Firdauszi: Királyok könyve

Firdauszi: Királyok könyve. Magyar Helikon 1975.

Ford: Devecseri Gábor

Aki megtanította az embereket a munkára

„S eként kélt kezétől egy új hívatás:

legyen fejsze-, fűrész-, kapához kovács.

S hogy ez végbement, újra mást szervezett:

Folyókból a síkságra vivén vízet:

a víz jó irányt vett, csatornákba tért,

keményebb dolgoktól sok embert kimélt.

Az embernek elméje tágult eként,

nyomott s lenditett már kaszát és ekét:

vetett és sütött végre mindenki              jól,

s a földjét meg is tudta ismerni jól.

De míg ezt a sok jót még nem kapta meg,

gyümölcsnél nem ismert különb étkeket,

és ázott az ember még, fázott szegény,

s ruhája se más volt, csak fáról levél.”  Hósang a bölcs /Fir 14./

„A birkák s kosok gyapját ő nyírta le,

s az embersereg szőni kezdett vele.

Törődéssel abból ruhát alkotott,

s a szőnyeg szövéséhez ösvényt nyitott.

A négylábuakból sok fürgét kivett,

és árpát adott néki, szénát, füvet:

iramló vadak közt is válogatott:

vadászhiúzt és vadászpárducot

kicsalt mind a síkról s a bércek közül,

vadászatra szolgálni jó eszközül.”  /Fir 15-16./

„Vasat vert-puhított a szent sáh erő,

sisak, vért s a páncél eként állt elő:

s a méneknek is nyújtva páncélzatot,

nagy elméje ily szép találmányt adott.

.. Halommá dagadt már a gyapjú, a len,

a hódprém, a muszlin, brokát és selyem.

S eközbe sodrás – fonást is tanít,

a láncszál s vetülékfonál titkait,

s kimondotta: ezt mosni és varrni kell.”  /Fir 18./

Az étkezés

„Azontáj bíz étek nem oly  sok akadt,

nem íly gyakran öltek, sütöttek vadat.

S a népeknek az volt csupán étke még,

mi felnő, a földből kiütvén fejét.

A bősz Ahrimán abban mesterkedett,

hogy állat husát adja zöldség helyett.

Tojásból kivévén a sárgát előbb,

adott ő Dahák sáhnak ádáz erőt.

Soron jött a szárnyas, s a négylábuak,

s Dahák asztalán szelte szét húsukat.

S mint oroszlánt táplálta vérrel, hogy e

vad étekkel őt is merésszé tegye,” /Fir 27./

Kitett gyerek

„Az ormon kitették a csöpp gyermeket:

idő telt, idő múlt a gyermek felett.” /Fir 47./

„te látószemű, boldogan szárnyaló,

te őrizd e tejkortyolót, mert hiszen

e magből gyümölcs: férfiú hós leszen,

a hátából eljön sok nagyhitű hós,

s világot – biró, bősz – oroszlán – erős.”  /Fir 48./

„Szimurg néki sok zsenge zsákmányt hozott,

s a vendég tejet nem, csupán vért szopott.”  /Fir 49./

Ami kell

„A fázó nem rózsára – rőzsére vágy,

bár rőzsénél drágább a szép rózsaágy.

Ecettől kigyógyul, a kínja nehéz,

olyannak csupán mégnagyobb kín a méz.”  /Fir 63./

A gyerek neme

„A hősnek ha szép párja hűsége kell,

a legjobb, ha termét sosem hagyja el,

s így nem fél, hogy törzséből leány fakad,

és nem retteg ócsárló gúnyszavakat.

Egy hímsolyom így szólt, mikor párja ült,

a szárnyát tojások fölé tárva ült:

Fiókát kiköltvén ha nőstényt kapunk,

a nemző heréjét ki kell ontanunk.”  /Fir 67./

Élet és halál

„Ha nem halna meg mind az ifjú s öreg,

az embertömegtől a föld fúlna meg.

A tűz hogyha éget, mihelyt fellobog,

miért is csodálnád, sosincs rá okod.

Az égés az értelme, éget tehát,

miként ős gyökér mindig új sarjat ád.

Halálunk lehel, mint a tűzvész ha kél,

az ifjat se féli, az aggtól s e fél.”  /Fir 130./

Reménység üzenete

„S hogy feltörte Bézsant a sült kenyeret,

megdöbbent, de reménye felébredett,

mert kezébe vévén az ételeket,

meglátta, hogy bent gyűrű rejtekezett.”  /Fir 219-221./

Mulatozás

„Ma kell inni bort, jólesőt, inni kell,

mert most jő a hegyről és mósuszt lehel.

A lég telve zajjal, s föld is pezseg,

mulatván vidámszivű víg emberek,

mert pénzük és kenyerük, gyümölcsük van,

és birkát is vághat le mind gondtalan.”  /Fir 230./

„A kelyhekből két éjjel, két nap ivott,

a holdarcuakkal hál s megnyugodott.”  Iszfandijár /Fir 232./

„Kerek hétig itt csak vadászgattam én,

és bárány helyett górt fogyasztottam én. / Vadszamár/

Ebédkor pedig küld el értem megint,

ha asztal körül készen ültök ti mind.”  /Fir 240./

Gyógyítás

„Az ékesszavú orvos elment tehát,

a bércekre, vívén a szolgák raját,

levágott igen sok hegyen nőtt füvet,

haszon nélkülit mindig arrébbvetett:

a legtisztább ellenmérgekből pedig

orvosszert kevert bölcs szabályok szerint.

Megnézte vizeletét az orvos, és

már látta, hogy itt van az elgyengülés.

Ezt mondotta: „ Nőkkel ha fekszik, ha kel

az ifjú hamar vénül, így gyöngül el.”

S a nagy sáh az éjjel magában feküdt,

szép holdképű párjával nem hált együtt.

S jött hajnalra kelvén, az orvos megint,

s a vizeletben látott szép tiszta szint.”  /Fir 306-307./

Az élelem

„S közébük belépett egy ember, aki

a faluból gyümölcsöt hozott neki.

Tevén gránátalmát, almát, birset is,

s a sáhnok sáhjához való csokrot is.”  /Fir 329./