Kalevipoeg

 Kalevipoeg, Észt nemzeti eposz. Európa, 1960. Ford.: Bán Aladár

Temetkezési szokás

„Linda telve gyötrő gyásszal

Mosta most hideg halottját,

Mosta könnye özönével.

Mosta hideg tengervízzel.

Öltözteti selyemingbe…

Linda most, a megtört árva

Kezeivel gödröt ásva…

S a sírt, melyben férje fekszik,

Púpozgatja pereméig…

Most kemény munkába kezdett.

Hogy a sírra követ hordjon,

Rajta emlékhelyet rakjon."  /Kalp 23./

A sír kővel való megjelölés részben a halottól való félelem – visszatérést – kívánta megakadályozni, ebből alakult ki a kereszttel történő sírmegjelölés is.

A sörfőzésről, annak hatásáról

„Korhely lett a kovács maga.

Fürtösfejű szép virága

Volt a vigalom keltője

Örömöknek ébresztője:

Feszült ez a fertályosba,

Félakósba erjedve forrva,

Aztán kannába szökkent,

kannából meszelybe löttyedt,

Jó serital, ha sok megárt,

Komló nedve fejünkbe szállt.

Férfiaknak eszit vette,

Legényt lábról mind leverte,

Nők fejkötőit lekapta,

Lányok pártáit lelopta,

Tombolt a sör gőzölögve,

Kiszökött a szesz a gyöpre:

A nők borzasan bokáztak,

Férfiak hejehujáztak,

Fiuk félig levetkezve.

Lányok négykézláb ugrálva

Keringőztek erre – arra."  /Kalp 77./

Az oktalan gyilkosságról

„Tiszta vérrel te a fegyvert

Banditaként beszennyezted

S e bűntelen főt levágva,

Mindörökre meggyaláztad!

Véreb vagy, a vén apának

Összetörted hű támaszát,

Legyilkoltad legjobb fiát.”  /Kalp 79./

Női munkák

„Szorgosak biz a kis szüzek,

Folyton fonnak, egyre szőnek:

Gyönge gyolcsot gyártogatnak,

Vásznat végszám felhalmoznak,

Fölserkennek kora reggel,

Munkát soha nem unják el,

Szóval : hősnek nőtt virágok,

Kalevnek termett lányok!"  /Kalp 105./

Az ideális férj

„Megfogta az eke szarvát

Megtisztelni a szent munkát,

Földmívelő fáradalmát…

Kalev kedves sarjadéka

Övén kardja, hátán zsákja,

Rendbe hozza az ekéjét

És elébe fogja ménjét:

Szántani kezd szorgalmasan:

Mélyre hat a mocsáraljra,

Magot vet a munkált hantba.

Termő talaj lesz az agyag,

Rögben csírák fogamzanak,

Szántóföldek keletkeznek.

Támadoznak kövér telkek.

S kivirul a vetés zöldje

Táplálékot teremtenie

Növekedő nemzedéknek,

Később keletkező népnek.

…Kalev…

Több napig is tesz- vesz sokat.

Szántott hajnal kék ködében,

Esti harmat hűvösében,

Forró déli verőfényen.”  /Kalp 110-111./

Ugyanez olvasható Homérosznál!

Az állatáldozatról

„Hol üldözött kedves lova…

Vadállatok étke lett…

Ott hevert a véres irha,

Cafatokban húsa, zsírja:

Bordákat meg lábszárakat

Lát a liget lombja alatt,

Lónak belső része, lépe

Bokrok tövén összetépve…

Ennyi maradt meg belőle.”  /Kalp 115-116./

Sámánok

„Ért szavakkal orvoslani,

zivatart tud támasztani,

Sorsvetésben sokat mível,

Jósol szitalengetéssel,

Tolvaj képit, kulcsoz fogva,

Pálinkába varázsolja,

Dühöt köp be a korbácsba,

Bajt hárít, ha akar másra,

Ám szerencsét ád gyakorta,

Gonosz varázst meggátolva.

Ért ő még sok orvosláshoz…

Ficamodott tagot enyhít,

Elken kelést akármennyit.

Kéz vagy láb ha kimarjulna,

Helyre köti hamar  újra,

Pöffedt pörsenést eloszlat,

Pattanásra flastromot rak:

Vért elállít varázsversben,

Orvosol orbáncot könnyen,

Kígyómarás ellen tud szót,

Sömört, sebet kigyógyítót…

Nyűgös csecsemőt csitítgat….”  /Kalp 147./

Étkezés

„Finom étel fő az üstben,

Apánk vacsorája van benn,

Ferdeképű apó kosztja,

Fanyar anyóka falatja:

Kajla lányok kását kapnak,

Leves jut a rokonoknak.

Ha  minálunk lakzit ülnek,

Nekidülnek az evésnek:

Orjás marhát vágnak arra,

Ökröt ölnek a nagy torra:…

De ma koldus lakzi készül,

Éhes bendők ebédjéül:

Jávor fele fő csak máma,

Vénhedt vadkan lapockája,

Medve mája meg a lépe,

Fia – farkas friss veséje…

Vén anyóka vacsorázik.

Maradékot kutya kapja,

Fezék alját meg a macska:

Kotradék jut a kuktának,

Hulladék a szolga – szájnak.

Lánykák külön kosztom élnek,

Mást esznek a szöszke szépek,

Mit agg anyóka készít,

Táltos tűzön sütve nékik.”  /Kalp 175-176./

A világvégéről

Kalev fia bús kedvében,

Tépelődve, töprenkedve.

Eltökéli, hogy már eztán

Bolyong majd a bölcsek útján,

Hajóz észak határáig,

Világ végire vitorlázik.”  /Kalp 217./ 

Hajókészítés

„Faladikod fölperzseli,

Tölgyhajódat tönkreteszi.

Más csónak kell…

Hajóját színezüstből gyártja.” /Kalp 219./

A vulkáni sziget

„Hómezőkön áthaladva…

Meleg nyár van mindig arra,

Porban fő a tojás ottan,

Hús megsül a lágy homokban.”  /Kalp 228./

Észak gazdasága

Halászat, fagyűjtés, mint az északi germán népeknél:

„S fagyos északon megölte

Csírákat a termőföldbe,

Így kiált föl keservébe:

„ Teremts, Uku, halat itten,

Hajt heringet ide, bőven,

Százszámra foganjon a fóka,

Keljen madárfióka !

Vetődjék a víz árjába,

E partokon számos szálfa,

Hasznára a honi népnek.”  /Kalp 230./

Mindennapi étel

„Engedd nékem, kedves komám,

Kóstolnom a káposztalét,

Hörpintenem a leveskét.”  /Kalp 240./

A kovács átka, ill. Kalev fia a saját átkának esik áldozatul, a saját kardja levágja a lábát.

Érdekes, hogy az ellenség a finneknél és az észteknék a lappok.