Nyugati utazás avagy a majomkirály története

Vu Cseng-en: Nyugati utazás avagy a majomkirály története, Európa, 1980.

Ford.: Csongor Barnabás

Mindennapi étek

„Másnap valóban összeszedtek a majmok csodabarackot, ritka gyümölcsöt, jamgyökeret hámoztak, édesgyökeret hántoltak, aztán orchideával. illatos virággal, csodafüvekkel szépen megterítették a kőasztalokat, nem feledkezvén meg italról, pecsenyéről sem. S íme:

Aranygömböcskék gyöngyös golyója, vörös héja reped, sárga a húsa,

Aranygömböcskék gyöngyös golyója – cseresznye volna, édes,

Vörös héja reped, sárga a húsa – érett szilva, savanykás – illatos, gyönyörűséges.

Friss, édes húsú, vékony héjú sárkányszemek

Kis magvú, piros héjú licsik, tűzvörösek.

Zöld magvú vackor kínálja ágát, sárga phi – pa gyümölcs levelestűl,

Nyúlkörte, csirkeszivjujuba, szomjat olt, tőle az ember kedve újrapezsdül.

Illatos barack, porhanyó kajszi, ízleld, mint drágakőitalt,

Puha szilva, jangmej – savanykásan dús, mint a sajt.

Fekete magvú dinnye, vörös bélű, négygerezdes, óriás citrus, sárga bőrű.

A gránátalma felhasad, cinóber magvai, akár tűzkristálygyöngyök, parázslanak.

A gesztenyének ha hántod burkolatát, ragyog benne húsa, mint kerek aranyszínű agát.

A dió, a gringo jó a teához, kókuszból, szőlőből bor lehet,

Mogyoró, pisztácia tölt meg sok tálat, narancs, cukornád, mandarin alkot hegyeket,

Sült jamgumó, kövér pirított édes sárga gyökér,

Fuling és jiji mag, apróra törve szét – a kőüstben lassú tűzön árasztja levese leheletét.”  /Maj 1.15-16./

A munka

„A tenger partján ott munkálkodtak az emberek, halásztak, madarásztak, rákásztak, sót pároltak.” /Maj 1.17./

A pokolról

„Az Inakat Feszítő Pokol, a Rejtett Gonoszság Pokla, a Tüzes Vermek Pokla, csupa gyötrelmek helyei, kín halmozódik itt kínokra. Ki éltében mívelt gaztetteket, annak e hely gyötrelmekkel fizet.

A Feng – tu Pokol, a Nyelvkitépő Pokol, a Bőrlenyúzó Pokol, jajgatás, sírás, tébolyult sikoly. Itt szenvednek a hűtlenek, szülőikhez kegyetlenek, az ég törvényét megszegők, Buddha – szájú, kígyószívű szinlelők.

A Malomban Őrlő Pokol, a Mozsárban Törő Pokol, a Kerékkel Szétzúzó Pokol bőrt hasít, húst szétdarabol. Ez bünteti a szíveket ámító álnokokat, a virágos szóval, ravasz beszéddel másokat veszejtő gazokat.

A Jeges Pokol, a Héjat Levedlő Pokol, a Beleket Csavaró Pokol, a gyötröttek arcain itt örökös bánat honol. Életükben mind csaltak, loptak ezek, s ezzel okozták önnön vesztüket.

A Fövő Olaj Pokla, a Sötétség Pokla, a Kardok Hegyének Pokla örökös rettegést hoz a gaz zsarnokokra. Itt bűnhődnek a jókat nyomorgató kegyetlenek, a kíntól rettegve rejtik el bús fejüket.

A Vértó Pokla, az Avici Pokol, a Mérleg Pokla, lefoszlik bennük a bőr, látszik a bűnös csontja, kifordul ízületük, szakadnak inaik cafatokra. Itt bűnhődnek, kik életek árán harácsolták össze vagyonukat, kik földi létükben mészárolták a néma, jámbor barmokat. Ide kerülnek ezer évre, megváltást már nem is remélve.”  /Maj 1.168-169./

„Ez a lelkek hídja… Ezen keresztül visz az út a felvilágba. Alatta a véres folyóban sínylődnek a szüleiket káromlók, valamint a parázna asszonyok…

… A hídon átkelve, elérkeztek a Hiába Haltak Városához…

állt egyszerre elébe egy sereg fejetlen, kezetlen csonka, béna lélek…

Ezek azoknak a lázadóknak a lelkei, kiket te megölettél. Azok a szegénylegények, hercegfiak és vezérek, kik kard által haltak el, temetetlen maradtak. Áldozatot nem mutatott be nekik senki, hisz elpusztult egész családjuk, nem száll hozzájuk  pénzáldozat füstje, ezért lettek didergő, árva, éhező lelkek. Csak úgy menekülhetsz meg tőlük… ha pénzt adsz nekik." /Maj 1.169-170./

„Ez a Hat Kerék Útja. Mert aki jót cselekszik, az itt lép rá a halhatatlanok útjára. A teljes szívvel hűségesek itt születnek újjá nemesi sorban. A szülőket tisztelő kegyesek itt nyernek boldog életet, az igazságosak ezáltal kapnak emberi létet. Kik erényeket gyűjtöttek előző életükben, annak a sorsa gazdaság leszen, de a gonoszságokat mívelő megátalkodottak itt süllyednek alá a démonok rendjébe…

Ez a Halálból Menekülők Drága Kapuja… innen vezet az út kifelé…”

„… el ne feledd, hogy megmenekíthesd ezeket az árva, nyomorult lelkeket. Mert ha a lelkek világában nem él már a bosszúnak vágya, a harag, csak akkor virágozhatik fel a földi világ is. Akkor minden gonoszság jóra tér. Terjeszd néped között a jót, akkor folytatódsz majd hosszan utódaidban, akkor áll csak meg birodalmad örökké.” /Maj 1.170-171./

„Kihozták az alvilágból Jenlo fejedelem küldöttei Liu Csüan meg feleségét … s erre mondta Jenlo … lelkét helyezzétek belé Li Jü-jing testébe.” /Maj 1.177-178./

Engedélyezett ételek

„Mi meg amióta magunkat itt tudjuk, böjtöst sohasem ettünk. Még a bambuszrügyet, fafülegombát, a szárított züldséget, szójasajtot is csak szarvas faggyujával vagy tigris hájával főzzük..” /Maj 1.196./

„Szólította is a menyét, s ketten nekiláttak. Égő tűzzel a fazekakról a zsírok maradékát, a húsok nyomait rendre leégették, aztán megsúrolták, erősen megmosták, úgy kezdtek főzéshez. Hegyi szilfa levelével erős teát főztek, sárga kölesből kását, hozzá szárított zöldséget pároltak."  /Maj 1.197./

„Papi nevet adott volna neki, de elmondta … hogy elnevezte őt már a bodhaszattva…. mivelhogy… megtartotta fogadalmát, és húst, bort nem illetett, nem ízlelt… Nyolctilalmasnak.”  /Maj 1.262./

A törvények

„A nyolc tilalom: ne ölj, ne lopj, ne paráználkodjál, ne hazudj, ne igyál, ne foglalkozz zenével, tánccal, szépítkezéssel, ne aludj ágyon,  ne egyél csak reggel és délben." /Maj 1.568./

„A két növendék nagy sebbel – lobbal elékerített holmi mártásban eltett tököt, padlizsánt, posajtott tarlórépát, ecetes babot, sóba tett tárógumót, nagy levelű repcét nagy tálakkal, meg jófajta teát is."  /Maj 1.324./

„Még annak idején a menny keleti kapujánál nyerte el őket… újmutogatós játékban.” /Maj 1.326./

„Azért ne rettegjetek… Az van a törvényben, hogy aki nem tudta a vétkét, nem nyeri el büntetését.”  /Maj 1.415./

„Valóban démon volt a veres felhő. Halotta már esztendőknek előtte,  szent életű atya, s elgondolta magába, hogy erre megy majd nyugatnak  hogyha annak a tökéletes testéből enne, ő is  örök életet nyerne."  /Maj 1.480./

Vallásháborúk

„Meg is látta csakhamar, hogy egyenest délnek ott világolnak a Három Tisztaságosnak szentelt taoista templom lámpásai."  /Maj 1.515./

„Hóna alá kapta… a három istenszobrot, ment velük kifelé. Amint odaért, s berúgta az ajtót, látta, hogy bizony nem más az, mint reterát. Nagy buzgalommal eregette be a szobrokat, aztán nagy buzgón meghajolva, imádkozni kezdett előttük.

Három Tisztaságos, értsetek szót vélünk… Tisztaságos istenkék voltatok, egy időre hát szar között lakjatok!...” /Maj 1.517./

„Látjátok, ti Kína országából jött szerzetesek, mi oka van annak, hogy a buddhistákat én elpusztítottam, a taoistákat pedig felemeltem? Annak idején a szerzetesek imádságára egy csepp eső se hullott, s a szent halhatatlanok mentették csak meg az országot a pusztulástól!...

Volna – e merszetek versengeni velük esőidézésben, ha kegyelmet kaptok?”  /Maj 1.522./ és nyertek

„Most megmentettelek… többet meg ne tévedj! Tiszteld mind a három hitet, Buddháét, a Taoét, a bölcs Konficiuszét, akkor fennmarad birodalmad.”  /Maj 1.537./

„Minden évbe áldozni kell a királynak egy fiúgyermeket meg egy szűz lányt, disznót, juhot, marhát.” /Maj 1.540./

„Ha megmentesz egy életet, buddhák között van a helyed.”  /Maj 1.542./

„… meg ott állt a sok drága étek, kígyó húsa, szarvas combja, medve talpa, teve púpja, pompás erdei gyümölcsök, meg aztán kék porcelán kancsóban bor, illatozó kumisz meg kókuszbor..” /Maj 2.23./

„Egy házat pillantottak meg… Az eresz alól egy rúd végén szalmacsomó himbálózott.” kocsmák, fogadók, eladó dolgokat jelzett.” /Maj 2.36./

„Ez itten az Asszonyok Országa… De az bizony nagy baj, hogy mesteretek ivott abból a vízből! Mert a folyót úgy híjják, hogy Viselős Folyó. Aztán a királynőnk városa mellett van a Férfifogadó Szállás, azon túl van a Várandósok Vize… időnap múltával gyereket szülnek.” a férfiak is  /Maj 2.37-38./

Ne kívánd más feleségét

„Nem tudod – e azt, hogy barátunk asszonyát meg ne környékezzük, de még szeretőjét is csak messziről szeressük?" /Maj 2.112./

Meditáció

„Az elmélkedés… csendességet teszen, a módja pedig menekvéssé leszen. A csendességben való megmenekvés, hahogy nem ébredés, sikerre nem viszen. Az ébredés pedig a szívnek megtisztítása, föld szennyétől megmosása. Mert emberi testre szert tenni, földi létre születni, az igaz törvénnyel egybetalálkozni vajmi nehezen nyerhető csak el, azért, ki mind e hárommal teljességes, felülmúlhatatlan a boldogsága annak! A legfőbb erény s a legcsodálosb út örök életet ád, végtelen, határtalan! Kiirtatik általuk a lét hat gyökere, s káprázatok hat értéke. A bodhiságra jutott aztán meg már meg nem hal, se újjá nem születend, nem gyarapodik, sem meg nem fogyatkozik, káprázat világán s a semmiség űrén, szenteken, földieken egyként túlhalad már. Kezében akkor már neki a Teremtés  művének fogója s pörölye, ismerős neki a bölcsek művészete. Látszatnak hálóját ő szétfeszejti, lába nyomán cserepekre hullik maga a nirvána. Mert eszmélkedni kell az eszmélkedésben és ébredni az ébredésben is, megőrizvén teljességgel a léleknek fényét, fellobogtatván azt ragyogó nagy lánggal, hogy a törvénynek birodalma mindenestül s egyedüliképpen megvilágosodjék.”  /Maj 2.153./

Szűznemzés

„Anyja álmában lenyelte a napvilágot, úgy lett viselős vele.”  /Maj 2.168./

Mindennapi élet

„A kocsmákról, a rizsárusokról, malmokról, a selyemkalmárokról meg egyéb mindenfélékről szólni sem érdemes… de vannak ám ott jóféle teaházak meg lepényárusok nagy lángosokkal, gombócokkal, a fogadókban kaphatsz ízes levest, rizst, jó borsos, csípős étket, zöldséget, akad mindenféle ritka csemege édességgel, gőzben párolt, porhanyós tésztával, süteménnyel, csavarttal, olajossal, mézessel. Se szeri, se száma a rengeteg nyalánkságnak!"  /Maj 2.187./

Nemek elkülönítése

„Meg vagyon írva, hogy fiú, lány ha hétéves lett, egymás mellé le nem ülhet!” /Maj 2.235./

„Az igazi magyarázat szavak nélkül való.” /Maj 2.451./

 Csan buddhizmus lényege:  szavak, fogalmak csak gátjai a világ lényegének megismerését, az igazi megismerés a belső átélés   /Maj 2.529./

„Hat szenny nem fogja meg.” /Maj 2.504./ látvány, hallomás, szag, íz, tapintat és gondolat – akadályozzák a világ valódi voltának megismerését. /Maj 2.529./