Az ezeregyéjszaka meséi, Európa, 1974.

Ford: Honti Rezső

Milyen a nő?

„Nőnek ne higgy sosem, kacagj ígéretén,

A szíve hús csupán, ha érző, ha kemény.

Szerelmét szórja rád, ám lelke felemás:

Kívül nagy csillogás, belül csak árulás.

Hallgass Juszufra és Ádámot megfogadd,

Ki elveszíté üdvét az első nő miatt.” /Ezer 11./

A mulatásról

„Ha kedved féktelen s mulatni vágyna már,

Négy eszköz kell ahhoz: lant, hárfa, síp, gitár.

És kell, hogy közben négy szellemkéz hintsen ott

Viola, szegfű, rózsa és mirtuszillatot.

S ha megvan mindahány, kell még e négy dolog:

Csengő arany, virág, madárdal s jó borok!”  /Ezer 18./

Ne szólj szám….

„Csak jó érzésű ember tud titkot tartani,

A legkülönb, aki sosem fog vallani.

Akár a régi ház: bezárja titkodat,

A kulcsa elveszett, az ajtaján lakat.”  /Ezer 18./

Váltani tudni kell: Szinbád utazásai

„Menj! Mentsd meg lelkedet, szakítsd el láncaid,

Hagyd el hajlékodat, mint holtak boltjait.

Menj! Lelsz még jobb hazát, jobb földet, szebb szerelmet,

De nem találsz sehol más lelket, mint a lelked.

Hogy élhetsz, esztelen, hol szíved szégyen érte?

Lelsz még hazát, hisz Allah a Földet tágra mérte!

S bár írva áll a sorsnál, hogy hol talál halálod,

Menj csak, nem tudhatod, halálod hol találod.”  /Ezer 29./

Az alkotás

„Meghal minden író, elássa az Idő,

De az, mit ő leírt idővel egyre nő.

Ezért, amit leírsz, tökéletes legyen,

Ragyogjon a papír a Végítéleten.”  /Ezer 39./

„Másért ne márts a kék tintába könnyű tollat,

Tárt szív és kéz legyen a lelke minden sornak.

S ha mást nem osztogatsz, szépséget nyújts vele,

Így lesz írásodon a nagyság kézjele."  /Ezer 39./

A ragadványnévről

„Figyeld meg embered, akit gúnynév aláz:

Kit meg nem illet az, olyat ritkán találsz!"  /Ezer 154./

A lélek – az ember megmentése

„Menj! mentsd meg lelkedet, szakítsd el láncaid,

Hagyd el hajlékodat, mint holtak boltjait.

Menj! lelsz még jobb hazát, jobb földet, szebb szerelmet,

De nem találsz sehol más lelket, mint a lelked.

Kár volna félelemmel gyötörni szívedet

A gond is elröpül, akár az életed,

Lelked nyugodt legyen, kövesd az ősi sorsot,

Halálod ott leled, ahol megírja sorsod.

A titkodat ne bízd követre vagy barátra,

Lelkénél nem lehet embernek hűbb barátja.”  /Ezer 313./

„Ha élni vágysz, s hazád szorít, mint ósdi korlát:

Kelj utra s uj szeleknek feszíts ki uj vitorlát.

Öt hasznod lesz belőle: tudást szerzel s vagyont,

Barátod, műveltséged gyűlik, s elhágy a gond.

S ha mondanák neked: utazni gyötrelem,

Mert bajt hoz tűz s a víz és mindahány elem,

Feleld ezt: élni jó, de jobb, ha pusztul annak,

Kit saját házatáján a férgek megrohannak.”  /Ezer 388./

Az oktalan rágalmazás

„Ember! Tetted szerint mérnek meg e világon,

A tett a lélek fáján ül, mint levél az ágon.

Mit másról mond ki szád, terólad az kell szárnyra,

Ne rágalmazz sosem, hogy hír rólad se járja.

Mosdatlan ne legyen sohasem egy szavad,

Mert visszaszáll reád egyetlen perc alatt.

Az ebet kedveli az ember, mert barátja,

De oktalan vadat nem tűr, ketrecbe zárja.

Az ár szinén lebeg a vizbefulladt ember,

De bezzeg mélyre rejti igazgyöngyét a tenger.

Egyetlenegy veréb sem mer támadni sasra,

Hacsak nem oktalan, nem száll fel túl magasra.

Az ég s a lég ezüst lapján az írva áll,

Hogy csak ki jószívű, jó szivre az talál.

Ki hitvány tök husából cukrot főz: ám hadd lássa:

Olyan mindennek íze, amilyen származása!"  /Ezer 409./