nincs, nem érsz semmit, akár a szagtalan virág.
Van pénzed? – Van rokonságod. Van pénzed? – Van barátod is.
Van pénzed? – Hős, nagy ember vagy. Van pénzed? – Bölcsek bölcse vagy.
A pénzes ember a tudós is egyben, ő az erényes, nemes és kiváló,
Övé a szépség, az övé a hírnév, mert a pénz a titka valamennyi jónak.
Nem lényeges a húrpengés, nem lényeges a sok tudás,
Bem fontosak a Védák sem: csupán a rizs a lényeges!
Mi végre él a bűnök közt és ostobán élő fiú? !
A meddő és apadt tőgyű tehén ugyan mi hasznot ad?!” /Mes 2.305./
„Utazást zivataros időben, kényszerű nélkülözést fiatal korban,
Válás a szerelem idején: három kínos, keserű csapás:
Mikor már a gyümölcs érett, vagy ha az asszony ifju még,
Ne hagyd, hogy az idő teljék, hisz úgyis oly hamar lejár!” /Mes 2.306-307./
A bukott asszony
„Dugpénzt, ingyenajándékot, jó szót, szerelmi zálogot,
Fiatal és szerelmes nő az okos mindjárt megragad.” /Mes 2.307./
„A kedvest közel érezzük még akkor is, ha messze van,
Az pedig, aki nem kedves, távol van, még ha itt is van!” /Mes 2.307./
„Vízcseppnek nyoma sincs a feltüzesített, izzón vöröslő vason,
Ám a szép tavirózsa zöld levelein kristályosan gyöngyözik,
S ha kagylóba hatol a tengerek ölén:
Gyöngy lesz, fehér fényű gyöngy.
Épp így változik át a nő is aszerint, hogy kikkel érintkezik.
Túl víg ünnepi körmenet, mulatozó élet, szülőknél lakás,
Léha életű férfiak, idegenek, meg nem szokott környezet,
Romlott és buja társaság, nyomorúság, vén, lomha férj, búcsúzás:
Mind – mind – mind csupa súlyos ok, hogy emiatt lény s asszony elbukjanak." /Mes 2.310-311./
A bölcsesség
„Korát, pénzét, pörét otthon, szerelmi kéjét, terveit,
Szellentését a bölcs ember világgá szét nem kürtöli." /Mes 2.318./
„Az ostobák csukott szája, a tolvajt hazugságai,
A gyengét a király védi, a gyereket sírás – rivás." /Mes 2.322./
„Hol az embert nem értik meg, s hivem , megélhetése nincs,
Hol nem tanul, se pénzt nem kap, ugyan minek maradjon ott?
Az elefánt, a hős férfi s oroszlán váltja lakhelyét.
Éltüket csak kacsák, kecskék s gyávák tengetik egy helyen." /Mes 2.325./
„A kiválót saját pénze, a lomhát apja tartja el,
A léhának a nagybácsi, a hitványnak apása ád.” /Mes 2.325./
„A gyereket se fitymáld le, ha bölcs dolog, amit beszél,
De a papra se adj semmit, ha ostoba tanácsot ad.” /Mes 2.330./
„Mennykő csapását, paripák szökését,
Aszályt, szünetlen zuhogású záport,
Ember jövőjét s a szeszélyes asszonyt,
isten se érti! Hogyan értse ember? !” /Mes 2.331./
„Manu könyve, a dal titka, a szép arc, a te jellemed,
A nők fondorlatos lelke és Májá ámulatra készt.” /Mes 2.331./
Ellentétek
„Ellenséged baráttá lesz, a méreg mézzé változik,
Hogyha kegyel a nagy isten. S ha nem: minden balul sül el!” /Mes 2.335./
„Testünk az éhség döfi legvadabbul, a gond aszalja legalávalóbban,
Az ész diszíti a legesleginkább, s legjobban él, ha türelem vezérli.” /Mes 2.346./
Öregedés
„Férfiembert nagy út vénít, paripát hosszu nyugalom,
Asszonyt meddő gyönyör vágya, csődőrt sok hágás vénit el.” /Mes 2.353./
„Varázsszerét, pörét otthon, szerelmi kéjét, vágyait,
S bűnhődését a bölcs ember világgá szét nem kürtöli.” /Mes 2.372./
A tudás
„A szót megérti a tudatlan állat is,
Igába szó hajt elefántot és lovat,
Viszont az ember ki vesébe – szívbe lát,
Egy könnyű sóhajt, pici rebbenést is ért.
Közös az alvás, az evés, a párzás
az állatokban meg az emberekben.
Embert emberré tudománya tesz csak,
S kiben tudás nincs, ökör az, nem ember.” /Mes 2.377./
A becstelenség
„Jobb az életet eldobni, mint tovább élni becstelen:
Percnyi csak a halál kínja, a becstelenségé örök!" /Mes 2.393./
„Rablónépnek a fővétel, bölcsnek az el nem ismerés,
Asszonynak a magány kínja, barátnak pör a büntetés.” /Mes 2.408./
„Nem akarok olyan kincset, amelyért túl sok munka jár,
Amelyért mást le kell győzni, vagy hazudozni, csalni kell!" /Mes 2.416./
„Nem lesz annak szerencséje, ki nem vállal kockázatot.
A bátorság viszont mindig szerencsét s sikert ígér.” /Mes 2.417./
„Amikor az éjszaka feketül, amikor az utakon – tereken sok a népség,
Vagy amikor utazik a férje – nagy örömöt érez a kikapós asszony.” /Mes 2.427./
„Aki tiszta, erényes nőt, vagy vérző asszonyt leteper,
Azt a bolond, mohó férfit tüstént eléri végzete." /Mes 2.435./
„A szertartás s a szent versek nélkül elvégzett áldozat
Képmutatás csupán, és a holtak lelkét nem hatja meg.” /Mes 2.441./
„Kapnak segélyt, akik kérnek, kap adományt, ki rászorul,
mert a szíves segélynyújtás lóáldozattal is felér!" /Mes 2.443./
„Töpreng e titkokon a lángeszű nagy tudós is,
Király szavára, ha kegyence vagy is, ne építs,
S a nőt, ha téged ölel, akkor is óva óvjad!
Asszony, király s a tudomány nem igázhatók le." /Mes 2.459./
„Kinek asszony rút arcú, szutykos, házsártos, nyelvelő,
Azt nem is a futó évek, hanem az asszony véníti." /Mes 2.464./
A buta szerzetesekről
Tanácsok
„1. Segítőtárs akad bőven addig, míg rájuk nem szorulsz.
Ha baj van, rögtön otthagynak, mint Dhanada kereskedőt. /Mes 2.499./
2. Ha ábrándjaiból kíván megélni némely ostoba,
Ugy jár, mint a kolostorba ételt álmodó szerzetes. /Mes 2.503./
3. Ne folyamodjon ármányhoz, aki magának jót akar:
Saját ármányán veszt rajta, mint a lányrabló szerzetes. /Mes 2.504./
Ha az enyém vagy szépségem, a menny üdve se kell nekem.
Ha nem vagy enyém, szépségem, a menny üdve se kell nekem. /Mes 2.505./
4. Aki hebehurgyán nem vár mesterétől utasítást,
saját esze szerint jár el, könnyen nevetség tárgya lesz. /Mes 2.509./
5. Írni, olvasni, számolni és imádkozni sem tanul,
a hívők adományából mégis sok lusta vígan él. /Mes 2.510./
6. Aki saját baját mások előtt mutatja, ráfizet.
A tetőfedő barát is megszenvedett keservesen. /Mes 2.511./
7. Ne fogadjon tanítványul butát a bölcs mester soha,
bosszúságot okoz néki, mint a buta kalácsevő. /Mes 2.511./
8. Aki csupán saját vágyát követi, másra nem tekint,
az saját magával tol ki, mint a cukornád tolvaja. /Mes 2.512./
9. Nagy balgaság, ha jól titkolt vétkét az ember felfedi,
ahogyan elszólta magát, s kegyvesztett lett a szerzetes. /Mes 2.513./
10. Akinek a gyakorlati kérdésekről fogalma sincs,
az éppolyan nevetséges, mint a bikát fejő barát. /Mes 2.515./
11.Aki ostoba és lusta, s mindig mások szavára ad,
rettenetesen pórul jár, mint az agyonfagyott barát. /Mes 2.517./
12. Aki nem tudja használni, ha orvosától írt kapott,
úgy jár, mint aki gyógyszerként megmérgezte mesterét. /Mes 2.518./
13. Belebukik na kíváncsi, ha rosszkor kérdezősködik.
Az égi tehén farkáról lezuhant a barátsereg. /Mes 2.519./
14. Ne értsd félre a látottakat, s amit értesz, csak azt kövesd.
Fiát fenyítő orvost lát, s bottal gyógyítja mesterét. /Mes 2.520./
15. Ne bízd ügyedet balgára, lejáratod magad vele,
példa rá a mester nejét hazahozni küldött barát. /Mes 2.522./
16. Nem követi a sorrendet tetteiben az ostoba.
Edényét addig forgatja, míg kiömlik a vaj s olaj. /Mes 2.524./
17. A bolond bármeddig töpreng, bután határoz végül is,
mint a barát, aki bika szarva közé dugta fejét. /Mes 2.525./
18. Ne jártassa a száját az, ki nem érti saját szavát.
gyógyszer helyett megkínozta tanítóját az ostoba. /Mes 2.526./
19. A tanítvány hogy érthetné, amit nem ért a mestere?
Ha villámról vitatkoznak, s az ő döntése még butább. /Mes 2.527./
21. A feledékeny hogy tudná a másikat tanítani?
Mint a barát, aki négy sort fejben tartani sem tudott. /Mes 2.527./
22. Ne tárgyaljon bolondokkal a bölcs, mert éppúgy ráfizet,
mint a tudós, akit balgák kérdése szinte megazavart. /Mes 2.528./
23. Aki félreérti a szót, segítsége nem ér sokat,
mint a baráté, aki a parasztnál süteményt evett. /Mes 2.530./
24. Hiába szólsz tudatlanhoz, nem érti meg a lényeget:
a lakomán csatot s csengőt evő barát a példa rá. /Mes 2.532./
25. Aki szó szerint vesz mindent, amiről itt-ott értesül,
megjárja, mint a fát maga alatt fűrészelő barát. /Mes 2.533./
27. Ha az embert csapás éri, ráfogják, hogy ő volt a hibás,
mint a barát, akit rablók elől-hátul kifosztanak. /Mes 2.535./
28. Rövid eszű tanítványra ne bízzon semmit mestere,
mert könnyen szégyent hoz rá, min t a rizsföld öntözésekor. /Mes 2.536./
29. Kifecsegi saját vétkét gyanútlanuk az ostoba:
a barát is kerékabroncslopását maga fedte fel. /Mes 2.537./
30. A balgát orránál fogva vezetik könnyedén a nők,
mint s hegyen lakó bamba barátot tiszta hitvese. /Mes 2.538./
„Kunyhót raktam a hegy tetejére,
Őrzi nejemnek tiszta erénye,
Idegen férfi sosem jut eléje.”
„ varjút, tisztát, nyílt beszédű csalókat,
jámbor kígyót, nőt, ki nem lépne félre,
ökröt bátrat, részegest, bölcs tanácsut,
fényes trónon hű barátot ki látott?" /Mes 2.539./
31.Kinek mi a rögeszméje,annál fogva kell hatni rá.
A bölcs a döglött varjakról így beszélte le társait. /Mes 2.541./
32. Félreértik a szót,s rögtön megsértődnek az ostobák,
mint a barát, ki mérges lett, mert ezt mondták? Eső esik." /Mes 2.542./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése