Kilépés a fénybe - Egyiptomi Halottaskönyv

Kilépés a fénybe – Egyiptomi Halottaskönyv, Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1994.

Ford: Bánfalvi András

I.      I. fejezet

Test és lélek kapcsolata

„Most szóljanak meg a mágikus szavak, hirdessék:

A lélek kilépett a ragyogó nappali fénybe,

És szellemtestbe feltámadott –

Szabadon járhatja immár a holtak köreit.

Íme, a temetés napján mondandó igék,

Midőn a lélek a testtől elszakadva,

A Túlvilágra költözik.

Üdv  néked, Osiris, Amenti íbikája!

Az én számmal most az Örökkévalóság Ura,

A hatalmas Thoth beszél!

A Napbárkát kísérem, mely átszeli az ég boltozatját:

Az ősi istenek közé tartozom.”  /Egy 1.27./

„Íme, most elhúzom a kapu reteszét,

Mely a Túlvilág titkait rejti….

Isteni lények, kik a megtisztult lelkeket

Osiris szent hajlékába vezetitek,

Hadd lépjek közétek én is!

Szívem tükre immár folttalan ragyog!

Engedjetek be Osiris templomába!

Láthassak ugyanúgy, mint ti!

Halhassak ugyanúgy, mint ti!

Legyek hozzátok hasonló, ha ülök, ha állok!

Ó szellemlények, ...

Mutassatok be értem is a szent áldozatot,

Hogy feltámadhasson a lelkem!..

… Engedjétek nekem, hogy felöltsek minden formát,

Majd levessek megint,

S bejárjam a Túlvilág minden körét,

Szívem vágya szerint.” /Egy 1.28-29./

IV. fejezet

„Átkelek az égi vizek mélységei fölött,

Melyek elválasztják a két ellenfelet.

Osiris földjére érkezvén

Tehessem szabadon, mit szívem kíván!”  /Egy 1.31./

VI. fejezet

„Mágikus bábú, hallgass meg!

Ha nevemen szólítanának,

Ha parancsba adnák,

Hogy végezzem a munkát,

Mely az árnyak dolga a Túlvilágon,

Akkor tud, ó mágikus bábú,

Hogy megvannak az eszközeid:

Engedelmeskedj hát a holtnak!...

.. Íme, itt vagyok, parancsaidnak engedelmeskedem…”  /Egy 1.31-32./

IX. fejezet

„Hatalmas, isteni lélek, kiből árad az életerő!

Eljöttem hozzád,

Átléptem a Túlvilág küszöbét,

Hogy megpillanthassam Osirist, isteni atyámat.”  /Egy 1.33./

XII. fejezet

„Lásd, erőim szétzúzta a Föld bilincseit,

Hogy elérhessek hozzád.

Mégis, az árnyak sötét honában

Mint gyermek szeretnék újra megszületni.”  /Egy 1.34./

XIII. fejezet

„Sólyomként szállok a felmérhetetlen egekbe,

Főnixként tépem szét a holtak éjszakáját. ..

Midőn belépek a gyönyörű Ametibe….

… Nyitassék meg nékem az égbe vezető út”.  /Egy 1.35./

XVII. fejezet

Ember és isten

„Tum isten vagyok, az égi sík magányos vándora.

Ré vagyok….

Vagyok a hatalmas istenség….

Nevem titkos hatalma hozta létre

Az istenek mennyei rendjét….

…Íme, most megérkeztem hazámba,

S elértem a helyet,

Mely mostantól fogva örök otthonom.

Kipusztult a gonoszság szívemből!

hibáimtól, bűneimtől megszabadultam!

gondtalanul járhatom a Túlvilág útjait…..

Felém siető istenek,

Fogadjatok tárt karokkal,

Mert istenné lettem magam is,

Testvéretek vagyok….

… Ó Ré – Tum, istenek fejedelme

Ki a végtelen térben lakozol,

Ó Uram, szabadíts meg a démontól engem…

…Ó isten, pusztítsd el a lelkemet megülő gonoszt!

vezess végig ösvényeden, mely az örök  élethez visz!

Szabadíts meg a sötétben ólálkodó, démoni lénytől!”  /Egy 1.38-42./

XVIII. fejezet

Számadás

„Ég, Föld és Túlvilág parancsolói!

Íme, az elhunyt kíséretébe járulok elétek.

Örök időkig élhessen ő köztetek! /A pap szól/

Üdv néked, Túlvilág Uralkodója, Osiris…

Íme eléd lépek most!

Szívem mindig megmaradt a jók útján, hűségesen,

Gondolataimban nem lakott soha gonoszság!

keblemben nem fészkelt bűn! sosem hazudtam,

És álnok nyelvvel nem vezettem félre másokat.

Adassék nékem bőséggel áldozati ajándék!

Hadd járuljak a Törvény és Igazság Urának oltára elé!

Engedjétek, hogy beléphessek a Túlvilágra

S kedven szerint elhagyhassam azt!

Ne utasítsátok vissza lelkem,…

... Üdv néked, Alvilág királya, örök némaság ura!

Íme, színed előtt megjelentem…

Királyságod szokásait és törvényeit ismerem jól,

Úrrá lettem a formák fölött,

s könnyű nékem minden átváltozás.

Biztosíts helyet számomra kíséretedben,

A Törvény és Igazság Ura oldalán!”  /Egy 1.43-44./

XX. fejezet

„Az istenek és istennők

Rangjuk szerint egybegyűltek

Osiris szentélye mögött,

Hogy ítélkezzenek a holtakon,

S uralkodjanak fölöttük.”  /Egy 1.48./

XXII. fejezet

„Íme, fénykoszorúval övezett Világtojásként

A titokteljes mindenség egére fölemelkedem.”  /Egy 1.48./

XXIII. fejezet

„Ptah nyissa meg ajkaimat!

Városom istene oldja le rólam a halotti kötéseket,

Melyek arcomat borítják …

…Tépje le számról a halotti gyolcsot.”  /Egy 1.49./

XXIV. fejezet

„Te, aki a Ré-bárkát kormányozod

Nézd, vitorláid s friss szél kifeszíti,

Mikor a lángoló Tűztavon hajózol

Holtak baljós honában...”  /Egy 1.50./

XXV. fejezet

„Bár visszakaphatnám nevem a szellemektől!

Hogy egy percre se feledjem,

Mikor az Alvilág izzó falai kerítenek körül,

És éjszaka borul rám ott,

Hol mérlegre kerülnek évek és napok.

A hatalmas isten közelében élek,

A mennybolt keleti felén.”  /Egy 1.50./

XXXII. fejezet

„Hatalmam tőled ered a szép Ameti,

A Holtak Birodalma fölött, mely minden lény otthona:

És azoké is, kik örök életet nyertek.”  /Egy 1.58./

XXXVII. fejezet

„Khepra isten csónakján bejárom az égivizeket,

S himnuszokat éneklek utam során:

Életlehelettel táplálkozom,

Mely mágikus erővel tölt el….

…Valóban,  életem minden napja:  élet :

Bár meghaltam erőtől duzzadónak,

Egészségesnek érzem magam.”  /Egy 1.61./

XLI. fejezet

„A következő szavakkal szólok:

Ó hatalmas isten!

Eljöttem hozzád,

Átléptem a halál kapuit..

És íme, most élek!” /Egy 1.65./ 

XLII. fejezet

Az emberből isten lesz

„Így szól az isten:….

… Életre  keltem benned…

Erre így felelek:

Ré vagyok, ki megerősíti a kiválasztottak lelkét.

Én rejlek a szép és szentséges fában….

…. a haj fejemen, Nu haja.

Arcom a Napnak korongja.

Kathor bátorsága rejlik szemem sugarában…

Anubisz ajka az én ajkam.

Serkit fogai az én fogaim.

Isis nyaka az én nyakam…

… Férfitagom Osiris tagja…

… Nut combja az én combom…

… Ujjaim a mennyei iker – sólyom karmai.

Bizony, minden tagomban egy istenség lakozik…

… Mint Ré, megújulok naponta…

… Én vagyok az Öröklét Ura…

… Trónusomon ülve parancsokat osztok…

… Most kitárom az ég kapuit,

S születéseket bocsátok a világba le.

Az eljövendő gyermekeket,

A meg-nem-születtek ösvénye,

Mely a Földre vezet,

Védett minden támadástól...

… Vagyok a tegnap…

… Tenyeremen tartom a mát…

.. Bejárom én a határtalan terez és időt.”  /Egy 1.65-68./

XLIV. fejezet

Második halál

„Az Alvilágban az istenek királlyá koronáztak,

Így hát nem halok meg másodszor is…!” /Egy 1.69./

XLVI. fejezet

„Bizony igaz, ha én újra születek,

Akkor Osiris születik újra velem.”  /Egy 1.70./

LII. fejezet

„Hogy mi lenne ételem? Fehér gabonából sütött cipó.

Italom pedig ? Rőt gabonából  erjesztett sör.”  /Egy 1.72./

LVIII. fejezet

„- Nyiss kaput!

 Ki vagy te? Hová mész? Mi a neved?

-          Megtisztult lélek vagyok, hozzátok hasonló…

…. A szentélybe akarok belépni,

Hogy találkozzam a főistenekkel.

Bárkám a „Lelkek  Gyűjtőhelye”.

„Iszonyat” a kormányosa,

„Ösztökélőnek hívják a hajóteret,

És „Egyenesen Előre” a kormányrúd neve.

Lásd, túlvilági utazásomon

koporsóm lesz a hajóm …”  /Egy 1.75./ 

LXII. fejezet

„Nyíljon meg előttem

A vizek végtelen mélye, és Osiris birodalma,

Hogy épségben átkelhessek rajtuk.

Nyíljanak szét előttem

/Ó, két horizont parancsolója!/

Thoth mennyei tengerének,

S az égi Nílusnak hullámai!....

Adassék nékem hatalom a vizek felett!...

… Birtokba veszem mennyei örökségem.

Haláltalan élet lesz osztályrészem,

Az idő végtelenje jogos birtokom.

Az örökkévalóság az én örökségem!”  /Egy 1.76-77./

LXIV. fejezet

Ember = Isten, a múlt, a jelen, a jövő

„Vagyok a ma.

Vagyok a tegnap.

Vagyok a holnap.

Az ismételt születéseket bejárva

Erős és fiatal maradok:

Vagyok a titokba burkolódzó isteni lélek,

Aki egykor régen, az idők hajnalán

Megteremtette az isteneket,

S aki, bár lénye rejtett, táplálja

A mennyország, a Duat és Ameti lakóit.”  /Egy 1.78./

LXIV. fejezet

„Ó ti, testnélküli testek,

Kik milliószámra éltek a Túlvilágon,

Tudjátok meg: Mindent meg fogok tenni,

Hogy elérjétek a szabadulást!”  /Egy 1.80./ 

LXXI. fejezet

„Ti , hét bírák, hordozói  az Igazság Mérlegének!

Ha az ítélkezés sorsdöntő éjszakáján

Az Isteni Szem, végrehajtja mit elrendeltetek,

A fejeket levágja, a szíveket kitépi,

S a Tűztóban  elpusztítja a  kárhozottakat.” /Egy 1.91./

LXXIX. fejezet

„S mikor Nut, mennyei anyám,

Beleszül engem egy másik létbe, a Túlvilág köreibe.”  /Egy 1.103./

LXXXVI. fejezet

„Megtisztultam és éretté váltam a hosszú utazáson,

Úrrá lettem a gonosz felett, mely bemocskolta szívemet.

Ledobtam magamról vétkeim koloncait,

És eltöröltettek bűneim, melyeket

Testem földi létében elkövetett…

... Most innen nézem holttestemet a Földön,

Mely mozdulatlanul pihen  koporsójában.”  /Egy 1.110./