Marco Polo

Marco Polo utazásai. Gondolat,1963.

Ford.: Vajda Endre

Az ál Paradicsom

„Mulehet nevű tartományról kell beszélni, ahol a Hegyi Öreg lakott aszaszinjaival. … Mulehet – szaracén nyelven azt jelenti: „eretnekek tanyája”…Az Öreget… Alaeddinnak hívták, és egész népével együtt Mohamed hűséges követője volt… azt forgatta  fejében, miképpen változtathatja embereit vakmerő martalócokká … vagyis aszaszinokká… zárt völgyet …. gyönyörű kertté változtatott … legelőkelőbb nyári házakat és palotákat emelte … források bugyogtak … kis csatornák voltak átvezetve, amelyekben bor, tej, méz és víz csörgedezett … számos hölgy lakott itt … feladatuk abban állott, hogy az odavezetett fiatalembereknek minden kéjben és gyönyörűségben részük legyen…. Az Öreg ugyanis azt kívánta, hogy a népe elhiggye, ez a Paradicsom. … A kertbe  nem juthatott be senki más, csak az, akit az Öreg aszaszinjává akart tenni.   megitatta őket egy főzettel … mély álomba merültek … amikor felébredtek, már a kertben találták magukat… Úgy vélték, csakugyan a Paradicsomban vannak… aszaszinjait … kihozatva a kertből, palotájába szállíttatta. … megparancsolta, öljék meg az általa leírt személyt. Azok tüstént végrehajtották a parancsot. … mert visszakívánkoztak a Paradicsomba."       /Pol 83-87./

Házastársi hűség

„… van egy szokásuk, melyről külön meg kell emlékeznem: ha egy asszony férje útra ment, és húsz napnál tovább marad, ezen idő lejárta után az asszony férjhez mehet más férfihoz, a férj pedig ott, ahová ment, szintén elveheti azt, aki neki tetszik.”  /Pol 100./

Temetkezési szokás

„A világ minden bálványimádója elégeti halottait. És miközben a holttestet a máglyára viszik, a rokonok… drága selyemmel… bevont … faházakat építenek az ót mentén. Mikor a testet elviszik az … építmény előtt, megállnak, a halottat leteszik a földre, és bort, húst meg egyéb élelmiszereket helyeznek elébe… így cselekszenek minden házacska előtt … a rokonok pergamenből és faháncsból kivágott ember-, ló-,  … aranypénzek formájára körülnyírt, bizánci garas nagyságú papirokat … égetnek el a holttesttel együtt… a bálványimádók nem égetik el a halottaikat addig, ameddig … nem … határozzák meg a napot, amelyen szertartásaiknak megfelelően el kell égetni…. mindaddig otthon őrzik a testet… kámforral és fűszerekkel / töltött koporsóban/… naponta ételekkel… megterített asztalt helyeznek elébe.

… Néha a jövendőmondók kijelentik, hogy nem hoz jószerencsét, ha az ajtón keresztül viszik ki a tetemet … úgyhogy rést kell törni a falon… vinni az elégetés helyére.”  /Pol 104-105./

Vendéglátás

„A vendég maradhat, és addig élvezheti az asszony társaságát –ágyát megosztva, mintha felesége volna - , amíg kedve tartja…. És a férj egyáltalán nem szégyenkezik, sőt inkább megtiszteltetésnek veszi. Azt tartják, bálványaik kedvében járnak, ha ilyen fogadtatásban részesítik a fáradt utasokat, mivel javaik és gyermekeik megsokszorozódnak, a veszélyektől távol maradnak, és mindenképpen jó egyetértésben élnek. Ilyenformán az ország minden asszonya felszarvazza férjét.” /Pol 106./

„A férfi hozományt nem kap, viszont képességei szerint ellátja feleségét állatokkal, rabszolgákkal ás pénzzel. Ha egy férfinak valamelyik felesége nem tetszik, mivelhogy megöregedett és már semmit nem ér, elküldi, és nővérét veszi magához helyette. Vele ugyanúgy cselekedhet. mint az előbbivel. Joguk van nőül venni unokatestvéreiket és apjuk özvegyeit, kivéve saját anyjukat… egyszóval úgy élnek, mint az állatok.”  /Pol 111./

Ételek

„Eledelük tej és hús, amit nyájaikból nyernek, vagy vadászaton szereznek. Mindenfajta hús megesznek, beleértve a ló-, teve- és kutyahúst is, úgyszintén a minálunk „fáraó patkányának” nevezett nyúlfajtáét is… Italuk a kancatej vagy a tevetej.  /Pol 119./

Hűség

Nagyon ügyelnek arra, hogy asszonyaikra szemet ne vessenek, és semmi kincsér nem tennének így, mivel utálatos dolognak tartják. Az asszonyok is igen jók és hűségesek férjükhöz, és híres háziasszonyok.” / tatárok /  /Pol 119./

Vallás

„Vallásukban a következő szokásokat követik. Azt állítják, hogy van egy legmagasabb Égisten, akit naponta füstölő áldozattal ünnepelnek, de csupán a testnek és léleknek egészségéért imádkoznak hozzá. Van amellett egy másik Natigáj nevű istenük is, akiről azt mondják, hogy a föld istene, és gondot visel asszonyaikra, gyermekeikre, állataikra és vetéseikre.”  /Pol 120./

Közlekedés – úti élelem

„... egy emberre mintegy tizennyolc ló jut, és ha egyik az úttól elfáradt, a másikkal cserélik fel: különben nem visznek magukkal más poggyászt, csupán egy – két bőrtömlőt a tej számára, továbbá egy kis fazekat, amelyben megfőzik a húst: ha nincs ilyen fazekuk, megölik az első útjukba kerülő állatot, szügyét kivágják, kiürítik, majd megtöltik vízzel: a húst pedig, amelyet meg akarnak főzni, darabokra vagdalják, és a vízzel telt szügybe teszik: aztán a tűzre teszik és megfőzik: mikor negfőtt, megeszik a húsos tartállyal együtt… lovaik vérével is táplálkoznak, mégpedig úgy, hogy felvágják az állat egyik erét, s a vért szájukkal kiszívják, míg csak meg nem elégszenek vele, aztán bekötik a sebet. Vért is visznek magukkal, és ha megéheznek, tüzet gyújtanak, feloldják lángján a megfagyott vért, majd megisszák.

Fogyasztanak méh egy szárított tejfajtát is, amelyet pástétomszerűen elkészítve visznek magukkal: ha élelemre van szükségük, ezt a vízbe dobják, és addig keverik, míg felolvad, majd megisszák. Készítési módja a következő: felforralják a tejet, s ha a kövére már a tetején úszik, lefölözik egy másik edénybe, és ebből vajat készítenek, mert a tej mindaddig nem válik szilárddá, míg a zsírosát el nem távolítják. Aztán a tejet a napra teszik, hogy száradjon. Ha kalandozni mennek, minden embernek tíz font ilyen szárított tejet vesz magához. Reggelente pedig fél fontot tesz belőle bőrtömlőjébe, s annyi vizet vegyít hozzá, amennyi tetszik. Lovaglás közben a tejpástétom és a víz a tömlőben pépfélévé köpülődik össze, amiből megebédelhet."  /Pol 122-123./

„Házasságkötés”

„Ha egy embernek van egy lánya, aki házasság előtt meghal, a másiknak meg fia, aki szintén házasság előtt hal meg, akár négyesztendős korában: az elhunytak szülei, mikor a fiú a házasságra alkalmas kort elér, nagy lakodalmat csapnak, összeházasítva  a halott legényt meg leányt. … házassági szerződést is kötnek. Ha a házassági szerződés elkészül, egy halottidéző tűzbe vetve elégeti… aztán nagy menyegzőt rendeznek, itt is, ott is élelmiszert helyeznek el… Majd két bábut, egy legény meg egy leány formájút, egy igen szépen feldíszített járműre ültetnek… ..nagy hejehujával … a bábukat … elégetik… papírból kivágnak szolgákat… pénzeket…szerszámokat.. ezekez is elégetik… ilyenformán a halott a túlvilágon hozzájut a tényleges értékhez.”  /Pol 124-125./

A kéjhölgyek

„ … a városban nem lakhatnak bűnös nők sem ... csupán a külvárosban… több mint húszezren élnek testük áruba bocsátásából… Eme nők mindnyájan  egy kézben vannak … valahányszor követ érkezik a Nagy Kánhoz valamilyen ügyben … köteles a követnek és  kísérete minden tagjának éjszakánként egy – egy kéjnőt szállítani … így róják le adójukat.”  /Pol 174-175./

Ital

„... a khataji nép bort iszik… Rizsből erjesztett folyadék ez, sok finom fűszerrel ... kellemes ízű .. átlátszó … igen erős ital, hamarabb be lehet tőle rúgni, mint más bortól.”  /Pol 190./

A lélekvándorlás

„A lélek halhatatlanságáról a következő nézeteket vallják. Úgy hiszik, ha egy ember meghal, lelke más testbe száll: jóból jobba, rosszból rosszabba, aszerint, hogy életében helyesen vagy gonoszul viselkedett. Úgy kell érteni, hogy ha például egy szegény ember jóságban és mértékletességben töltötte életét, nemes asszony hozza majd világra… szüntelenül emelkedve ... beleolvad az istenségbe… ha rosszul viselte magát… paraszt fiának születik… kutyává lesz, mindig lejjebb és lejjebb szállva.”  /Pol 195./

A házasság előtt és után

„Az ország / Tebet - Tibet tartomány / egyetlen férfia sem venne feleségül semmi áron olyan lányt, aki szűz, mert azt mondják, a nő semmit sem ér, amíg nem volt jó néhány férfinak ágyastársa…. az olyan nőt, akinek nem volt dolga férfival rossz szemmel nézik az istenek…. Az a szokás dívik náluk, hogy amikor utasok érkeznek más országból … a helység öregasszonyai felkészülnek, magukkal viszik eladó hajadon lányaikat és azok leányismerőseit, hogy itt – tartózkodásuk idejére vegye magához együtthálásra azt a fiatal nőt, amelyik megtetszik neki. … Aztán a lányok visszamennek az öregasszonyhoz… az utastól elvárják, hogy a lánynak, akivel hált, gyűrűt, függőt, láncot vagy más csekélységet adjon, melyet szerelmi ajándékként mutathat fel, mikor férjhez kell mennie. … nem becsülik, sőt megvetik azt, aki legalább húsz ajándékot nem tud felmutatni. … Ha pedig egy hajadon teherbe esett, gyermekét a leendő férj neveli fel ugyanolyan örökösödési joggal, mint az azután születetteket. … Házasság után asszonyaikat nagyon becsülik … az asszonyok … később minden ledérségtől tartózkodnak.”  /Pol 209-210./

„/Kaindu – Szecsuan/ Senki sem érzi magát sértve, ha feleségét, lányát, nővérét vagy családjának bármelyik tagját egy idegen, vagy akármelyik férfi megszeplősíti … jószerencsének tartják … Ha idegennel találkoznak … magukhoz csalják … a ház ura elmegy, figyelmeztetve feleségét, hogy tegyen mindent  a vendég tetszése szerint … vissza sem jön addig, míg az idegen el nem ment. … azzal jelzi ottlétét, hogy kitűzi az ajtóra a kalapját … a gazda ebből tudja, hogy még mindig ott lakik. … Nagy Kán tiltja ezt a szokást.” /Pol 212-213./

Férfi gyerekágy

„És ha valamelyik asszonyuk gyermeket hoz a világra, a gyermeket megmossák és bepólyálják, aztán az asszony felkel, és végzi a házimunkát, míg a férje ágyban fekszik … negyven napon át.”  /Pol 219./

Szülésszabályozás

„Szokás volt ebben az országban kitenni az újszülött gyermekeket… A király azonban összeszedette őket ... és kiadta őket dajkáknak.”  /Pol 243./

Gyémántmosás

„Gyémántszezésnek.. másik módja  … vérrel átitatott … húsdarabokat … a völgy fenekére dobják. A leeső hús gyémántok közé hull. melyekhez hozzá tapadnak… a sasok   lecsapnak rá … valamelyik sziklás hegycsúcsra viszik .. az emberek … ott teremnek, s hatalmas zajt csapnak ,,, a sasok … elmenekülnek … az emberek felszedik a húsdarabokat, melyek teli vannak   gyémánttal.” /India/  /Pol 317./

Indiáról

„… az abraiamanok / Bráhmanok / … húst nem esznek, bort nem isznak, és igen tisztán élnek, mert csak feleségeikhez van közük: soha el nem veszik azt, ami a másé, és állatot nem ölnek.”  /Pol 318./

„… bálványimádók ... a hét minden egyes napjára különböző nagyságú árnyék van megállapítva … a kereskedő nem köt üzletet, ha az árnyék hosszúsága aznap nem megfelelő… ha valaki házban … megpillant egy pókot … s az véletlenül abból a sarokból mászik elő, amely szerencsésnek minősül, megköti az üzletet. … ha … tüsszentést hall … elindul … ha az úton fecske repül el mellette, és a repülés iránya kedvező, tovább halad, ha nem visszafordul.”  /Pol 319./

A hashajtó

„Van itt egy csuginak nevezett másik szerzet is ... rendkívül hosszú életűek … nagyon keveset isznak és esznek… Főként kenyeret, rizst és tejet. Ez a szerzet különben igen furcsa itallal él. Ként és higanyt elegyítenek, s vízben hígítva havonta kétszer isszák.”  /Pol 320./

Lélekvándorlás

„Állatot semmi kincsért nem ölnek, még legyet, férget, bolhát vagy tetvet sem. Mert azt mondják mindennek lelke van, és ezért megölni bűn. Nem esznek zölden növényt – füvet, gyökeret, gyümölcsöt -, hanem csupán szárítva, mert minden zöld dolognak lelke van.

Ha meg akarnak könnyebbülni, kimennek a tenger partjára, és ott a homokba végzik dolgukat, majd gondosan lemossák magukat ... egy kis ággal… elkeverik mindenfelé a homokba, hogy nyoma sem látszik. Ha megkérdezi valaki tőlük … így felelnek: Mert férgek születnének benne: az így termett férgek, miután az eledelüket a Nap elperzselné, táplálék híján meghalnának … súlyos bűnként nehezedne lelkünkre … semmi élő el ne vesszen a mi hibánkból vagy hanyagságunkból…

… azért égetik el halottaikat, mert különben férgek keletkeznének … nem lenne ennivalójuk … elpusztulnának … a halálukért járó bünteté a testhez tartozó lelket sújtaná.” /Pol 321-322./

Mondák

„Szeilan / Cejlon / szigetén egy igen magas hegy / van/ … ennek a hegynek a tetején van ősszülőnknek, Ádámnak a sírja: legalábbis a szaracénok ezt állítják. De a bálványimádók úgy tudják, hogy Szagamoni Borkan / Guatama Sziddharta – Buddha / nyugszik itt.”  /Pol 322./

„… beszéljünk az indiai szigetekről … két szigetre találtok, a Hím- és Nőstény – szigetre … A nép megkeresztelt keresztény, de az Ótestámentum rendelkezéseihez tartják magukat … minden évben … a férfiak … átmennek a másik szigetre, ahol három hónapig maradnak … három hónap elteltével visszatérnek.”  /Pol 335./

Tatárokról

„… a távoli északon egy Koncsi nevű király uralkodik. Ő maga tatár … a tatárok vallását és szokását követik … minden tatár bálványimádó: nemezből csinálnak  istent maguknak, és Natugájnak nevezik… társul egy istennőt adnak neki.”  /Pol 369./

Oroszország

„Rosszia igen nagy ország, népe keresztény … Itt van a legnagyobb hideg … ha nem lennének mindenfelé  izzasztó kamrák, sokan meghalnának a hidegtől … a hideg néha olxan heves, hogy az emberek … szinte jéggé fagynak … Az ember tehát elhagyja az egyiket kimelegedve, kint lehűl, a másikban megint felmelegszik … így érnek végre haza….Mézből és árpából igen jó italt készítenek…

… nagy dorbézolásokat rendeznek … jókora társaság gyűl össze, férfiak, nők vegyesen…. A hölgyek azonban, kik az ilyen egész napos dorbézolásban részt vesznek, nem vonulnak el vizelni: .. szolgálóik nagy spongyákat hoznak nekik… a hölgy belepisil… a szolgáló a teli spongyával távozik…”  /Pol 272-275./

Szibériai toalett

„Mikor egyszer egy ... dorbézolásból egy férfi hazafelé ment feleségével, az asszony leguggolt vizelni. Ám olyan szörnyű hideg volt, hogy a lába közötti szőrzet összefagyott az út füvével. Szegény asszony nem tudott mozdulni a fájdalomtól, és segítségért kiáltott. A férj igen részeg volt ugyan, de mégis szívére hatott felesége szerencsétlensége, úgyhogy négykézlábra állt és odalehelgetett, gondolván, hogy lélegzete melege megolvassza a jeget. Lehelete azonban szintén jéggé vált, és ráadásul tulajdon szakálla is hozzáfagyott a lábközi szőrzethez, és íme, most már ő sem tudott megmozdulni a szörnyű fájdalomtól. Így maradtak mindketten összegémberedve. És csak úgy szabadultak, hogy emberek jártak arrafelé, és széttörték a jeget.”  /Pol 375./