Seneca: Vigasztalások

Seneca: Vigasztalások, Erkölcsi levelek, Európa, 1980.

Ford.: Révay József, Kurcz Ágnes

A túlvilág

„Gondolj arra, hogy a holtakat nem éri már semmi baj, hogy az alvilág hátborzongató sok rémsége mind csak mese, hogy nem rettenti a holtakat sem éjsötét, se rabbilincs, se tűfolyam, se Lethe vize, sem bírói szék, se vádbeszéd, s ott a korlátlan szabadság birodalmában nincsenek zsarnokok: költők játszi képzelődése mindez csupán , ők ojtották belénk hazug rémmesékkel a rettegést. A halál miden fájdalom megenyhülése és vége is – nem ér utol már semmi szenvedés rajta túl -, a halál visszahelyez bennünket abba a nyugalmi állapotba, amelyben születésünk előtt szenderegtünk. Ha valaki sajnálja a halottakat, sajnálja azokat is, akik meg sem születtek. A halál sem nem jó, sem nem rossz: mert akár jó, akár rossz csak az lehet, ami valami: ami önmaga semmi és mindent megsemmisít, az nem juttathat minket semmiféle sorsra sem: mert minden rossz és jó valami anyagban mutatkozik meg okvetlenül.”  /Sen 44-45./

„A halált nem ünneplik és esdik, mint a természet páratlanul  nagyszerű mesterművét, akár a boldogságot rekeszti be, akár a szenvedést szünteti, akár az öreg emberek csömörének és törődöttségének szab határt, akár szépreményű ifjút ragadja el élte virágjában, akár gyermeket szólítja el, mikor még élni sem élte az életét: mindenkinek közös vége ez….. Felszabadítja a rabszolgát, gazdája hiába ellenkezik: letördeli a foglyok bilincseit, kiszabadítja börtönükből a zsarnoki önkény keményen őrizett rabjait: megérteti a szüntelen hazájukba sóvárkodó  és vissza-visszatekingető száműzöttel, hogy édes mindegy, sírja hol domborul: egyenlőséget teremt… Gondolj arra, hogy idejében meghalni mekkora jótétemény, s hányan megadták már az árát, hogy kelleténél hosszabbra nyúlt életük.”  /Sen 45-47./

„Vedd úgy, hogy szabad akaratából vesztetted el: betöltötte végzetét.”  /Sen 50./

„Panaszkodol, Marcia, hogy fiad nem élt annyi időt, amennyit élhetett volna? De honnan tudod, vajon javára vált volna-e tovább élnie? Vajon nem éppen mentség volt-e neki a halál?”  /Sen 51./

Keresztény hatás

„Nincs okod tehát, hogy fiad sírját látogasd szüntelen: belőle csupáncsak az nyugszik ott, ami legsilányabb fele s néki magának legterhesebb nyűge volt, csontjai s hamvai, ezek pedig nem az ő lényeges részei, mint a ruházat, akár egyéb testi mez. Ő mindenestől elsuhant, önmagából semmit nem hagyott itt a földön, és csonkítatlan elköltözött: kicsinyég itt lebeg még fölöttünk, amíg meg nem tisztul és magából a belé rögzött tökéletlenségeket és a földi élet  valamennyi gyarlóságát ki nem égeti, aztán a mennyei magasságokba felröppen, s a boldog lelkek között múlatoz.”  /Sen 58-59./

Elhízás és a szellem

„15. Levél

… Vedd hozzá még, hogy a test termetesebb poggyásza alatt fulladozik a lélek, és kevésbé mozgékony. Így hát, amennyire csak tudod, szorítsd korlátok közé a testedet, és tágítsd a lélek férőhelyét, Sok kényelmetlenség gyötri azokat, akik testükre viselnek gondot: először a gyakorlatok – megerőltetés kimeríti a szellemet, alkalmatlanná teszi a figyelemre és fárasztóbb tanulmányokra: az ételek bőségétől pedig eltompul az éles elme.”  /Sen 203-204./

„24. Levél

…A természet testem súlyos tömegéhez kötözött. Meghalok? Ezzel azt mondod ki: megszűnik a lehetősége, hogy beteg legyek: megszűnik a lehetősége, hogy megkötözzenek: megszűnik a lehetősége, hogy meghaljak.

      Nem vagyok olyan csacska, hogy az epikureus nótát fújjam el itt sorról sorra, és elmondjam, hogy az alvilágtól félni hiábavaló, sem Ixiónt nem forgatják keréken, sem Sisyphos nem görgeti vállával a sziklát a hegynek fel, és senkinek sem szakíthatják ki naponta újra növő máját. Senki sem olyan gyermek, hogy féljen Cerberustól, az árnyaktól s a csupasz csontokból összeeszkábált kísértetalakoktól. A halál vagy elemészt minket, vagy megszabadít. Ha szabadon eresztett, a terhet ledobva megmarad jobb részünk, ha elemésztett, semmi sem marad, jó és rossz egyaránt elillan…

.. naponta meghalunk. Hiszen mindennap elvesz egy részt az életből, s még akkor is mikor mi gyarapodunk, az élet fogy. Elveszítettük a csecsemőkort, aztán a gyermekkort, majd a serdülőkort. Egészen a tegnapig minden elmúlt idő megsemmisült: s azt a napot is, amelyet most élünk, megosztjuk a halállal.”  /Sen 234-235./

„30. Levél

…. szerintem bátrabb az, aki már ott van a halál kapujában, mint aki csak feléje tart. Mert a küszöbön álló halál még a tanulatlanokba is lelket önt: ne akarják kikerülni a kikerülhetetlent……

… ha valaki feltámadna, és tapasztalatai alapján elmesélné: a halálban semmi rossz nincs: mert hogy a halál közeledte milyen izgalmat okoz, azok mondhatják meg a legjobban, akik már mögötte vannak, akik jönni látták és fogadták…… ugyanolyan bolondság a haláltól félni, mint az öregségtől. Mert ahogyan az öregség köve ti az ifjúkort, úgy a halál az öregséget: élni nem akar az, aki meghalni nem akar. Az életet azzal a megszorítással kaptuk, hogy meg kell halnunk…. Azért őrültség félni tőle, mert csak a bizonytalantól rettegnek, a bizonyosat várják. Igazságos és legyőzhetetlen szükségszerűség rejlik a halálban.” /Sen 253-254./

„31. Levél

.. Olyasmivel ajándékozott meg, hogy ha azt nem hanyagolod el, az istenség szintjére emelkedsz. A pénz nem tesz egyenlővé az istennel: az istennek nincs pénze. ….isten meztelen.” /Sen 260./

„36. Levél

… A halálban nincs semmi kellemetlen, hiszen valaminek léteznie kellene, hogy érezze a kellemetlenséget. Ha annyira rabul ejtett a hosszú élet vágya, gondold, hogy semmi sem semmisül meg abból, ami a szem látóköréből eltűnik, s elrejtőzik a természetbe: belőle keletkezett, s csakhamar visszatér oda. Minden abbamarad, de nem pusztul el. S a halál, melytől rettegünk és húzódunk, megszakítja a létet, de nem rántja ki tövestül. Eljön majd ismét a nap, s visszabocsát majd a fényre – bizony sokan húzódoznának tőle, ha nem felejtettek volna már el mindent a visszatérés előtt. … minden, amit pusztulni látszik, csak átalakul… semmi sem enyészik el e világon, csak felváltva süllyed és emelkedik.”  /Sen 270-271./

„104. Levél

.. a méltó vonzalmakat ápolni kell: olykor, még ha szorongatnak is a bajok, tiszteljük meg kedveseinket azzal, hogy akár gyötrelem árán is visszatartjuk a kiröppenő lélegzetet, hiszen a jó embernek nem addig kell élnie, ameddig neki tetszik, hanem ameddig szükség van rá. Aki feleségét, barátját nem becsüli annyira, hogy érte tovább maradjon életben, aki makacsul meg akar halni, az csak a maga kényelmével törődik. S parancsolja meg magának a lélek, ha övéinek érdeke úgy kívánja: ne egyszerűen ne akarjon meghalni, hanem ha már halálán volna is, álljon talpra és bocsássa magát kedvesei rendelkezésére. A rendkívüli lélek jellemzője, hogy más kedvéért visszatér az életbe, s a nagy férfiak ezt gyakran megtették.”        /Sen 396-397./

„Mindenekelőtt az élvezeteket vessük el: puhánnyá tesznek, elnőiesítenek, sokat követelnek tőlünk, s ezt a sokat nekünk a sorstól kell követelni. Azután a kincseket utasítsuk el: a szolgaságot fizetik meg velük. El az arannyal, ezüsttel s mindennel, ami a gazdag házakat zsúfolja tele! A szabadságot ingyen nem lehet megkapni. Ha sokra tartod, minden mást kevésre tarts.” /Sen 407-408./

„105. Levél

Sotión … így szólt: „ Nem hiszed, hogy a lelkek más-más testbe vannak kiosztva, hogy amit halálnak mondunk, csak költözködés? Nem hiszed, hogy ezekben a háziállatokban és vadakban vagy víz alatti lényekben valamikor emberi lélek időzik? Nem hiszed, hogy semmi sem vész el a világmindenségben, csak lakhelyet változtat?... A nagy emberek elhitték … Ha igaz a tanítás. büntetlenséget jelent, hogy tartózkodtál a húsevéstől”…

A fentiektől sarkallva, elkezdtem tartózkodni a húsevéstől, s egy év leforgásával nemcsak könnyűvé vált ez a szokás, hanem kellemessé is. Úgy éreztem, szellemem mozgékonyabb, de ma se merném állítani, valóban így volt-e.”  /Sen 417-418./

„124. Levél

Négyfajta élőlény van: fa, állat, ember, isten: e két értelmesnek megegyezik a természete, csak abban különbözik, hogy az egyik halhatatlan, a másik halandó. Közülük az egyikben, nevezetesen az istenben, a jót a természet juttatja tökéletességre, a másikban, az emberben, a törekvés.”  /Sen 450./