Marco Polo

Marco Polo utazásai. Gondolat,1963.

Ford.: Vajda Endre

Az ál Paradicsom

„Mulehet nevű tartományról kell beszélni, ahol a Hegyi Öreg lakott aszaszinjaival. … Mulehet – szaracén nyelven azt jelenti: „eretnekek tanyája”…Az Öreget… Alaeddinnak hívták, és egész népével együtt Mohamed hűséges követője volt… azt forgatta  fejében, miképpen változtathatja embereit vakmerő martalócokká … vagyis aszaszinokká… zárt völgyet …. gyönyörű kertté változtatott … legelőkelőbb nyári házakat és palotákat emelte … források bugyogtak … kis csatornák voltak átvezetve, amelyekben bor, tej, méz és víz csörgedezett … számos hölgy lakott itt … feladatuk abban állott, hogy az odavezetett fiatalembereknek minden kéjben és gyönyörűségben részük legyen…. Az Öreg ugyanis azt kívánta, hogy a népe elhiggye, ez a Paradicsom. … A kertbe  nem juthatott be senki más, csak az, akit az Öreg aszaszinjává akart tenni.   megitatta őket egy főzettel … mély álomba merültek … amikor felébredtek, már a kertben találták magukat… Úgy vélték, csakugyan a Paradicsomban vannak… aszaszinjait … kihozatva a kertből, palotájába szállíttatta. … megparancsolta, öljék meg az általa leírt személyt. Azok tüstént végrehajtották a parancsot. … mert visszakívánkoztak a Paradicsomba."       /Pol 83-87./

Házastársi hűség

„… van egy szokásuk, melyről külön meg kell emlékeznem: ha egy asszony férje útra ment, és húsz napnál tovább marad, ezen idő lejárta után az asszony férjhez mehet más férfihoz, a férj pedig ott, ahová ment, szintén elveheti azt, aki neki tetszik.”  /Pol 100./

Temetkezési szokás

„A világ minden bálványimádója elégeti halottait. És miközben a holttestet a máglyára viszik, a rokonok… drága selyemmel… bevont … faházakat építenek az ót mentén. Mikor a testet elviszik az … építmény előtt, megállnak, a halottat leteszik a földre, és bort, húst meg egyéb élelmiszereket helyeznek elébe… így cselekszenek minden házacska előtt … a rokonok pergamenből és faháncsból kivágott ember-, ló-,  … aranypénzek formájára körülnyírt, bizánci garas nagyságú papirokat … égetnek el a holttesttel együtt… a bálványimádók nem égetik el a halottaikat addig, ameddig … nem … határozzák meg a napot, amelyen szertartásaiknak megfelelően el kell égetni…. mindaddig otthon őrzik a testet… kámforral és fűszerekkel / töltött koporsóban/… naponta ételekkel… megterített asztalt helyeznek elébe.

… Néha a jövendőmondók kijelentik, hogy nem hoz jószerencsét, ha az ajtón keresztül viszik ki a tetemet … úgyhogy rést kell törni a falon… vinni az elégetés helyére.”  /Pol 104-105./

Vendéglátás

„A vendég maradhat, és addig élvezheti az asszony társaságát –ágyát megosztva, mintha felesége volna - , amíg kedve tartja…. És a férj egyáltalán nem szégyenkezik, sőt inkább megtiszteltetésnek veszi. Azt tartják, bálványaik kedvében járnak, ha ilyen fogadtatásban részesítik a fáradt utasokat, mivel javaik és gyermekeik megsokszorozódnak, a veszélyektől távol maradnak, és mindenképpen jó egyetértésben élnek. Ilyenformán az ország minden asszonya felszarvazza férjét.” /Pol 106./

„A férfi hozományt nem kap, viszont képességei szerint ellátja feleségét állatokkal, rabszolgákkal ás pénzzel. Ha egy férfinak valamelyik felesége nem tetszik, mivelhogy megöregedett és már semmit nem ér, elküldi, és nővérét veszi magához helyette. Vele ugyanúgy cselekedhet. mint az előbbivel. Joguk van nőül venni unokatestvéreiket és apjuk özvegyeit, kivéve saját anyjukat… egyszóval úgy élnek, mint az állatok.”  /Pol 111./

Ételek

„Eledelük tej és hús, amit nyájaikból nyernek, vagy vadászaton szereznek. Mindenfajta hús megesznek, beleértve a ló-, teve- és kutyahúst is, úgyszintén a minálunk „fáraó patkányának” nevezett nyúlfajtáét is… Italuk a kancatej vagy a tevetej.  /Pol 119./

Hűség

Nagyon ügyelnek arra, hogy asszonyaikra szemet ne vessenek, és semmi kincsér nem tennének így, mivel utálatos dolognak tartják. Az asszonyok is igen jók és hűségesek férjükhöz, és híres háziasszonyok.” / tatárok /  /Pol 119./

Vallás

„Vallásukban a következő szokásokat követik. Azt állítják, hogy van egy legmagasabb Égisten, akit naponta füstölő áldozattal ünnepelnek, de csupán a testnek és léleknek egészségéért imádkoznak hozzá. Van amellett egy másik Natigáj nevű istenük is, akiről azt mondják, hogy a föld istene, és gondot visel asszonyaikra, gyermekeikre, állataikra és vetéseikre.”  /Pol 120./

Közlekedés – úti élelem

„... egy emberre mintegy tizennyolc ló jut, és ha egyik az úttól elfáradt, a másikkal cserélik fel: különben nem visznek magukkal más poggyászt, csupán egy – két bőrtömlőt a tej számára, továbbá egy kis fazekat, amelyben megfőzik a húst: ha nincs ilyen fazekuk, megölik az első útjukba kerülő állatot, szügyét kivágják, kiürítik, majd megtöltik vízzel: a húst pedig, amelyet meg akarnak főzni, darabokra vagdalják, és a vízzel telt szügybe teszik: aztán a tűzre teszik és megfőzik: mikor negfőtt, megeszik a húsos tartállyal együtt… lovaik vérével is táplálkoznak, mégpedig úgy, hogy felvágják az állat egyik erét, s a vért szájukkal kiszívják, míg csak meg nem elégszenek vele, aztán bekötik a sebet. Vért is visznek magukkal, és ha megéheznek, tüzet gyújtanak, feloldják lángján a megfagyott vért, majd megisszák.

Fogyasztanak méh egy szárított tejfajtát is, amelyet pástétomszerűen elkészítve visznek magukkal: ha élelemre van szükségük, ezt a vízbe dobják, és addig keverik, míg felolvad, majd megisszák. Készítési módja a következő: felforralják a tejet, s ha a kövére már a tetején úszik, lefölözik egy másik edénybe, és ebből vajat készítenek, mert a tej mindaddig nem válik szilárddá, míg a zsírosát el nem távolítják. Aztán a tejet a napra teszik, hogy száradjon. Ha kalandozni mennek, minden embernek tíz font ilyen szárított tejet vesz magához. Reggelente pedig fél fontot tesz belőle bőrtömlőjébe, s annyi vizet vegyít hozzá, amennyi tetszik. Lovaglás közben a tejpástétom és a víz a tömlőben pépfélévé köpülődik össze, amiből megebédelhet."  /Pol 122-123./

„Házasságkötés”

„Ha egy embernek van egy lánya, aki házasság előtt meghal, a másiknak meg fia, aki szintén házasság előtt hal meg, akár négyesztendős korában: az elhunytak szülei, mikor a fiú a házasságra alkalmas kort elér, nagy lakodalmat csapnak, összeházasítva  a halott legényt meg leányt. … házassági szerződést is kötnek. Ha a házassági szerződés elkészül, egy halottidéző tűzbe vetve elégeti… aztán nagy menyegzőt rendeznek, itt is, ott is élelmiszert helyeznek el… Majd két bábut, egy legény meg egy leány formájút, egy igen szépen feldíszített járműre ültetnek… ..nagy hejehujával … a bábukat … elégetik… papírból kivágnak szolgákat… pénzeket…szerszámokat.. ezekez is elégetik… ilyenformán a halott a túlvilágon hozzájut a tényleges értékhez.”  /Pol 124-125./

A kéjhölgyek

„ … a városban nem lakhatnak bűnös nők sem ... csupán a külvárosban… több mint húszezren élnek testük áruba bocsátásából… Eme nők mindnyájan  egy kézben vannak … valahányszor követ érkezik a Nagy Kánhoz valamilyen ügyben … köteles a követnek és  kísérete minden tagjának éjszakánként egy – egy kéjnőt szállítani … így róják le adójukat.”  /Pol 174-175./

Ital

„... a khataji nép bort iszik… Rizsből erjesztett folyadék ez, sok finom fűszerrel ... kellemes ízű .. átlátszó … igen erős ital, hamarabb be lehet tőle rúgni, mint más bortól.”  /Pol 190./

A lélekvándorlás

„A lélek halhatatlanságáról a következő nézeteket vallják. Úgy hiszik, ha egy ember meghal, lelke más testbe száll: jóból jobba, rosszból rosszabba, aszerint, hogy életében helyesen vagy gonoszul viselkedett. Úgy kell érteni, hogy ha például egy szegény ember jóságban és mértékletességben töltötte életét, nemes asszony hozza majd világra… szüntelenül emelkedve ... beleolvad az istenségbe… ha rosszul viselte magát… paraszt fiának születik… kutyává lesz, mindig lejjebb és lejjebb szállva.”  /Pol 195./

A házasság előtt és után

„Az ország / Tebet - Tibet tartomány / egyetlen férfia sem venne feleségül semmi áron olyan lányt, aki szűz, mert azt mondják, a nő semmit sem ér, amíg nem volt jó néhány férfinak ágyastársa…. az olyan nőt, akinek nem volt dolga férfival rossz szemmel nézik az istenek…. Az a szokás dívik náluk, hogy amikor utasok érkeznek más országból … a helység öregasszonyai felkészülnek, magukkal viszik eladó hajadon lányaikat és azok leányismerőseit, hogy itt – tartózkodásuk idejére vegye magához együtthálásra azt a fiatal nőt, amelyik megtetszik neki. … Aztán a lányok visszamennek az öregasszonyhoz… az utastól elvárják, hogy a lánynak, akivel hált, gyűrűt, függőt, láncot vagy más csekélységet adjon, melyet szerelmi ajándékként mutathat fel, mikor férjhez kell mennie. … nem becsülik, sőt megvetik azt, aki legalább húsz ajándékot nem tud felmutatni. … Ha pedig egy hajadon teherbe esett, gyermekét a leendő férj neveli fel ugyanolyan örökösödési joggal, mint az azután születetteket. … Házasság után asszonyaikat nagyon becsülik … az asszonyok … később minden ledérségtől tartózkodnak.”  /Pol 209-210./

„/Kaindu – Szecsuan/ Senki sem érzi magát sértve, ha feleségét, lányát, nővérét vagy családjának bármelyik tagját egy idegen, vagy akármelyik férfi megszeplősíti … jószerencsének tartják … Ha idegennel találkoznak … magukhoz csalják … a ház ura elmegy, figyelmeztetve feleségét, hogy tegyen mindent  a vendég tetszése szerint … vissza sem jön addig, míg az idegen el nem ment. … azzal jelzi ottlétét, hogy kitűzi az ajtóra a kalapját … a gazda ebből tudja, hogy még mindig ott lakik. … Nagy Kán tiltja ezt a szokást.” /Pol 212-213./

Férfi gyerekágy

„És ha valamelyik asszonyuk gyermeket hoz a világra, a gyermeket megmossák és bepólyálják, aztán az asszony felkel, és végzi a házimunkát, míg a férje ágyban fekszik … negyven napon át.”  /Pol 219./

Szülésszabályozás

„Szokás volt ebben az országban kitenni az újszülött gyermekeket… A király azonban összeszedette őket ... és kiadta őket dajkáknak.”  /Pol 243./

Gyémántmosás

„Gyémántszezésnek.. másik módja  … vérrel átitatott … húsdarabokat … a völgy fenekére dobják. A leeső hús gyémántok közé hull. melyekhez hozzá tapadnak… a sasok   lecsapnak rá … valamelyik sziklás hegycsúcsra viszik .. az emberek … ott teremnek, s hatalmas zajt csapnak ,,, a sasok … elmenekülnek … az emberek felszedik a húsdarabokat, melyek teli vannak   gyémánttal.” /India/  /Pol 317./

Indiáról

„… az abraiamanok / Bráhmanok / … húst nem esznek, bort nem isznak, és igen tisztán élnek, mert csak feleségeikhez van közük: soha el nem veszik azt, ami a másé, és állatot nem ölnek.”  /Pol 318./

„… bálványimádók ... a hét minden egyes napjára különböző nagyságú árnyék van megállapítva … a kereskedő nem köt üzletet, ha az árnyék hosszúsága aznap nem megfelelő… ha valaki házban … megpillant egy pókot … s az véletlenül abból a sarokból mászik elő, amely szerencsésnek minősül, megköti az üzletet. … ha … tüsszentést hall … elindul … ha az úton fecske repül el mellette, és a repülés iránya kedvező, tovább halad, ha nem visszafordul.”  /Pol 319./

A hashajtó

„Van itt egy csuginak nevezett másik szerzet is ... rendkívül hosszú életűek … nagyon keveset isznak és esznek… Főként kenyeret, rizst és tejet. Ez a szerzet különben igen furcsa itallal él. Ként és higanyt elegyítenek, s vízben hígítva havonta kétszer isszák.”  /Pol 320./

Lélekvándorlás

„Állatot semmi kincsért nem ölnek, még legyet, férget, bolhát vagy tetvet sem. Mert azt mondják mindennek lelke van, és ezért megölni bűn. Nem esznek zölden növényt – füvet, gyökeret, gyümölcsöt -, hanem csupán szárítva, mert minden zöld dolognak lelke van.

Ha meg akarnak könnyebbülni, kimennek a tenger partjára, és ott a homokba végzik dolgukat, majd gondosan lemossák magukat ... egy kis ággal… elkeverik mindenfelé a homokba, hogy nyoma sem látszik. Ha megkérdezi valaki tőlük … így felelnek: Mert férgek születnének benne: az így termett férgek, miután az eledelüket a Nap elperzselné, táplálék híján meghalnának … súlyos bűnként nehezedne lelkünkre … semmi élő el ne vesszen a mi hibánkból vagy hanyagságunkból…

… azért égetik el halottaikat, mert különben férgek keletkeznének … nem lenne ennivalójuk … elpusztulnának … a halálukért járó bünteté a testhez tartozó lelket sújtaná.” /Pol 321-322./

Mondák

„Szeilan / Cejlon / szigetén egy igen magas hegy / van/ … ennek a hegynek a tetején van ősszülőnknek, Ádámnak a sírja: legalábbis a szaracénok ezt állítják. De a bálványimádók úgy tudják, hogy Szagamoni Borkan / Guatama Sziddharta – Buddha / nyugszik itt.”  /Pol 322./

„… beszéljünk az indiai szigetekről … két szigetre találtok, a Hím- és Nőstény – szigetre … A nép megkeresztelt keresztény, de az Ótestámentum rendelkezéseihez tartják magukat … minden évben … a férfiak … átmennek a másik szigetre, ahol három hónapig maradnak … három hónap elteltével visszatérnek.”  /Pol 335./

Tatárokról

„… a távoli északon egy Koncsi nevű király uralkodik. Ő maga tatár … a tatárok vallását és szokását követik … minden tatár bálványimádó: nemezből csinálnak  istent maguknak, és Natugájnak nevezik… társul egy istennőt adnak neki.”  /Pol 369./

Oroszország

„Rosszia igen nagy ország, népe keresztény … Itt van a legnagyobb hideg … ha nem lennének mindenfelé  izzasztó kamrák, sokan meghalnának a hidegtől … a hideg néha olxan heves, hogy az emberek … szinte jéggé fagynak … Az ember tehát elhagyja az egyiket kimelegedve, kint lehűl, a másikban megint felmelegszik … így érnek végre haza….Mézből és árpából igen jó italt készítenek…

… nagy dorbézolásokat rendeznek … jókora társaság gyűl össze, férfiak, nők vegyesen…. A hölgyek azonban, kik az ilyen egész napos dorbézolásban részt vesznek, nem vonulnak el vizelni: .. szolgálóik nagy spongyákat hoznak nekik… a hölgy belepisil… a szolgáló a teli spongyával távozik…”  /Pol 272-275./

Szibériai toalett

„Mikor egyszer egy ... dorbézolásból egy férfi hazafelé ment feleségével, az asszony leguggolt vizelni. Ám olyan szörnyű hideg volt, hogy a lába közötti szőrzet összefagyott az út füvével. Szegény asszony nem tudott mozdulni a fájdalomtól, és segítségért kiáltott. A férj igen részeg volt ugyan, de mégis szívére hatott felesége szerencsétlensége, úgyhogy négykézlábra állt és odalehelgetett, gondolván, hogy lélegzete melege megolvassza a jeget. Lehelete azonban szintén jéggé vált, és ráadásul tulajdon szakálla is hozzáfagyott a lábközi szőrzethez, és íme, most már ő sem tudott megmozdulni a szörnyű fájdalomtól. Így maradtak mindketten összegémberedve. És csak úgy szabadultak, hogy emberek jártak arrafelé, és széttörték a jeget.”  /Pol 375./

Kalevipoeg

 Kalevipoeg, Észt nemzeti eposz. Európa, 1960. Ford.: Bán Aladár

Temetkezési szokás

„Linda telve gyötrő gyásszal

Mosta most hideg halottját,

Mosta könnye özönével.

Mosta hideg tengervízzel.

Öltözteti selyemingbe…

Linda most, a megtört árva

Kezeivel gödröt ásva…

S a sírt, melyben férje fekszik,

Púpozgatja pereméig…

Most kemény munkába kezdett.

Hogy a sírra követ hordjon,

Rajta emlékhelyet rakjon."  /Kalp 23./

A sír kővel való megjelölés részben a halottól való félelem – visszatérést – kívánta megakadályozni, ebből alakult ki a kereszttel történő sírmegjelölés is.

A sörfőzésről, annak hatásáról

„Korhely lett a kovács maga.

Fürtösfejű szép virága

Volt a vigalom keltője

Örömöknek ébresztője:

Feszült ez a fertályosba,

Félakósba erjedve forrva,

Aztán kannába szökkent,

kannából meszelybe löttyedt,

Jó serital, ha sok megárt,

Komló nedve fejünkbe szállt.

Férfiaknak eszit vette,

Legényt lábról mind leverte,

Nők fejkötőit lekapta,

Lányok pártáit lelopta,

Tombolt a sör gőzölögve,

Kiszökött a szesz a gyöpre:

A nők borzasan bokáztak,

Férfiak hejehujáztak,

Fiuk félig levetkezve.

Lányok négykézláb ugrálva

Keringőztek erre – arra."  /Kalp 77./

Az oktalan gyilkosságról

„Tiszta vérrel te a fegyvert

Banditaként beszennyezted

S e bűntelen főt levágva,

Mindörökre meggyaláztad!

Véreb vagy, a vén apának

Összetörted hű támaszát,

Legyilkoltad legjobb fiát.”  /Kalp 79./

Női munkák

„Szorgosak biz a kis szüzek,

Folyton fonnak, egyre szőnek:

Gyönge gyolcsot gyártogatnak,

Vásznat végszám felhalmoznak,

Fölserkennek kora reggel,

Munkát soha nem unják el,

Szóval : hősnek nőtt virágok,

Kalevnek termett lányok!"  /Kalp 105./

Az ideális férj

„Megfogta az eke szarvát

Megtisztelni a szent munkát,

Földmívelő fáradalmát…

Kalev kedves sarjadéka

Övén kardja, hátán zsákja,

Rendbe hozza az ekéjét

És elébe fogja ménjét:

Szántani kezd szorgalmasan:

Mélyre hat a mocsáraljra,

Magot vet a munkált hantba.

Termő talaj lesz az agyag,

Rögben csírák fogamzanak,

Szántóföldek keletkeznek.

Támadoznak kövér telkek.

S kivirul a vetés zöldje

Táplálékot teremtenie

Növekedő nemzedéknek,

Később keletkező népnek.

…Kalev…

Több napig is tesz- vesz sokat.

Szántott hajnal kék ködében,

Esti harmat hűvösében,

Forró déli verőfényen.”  /Kalp 110-111./

Ugyanez olvasható Homérosznál!

Az állatáldozatról

„Hol üldözött kedves lova…

Vadállatok étke lett…

Ott hevert a véres irha,

Cafatokban húsa, zsírja:

Bordákat meg lábszárakat

Lát a liget lombja alatt,

Lónak belső része, lépe

Bokrok tövén összetépve…

Ennyi maradt meg belőle.”  /Kalp 115-116./

Sámánok

„Ért szavakkal orvoslani,

zivatart tud támasztani,

Sorsvetésben sokat mível,

Jósol szitalengetéssel,

Tolvaj képit, kulcsoz fogva,

Pálinkába varázsolja,

Dühöt köp be a korbácsba,

Bajt hárít, ha akar másra,

Ám szerencsét ád gyakorta,

Gonosz varázst meggátolva.

Ért ő még sok orvosláshoz…

Ficamodott tagot enyhít,

Elken kelést akármennyit.

Kéz vagy láb ha kimarjulna,

Helyre köti hamar  újra,

Pöffedt pörsenést eloszlat,

Pattanásra flastromot rak:

Vért elállít varázsversben,

Orvosol orbáncot könnyen,

Kígyómarás ellen tud szót,

Sömört, sebet kigyógyítót…

Nyűgös csecsemőt csitítgat….”  /Kalp 147./

Étkezés

„Finom étel fő az üstben,

Apánk vacsorája van benn,

Ferdeképű apó kosztja,

Fanyar anyóka falatja:

Kajla lányok kását kapnak,

Leves jut a rokonoknak.

Ha  minálunk lakzit ülnek,

Nekidülnek az evésnek:

Orjás marhát vágnak arra,

Ökröt ölnek a nagy torra:…

De ma koldus lakzi készül,

Éhes bendők ebédjéül:

Jávor fele fő csak máma,

Vénhedt vadkan lapockája,

Medve mája meg a lépe,

Fia – farkas friss veséje…

Vén anyóka vacsorázik.

Maradékot kutya kapja,

Fezék alját meg a macska:

Kotradék jut a kuktának,

Hulladék a szolga – szájnak.

Lánykák külön kosztom élnek,

Mást esznek a szöszke szépek,

Mit agg anyóka készít,

Táltos tűzön sütve nékik.”  /Kalp 175-176./

A világvégéről

Kalev fia bús kedvében,

Tépelődve, töprenkedve.

Eltökéli, hogy már eztán

Bolyong majd a bölcsek útján,

Hajóz észak határáig,

Világ végire vitorlázik.”  /Kalp 217./ 

Hajókészítés

„Faladikod fölperzseli,

Tölgyhajódat tönkreteszi.

Más csónak kell…

Hajóját színezüstből gyártja.” /Kalp 219./

A vulkáni sziget

„Hómezőkön áthaladva…

Meleg nyár van mindig arra,

Porban fő a tojás ottan,

Hús megsül a lágy homokban.”  /Kalp 228./

Észak gazdasága

Halászat, fagyűjtés, mint az északi germán népeknél:

„S fagyos északon megölte

Csírákat a termőföldbe,

Így kiált föl keservébe:

„ Teremts, Uku, halat itten,

Hajt heringet ide, bőven,

Százszámra foganjon a fóka,

Keljen madárfióka !

Vetődjék a víz árjába,

E partokon számos szálfa,

Hasznára a honi népnek.”  /Kalp 230./

Mindennapi étel

„Engedd nékem, kedves komám,

Kóstolnom a káposztalét,

Hörpintenem a leveskét.”  /Kalp 240./

A kovács átka, ill. Kalev fia a saját átkának esik áldozatul, a saját kardja levágja a lábát.

Érdekes, hogy az ellenség a finneknél és az észteknék a lappok.

Kalevala

Kalevala. Európa,1980.

Ford.: Rácz István

Mire kell figyelni a fiatalasszonynak?

„Kezdi immár intelmekkel, tanítgatni jó tanáccsal…

... másut minden másképp megyen, más rend vár a másik házban!

Fontoljad meg minden lépted, gondoljad meg minden tetted!

Nem teheted, amit tettél, amit apádnál míveltél:

… feledjed apád kegyelmét, keressed apósod kedvét

… feledd szüléd szeretetét, keresd anyósod kedvét!

.. feledd bátyád barátságát, keresd a sógorod kedvét,

… feledjed húgod hűségét, keressed ángyodnak kedvét.

… neveletlenül ne menjen másik házba, házasságra!”

Új helyen, a házasságban el kell felejteni apját, anyját, testvéreit.

Mit várhat a házasságtól?

„… jó kedvet kér minden férfi, legkülönb férj is azt kéri!”

Hova kell a jó asszony?

„Ott van szükség szorgos menyre, hol hitvány a háznak rendje.

Gondos gazdaasszony meg ott kell, hol hibbant a férfiember.”

Hogyan kell viselkedni?

„Ipad hogyha fene farkas, napad mérges medve volna,

álnok fiuk áspis kígyó, ángyod szúrós szálka lenne,

te akkor is tiszteld őket, hajtsd a hátad még mélyebbre.

… Járj folyvást figyelmes fejjel, élj mindenkor éber ésszel."

A munkaidő kezdete

„… Este szálltán tartsad szemmel lángoló tűz lobogását,

hajnal hasadtán füleljed kevély kakas kiáltását!

Korán, első kakasszóra, még mielőtt kétszer szólna

fiatalnak fel kell kelni…

… Kakas hogyha nem kiáltoz..

… figyelmezz a fényes holdra, igazodj a Göncöl iránt.

… Míg a Göncöl magasan áll, szarvát dél iránt szegezi,

farkát északnak fordítja: neked épp akkor kell kelned

férjecskéd fekvőhelyéről…”

A feladatok

„Szaladj parazsat szítani, üszköt lángra lobbantani,

rőzse tüze hadd ropogjon.

…Ha tüzed hamvába halna…

.. Kapj kezedbe kovakövet, szedj szemernyi száraz taplót…

.. Majd eredj s almozd az aklot, menj etess meg minden marhát

… tápláld jól a teheneket, bánj ügyesen a birkákkal,

teríts almot a tehénnek, tartsd bőven a borjakat,

adj száraz szénát a lónak, selymes sarjút a juhoknak.

Vigyázz, ne verd a kanokat, meg ne rúgd a malacokat!

Töltsd tele a sertésvályút, önts moslékot a malacnak!

… Ólat hogyha rendbe raktad..”

A kinti munkák után mi a teendő a lakásban?

„… szaladj haza a szállásra:

Sírdogál gyenge gyermeked, porontyod rí a pólyában!

... Belépvén a belső házba, negyedmagad menj a házba!

Vödröt vigy a félkezedben, hónod alatt nyírfaseprő,

fogad között égő forgács…

... sepergesd a sima padlót…

… Porontyot ha látsz a padlón…

tedd fel picit a padra, simogasd meg a szemét,

adj karéjt a kezébe, kenj vajat a kenyérre,

vagy ha nincs kenyér a háznál, adja neki fenyő forgácsot.

Mikor meg az asztalt mosod – ha előbb nem a hét végén! –

Súrold lapját, sikáld lábát…

Locsold le a lócát vízzel, töröld le a falat tollal…

… Ha port látsz az asztal lapján…

szedd fel tüstént tollseprűvel, töröld végig vizes ronggyal,

hogy a szemét fel ne szálljon, könnyű por ne kavarogjon.

Kapard a kemence kormát…”

Hogyan kell öltözködni otthon?

„Ne kóricálj kötény nélkül, ne szaladgálj szoknya nélkül,

bocskor nélkül ne bódorogj, kendő nélkül ne kódorogj..

…Füled legyen egér füle, lábad legyen nyúlnak lába..

…ne ülj folyvást a farodon, ne heverj lustán a lócán,

ne pihenj puha párnákon, ne nyújtozkodj nyoszolyádon.”

Hazatér a férfinép

„Ha ipad jő a szántásból, sógorod sövénykötésből,

férjed mezei munkából, kedves urad az irtásról:

vidd mindjárt a mosdótálat…”

Ha kiszolgáltad a férfiakat, mi a teendő?

„… Megmondom én, mit kell tenned…

... most morzsolnod, majd darálnod, lisztet őrlöd és szitálod,

frissen a forráshoz futnod, kerek kenyeret gyúrnod,

hasábfát a házba hoznod, kemencét forróra fűtöd,

sok kenyeret kell kisütnöd, lágy kalácsot készítened,

edényeket mosogatnod, öblös kannát öblögetned!”

... tudós napad mit tanácsol:

szedd össze a száraz szemet, vidd ki mind a malom házba,

... szitáld szépen a lágy lisztet, vékával vidd be a házba.

Gyúrd ki jól a gyenge tésztát, dagaszd meg derekasan,

ne legyen lisztes a széle, sűrű sületlen a széle.

Ha látsz csöbröt csálén dőlve…

… Kapj kezedbe vizes vödröt…

... akaszd a vállfa végére…

... Ha futsz fel a farakáshoz, hasábfát hozz a házba,

ne hagyj ott egy hasábot se…”

Hogyan kell dolgozni?

„Ne hányd hangosan halomba, ne dobd dübörögve a földre

vén napad még úgy vélhetné…

… haragodban hányod a fát.

...Hogyha kimész a kamrába, hogy lisztet hozz a házba,

ne maradj el minduntalan.

...Ha mégy edényeket mosni, öblös csöbröt öblögetni,

mosd meg a kanna két fülét.

...Szedd számba a kanalakat, tedd helyére a tányérokat.”

A fürdés

„… Este szálltán fűtsd a szaunát, vidd a vizet, a virgácsot…”

Esténkénti munka

„... Mikor meg fonáshoz fognál, készülnél szőtte szövéshez..

Fonalad te magad fonjad, ujjaddal sodord serényen.

Fond a gyapjút gyöngédebben, len fonalát feszesebbre.

Készíts kemény gombolyagot…

...Darócot készíts köpenynek, szoknyának szőj puha posztót.

Kisbárány gyenge gyapjából, birka téli bundájából,

tavaszi toklyó bolyhából, nyári jerke nyírásából…”

Takarékos főzés

„…Főzzél finom árpa levet, maláta ízes italát

egyetlen egy árpaszemből, fél hasábfa füstje mellett.

Mikor árpád melengeted, malátádat megerjeszted,

ne kavard soha kanállal, semmiféle sodrófával.

Kavard mindig két kezeddel, teregessed tenyereddel.”

Érdekes megállapítás. Mi annak idején amikor sajtot, vagy egyéb terméket gyártottunk, mindig kézzel kavartunk mindent, kézzel kellett megállapítani a termék minőségét, a sajtalvadék szilárdságát stb..

Vendéglátás, viselkedés

„…Vendég ha tér a tanyára…

...Kínáljad kedvesen hellyel…

Mikor meg már elköszönne, vendéged már búcsút venne,

túlságosan ne tartóztasd, ne kísérd a küszöbön túl,

urad meg ne mérgesedjen…”

Hogyan takargassuk a szennyest?

„Ha meg egyszer magad mennél, szomszédokhoz, ha szaladnál

… Ottléted órájában ésszel élj, bölcsen beszélgess,

családod le ne csepüljed, anyósod meg ne alázzad.

…Menyecskék, ha megkérdeznék…

„ Adott – é vajat anyósod, adott – é annyit, mint anyád ?”

… Mondjad mindig: „ Adott bőven…”

Azért nem kell elfelejteni a múltat

„…Messze mész most otthonodból, másik házba, más hazába:

ne feledd édesanyádat, ne szomorítsd meg szülédet!”

Akinek nem sikerült

„… Ült egy asszony a sut alatt, vén banya vedlett bundában…

...Nékem se tanyám, sem társam, senkim sincsen, ki szeretne!

Halld meg húgom, mit beszélek!...

… Valaha szép virág voltam, hajadonként hímes hanga.

…Arra szoktatják a szűzet, arra késztetik a kislányt:

menjen menynek férjurához – rabszolgának rossz napához!

... Eladtak engem uramnak, vén napam házába vittek.

Mikor mentem, mind azt mondták, hajadonnak azt hazudták…

…Hebehurgyán el is hittem…

…egy csűrben csépelt gonoszság, másban csépelt méreg...

…Mindezzel mit sem törődtem, becsülettel buzgólkodtam,

reméltem, hogy megbecsülnek…

… iparkodtam, igyekeztem,

szép szelíden szót fogadtam..

... éjfélig is ébren voltam, korán reggel rögtön keltem.

Balgán tettem: nem becsültek, engem szegényt nem szerettek.

… őrtem örökké a lisztet, daráltam a durva dercét.

... Gyakorta én, gyámoltalan, megvetett meny, messzi mentem

mocsár mentén málnát szedtem, kenyerem úgy készítettem.

... Csukát, csikot csak úgy ettem.

... ha magam húztam a hálót, vontam vízből a varsákat.

... Nyáron kévét kötöztem, télen a trágyát forgattam.

Mégis napam nekem adta.

... csűrben a nagy cséphadarót, szaunában a rossz tilolót,

parton a súlyos sulykolót, szérűn a szórólapátot.

... Minden ok nélkül megszóltak, szidtak, szapultak…

... Bajom akkor bokrosodott, szenvedésem szaporodott,

mikor férjem lett farkasom…

... Bánatomban, nagy bajomban így sírtam, így sóhajtoztam.

Férjem a fal mögött állva meghallotta…

Berkenye bottal markában.”

A menekülésről

„… Meggondoltam, megfontoltam.

...Megváltam szokott szobámtól.

... útra keltem…

... Betértem bátyám telkére…

Mire jöttél haza hitvány..

… Réges rég meghalt apád…

Bátyád biza meg sem ismer, neje, mint a muszka némber!

… Tűzhelyre teszem a tenyerem: hideg a kemence köve…

... Bátyám lebzsel a lócán, bárgyú szemmel, bámúl énrám.

... Bátyáméktól messze mentem…

... mint a koldus kóboroltam.” /Kal 1.178-191./

Az új férjről

„A kisasszonyt kioktatták, menyasszonyt megtanították.

Most pajtásomhoz beszélek, szájam szól a vőlegénynek.”

Mit kapott?

„... hűséges hajadont kaptál…

… jót szereztél, jóra leltél.

… Teste erős, egészséges, kerek képe piros pozsgás,

serényen csépel a csűrben, szorgosan szénáz a réten,

szennyesed szaporán mossa, gyolcsod gyengén pátyolgatja,

fürgén fonja fonaladat, vígan szövi végvásznadat…”

Mi a férj feladata?

„… Jámbor legény, jó vőlegény...

… Kalapáld ki jól kaszádat, faragj hozzá fanyelet is

-faragjad a fenyő tőkén, kalapáld a kapu mellett!

Mihelyt felkél a nap, vidd párodat virágos rétre:

majd meglátod, mint dől a rend, zizegve hull a zöld here.

herseg a harmatos perje, suhog a sás, sír a sóska,

fűcsomók fürgén fordulnak, sarjú füvek szára szakad.

Majd megint, egy másik napon, barkácsolj buzgón bordákat,

vessél vékony vetélőket, csinálj csörlőt csavarosat,

faragj jól futó orsókat, szövéshez kellő szerszámokat.

Ültesd szüzed szövőszékhez…

... Faluban a vén banyák váltig tűnődnek…

…Ki sző ilyen szorgalmasan?...”

Hogyan viselkedj az asszonnyal?

„Jámbor legény…

…Immár messzi indulsz innen…

... fel ne fordítsd az útfélen…

... ne küld te kedves feledet

sötét sarkokat seperni, kéményből kormot kotorászni!

... Ne noszogasd csöpp csibédet,

mocsárba, hogy makkot törjön, korhadt kérget őröljön,

szecskás szalmából pogácsát, kéregből kenyeret süssön.

... Menj el inkább madárkáddal…

hozzon rozsot a hombárból, mérjen árpát a magtárból,

süssön szép kerek kenyeret, főzzön finom árpalevet…”

Figyelembe kell venni a múltat is

„… ne hagyd soká sóvárogni…

… vágtass vele vén apjához…

… ne szidd, mintha szolga volna, ne bántsd mintha béres volna,

ne tiltsd ki a telt pincéből, ne csukd be a csűrt előtte…

…  Vágott  nagy karéj kenyeret, tört fel tojást is eleget,

tejeskádból torkoskodott, kancsóból sört kortyolhatott,

ő kulcsolta ki a kamrát, este a csűrt ő csukta be…

… E lánykát…

... ne nevezd nemtelennek, gyatra népség gyermekének…

... ne vesszőzd, mint vett rabot, kancsukával ne korbácsold.”

Ez az orosz hatás, a kancsuka.

Meg kell védeni az asszonyt

„Ne verjed vágott virgáccsal, ne csépeljed csűr sarkában!

… Ne hagyd, hogy apósa üsse, rossz anyósa rágalmazza,

vagy valaki vendég verje, szomszéd asszony szidalmazza…”

Hogyan kell nevelni az asszonyt?

„… Tanítgassad te kegyesen…

... halk szóval ágyban heverve, csöndben csukott ajtónál,

itt is, ott is álló évig. Egy éven át szelíd szóval.

Két éven át kacsintással, harmad évben toppantással.

Hogyha erre nem hallhatna…

... törj a nádasból nádszálat, vékony vesszőt a víz mellől…

... neveld a negyedik évben!...

... nádszállal kímélve kenjed…

… bütykös bottal meg ne bántsad, vastag szíjjal meg ne verjed!..

… Hogyha erre sem hallgatna…

… vágj virgácsot a nádasban, hozz hajlékony nyírfavesszőt

- hozd bundád alá bujtatva…

…azt mutasd meg menyecskédnek, fenyegetve, ne fenyítve!

.. Hogyha erre sem hallgatna…

.. verd meg vesszővel az asszonyt, társad virgáccsal tanítsad.”

Csak a szomszéd meg ne tudja!

„Hanem benn a házban vesszőzd, fenyítsd titkon, négy fal között,

ne verjed az udvar végén...

... hisz a háborúság hangját még a szomszéd is meghallja…

… Ha vered, a hátát verjed, csak a farát csépelgessed!

Szeméhez ne kapkodj kézzel, ne facsargasd a fülét sem,

mert megdagad szeme – szája, kék foltot kap két orcája…”

A tapasztalat

„… Ütődött agg ült a suton…

…megszólalt most az ősz öreg…

„Ne bízz soha botor legény, ne higgy a szép lány szavának…

… mint ahogy én hittem neki.

Hoztam húst, kerek kenyeret, vettem vajat, árpa levet,

hatféle halat is fogtam, száz jó falatot szereztem.

…  Mindhiába! Mit se nyertem: szép lányt, jó lányt nem szereztem.

Ha belépett nőm a házba, azért jött, hogy hajam tépje.

... Hanem tudtam én, mit tegyek…

… Vágtam vékony nyírfavesszőt – rögtön szívére szorított!

Törtem töviskés borókát – menten kedvesének mondott!

Fűzvesszővel vertem végül – nyomban a nyakamba borult.”  /Kal 1.192-196./

A jó háziasszony

„A mi gondos gazdasszonyunk, ez a híres háziasszony

korábban kelt a kakasnál, kotlós kotkodácsolásánál…

…nem farúddal forgatja meg…

… kavarja könnyű kezével  a sört.” /Kal 1.289./ 

Mi a megoldás?

„Messzi megyek, menekülök

három hosszú nyáridőre, összesen öt esztendőre.”  /Kal 1. 370./ – száműzetés

A szegény és gazdag

„Az asszonynak jól van dolga: búzacipó belét eszi,

majszol mézédes pogácsát, vajat vastagon ken reá.

Szegény pásztor száraz cipót, kenyér kemény kérgét kapja,

rágódik rossz rozslepényen, pelyvából sütött pogácsán,

szalmaszálkás cipót nagyot, kéregliszt kenyeret harap.”  /Kal1 271./

A mindennapi étel

„Te vén vaksi Vejnemöjnen! Bizony nem jöttem bárkádba,

hogy húsomat hasogasd, testem szeletekre szabjad

reggelikre friss falatnak, délre derék délebédnek,

utána  dús uzsonnának, estére víg vacsorának!"  /Kal 1.38./

A szegény ember általában csak hallal élt. Érdekes megfigyelni, hogy a finnség körében jellemzően az édesvízi hal fogyasztása volt a jellemző, tengeri halászattal nem nagyon foglalkoztak.

Ezt Joukahajnen húga mondta, aki hal képében tért vissza.

„Halon hízott Ahti úrfi, kecsegén nőtt nagyra Kaukó."  /Kal 1.75./

A mosakodásról

„Hányj egy kis hamut halomba, lágy lúgot keverj belőle,

fejem  hogy azzal fürdessem, testem tisztára súroljam.”  / Kal 1.135. /

Érdekes összehasonlítás a magyar vonatkozású szappangyártással.  „Hamut szór a fejére" kijelentéssel. Ti. fahamúból készítettek lúgot, szappant, azzal mosakodtak.

Lakodalom előtt

„… Nem érek rá édesanyám:

Két ólat kell kisepernem, mind a marhát megetetnem.

Őrölnöm kell kemény kővel, mit megőrtem, megszitálom

súlyos kővel sima lisztet – alig győzi gyenge lányod.” /Kal 1.138./

„ ... Nem mehetek, nem érkezem:

Nagy népet kell megetetnem, vacsorát kell készítenem,

kenyeret kell dagasztanom, korpakását kell kavarnom.”  /Kal 1. 139./

„Nem mehetek, nem nézhetem:

tompa fejszét kell kifennem, temérdek tuskót hasogatnom,

nagy rakás fát felvagdosnom, hasábfát a színbe hordanom.” /Kal 1. 139./

A jövendölés

„…Berkenyefát tesz a tűzbe, varázsvesszőt tesz a lángba,

nem csurran abból veres vér, víz sem fakad a végéből,

színméz szivárog az ágból, illatos víz folyt a fából.” /Kal 140./

Veres vér – háború, víz – biztos béke, méz – lakodalom

A sörfőzés

„… Osztomás a fő sörfőző. Kapó az italkeverő.

Szedte árpa érett szemét, hat csöpp szemet csipegetett,

tett hozzá hét komlófejet, merített nyolc kanál vizet.” /Kal 1.154./

A sör csak nem kezdett el forrni, tett bele toboz termését – semmi sem történt,

medve nyálát – semmi sem történt / ez analóg az emberi nyál alkohol átalakítási tulajdonságával /, ekkor sem történt semmi. Majd belekevert mézet, erre indult el az alkoholos átalakulás.

„... Most a sör már savanyodott, finom leve forrni kezdett,

cserefa csöbrök mélyében, öblös vödrök ölében.” /Kal 1. 156-158./

Az áldozat

„… Már minden fát földbe döntött, csak egy csöpp nyárfát nem bántotta…

mondja most a menny madara : Bölcsen cselekedtél,

mikor a nyírfát meghagytad, karcsú derekát kímélted,

madaraknak menedékül, magamnak meg ülőszékül.”  /Kal 1.15./

Aratáskor pár szál gabonát nem vágtak le, áldozat gyanánt. Ez az intézkedés később megtérült, amikor az ég madara segített.

Mindennapi élelem

„rozskenyeret, ha rághatnék, tág torkomba

sört tölthetnék.”  /Kal 2.6./

Szűznemzés

„szél a szűzet megszerette, tenger teherbe ejtette”  /Kal 2.7./

A föld teremtése

„Tojás héj alsó feléből idelent az anyaföld lett,

tojáshéj felső feléből magos mennybolt lett odafent,

sárgájából a tojásnak sziporkázó nap született,

fehérjéből a tojásnak halovány hold keletkezett,

tojás tarka foltjaiból csupa csillag lett az égen,

tojás fekete foltjából felleg lett a levegőben.”  /Kal 2.8-9./

Istenek leszármazottja

Ilmatar istenasszony gyermeke Vejnemöjnen  /Kal 2.10./

Földművelés

„Földnek fia, kis Pellervó, Szampsza, gyenge, gyatra gyermek,

az szór majd szemet a földbe, az vet magot kopár kőre.”  /Kal 2.11./

„Sarlózzák a selymes sarjút, harmatos, hímes füveket

ködös földnyelv keskeny végén, kerek sziget párás partján.

Mit levágtak, mind fölszedik, búbos boglyába begyűjtik.”  /Kal 2.12./

„Már minden fát földbe döntött, csak egy csöpp nyárfát nem bántotta…

... Mond ja most a menny madara:” Bizony bölcsen cselekedtél,

mikor a nyírfát meghagytad, karcsú derekát kímélted,

madaraknak menedékül, magamnak meg ülőszékül.” /Kal 2.15./

Az áldozat régi szokása, ami aratáskor is volt

A vetélkedő

„Volt egy vékony lapp legényke, sovány suhanc, Joukahajnen.”  /Kal 2.18./

énekeltek, vetélkedtek, ki teremtette a világot

Élelmiszer

„Meneszti harmadik nyilát: harmadjára célba talál!

Kék szarvas szügyébe vágott! Vén Vejnő alól kilőtte

szalmaszárú szép szürkéjét, paszulyszárú paripáját.”  /Kal 2.43-44./         

„Menny madara mindjárt mondja: „Ne tarts most már semmitől se!..,

.., Emlékszem múlt esztendőkre, hajdani híres időkre:

Kaleva irtását írtva, Oszmola vadonját vágva

meghagytál egy nyurga nyírfát, megkíméltél egy szép szállfát,

madarak, hogy megszállhassák, magam rajta megülhessek.”  /Kal 2.46./

az áldozat nem volt hiába való.

„Öt bárány bundáját, hat jámbor juh gyenge gyapját

mind lenyirta, fel is fonta, puha posztónak kallózta..

… Majd meg az asztalt sikálta, seperte a sima padlót

seprővel, mit maga kötött nyírfa leveles lombjából.”  /Kal 2.47./

A gyógyító

„Vén vajákos Vejnemöjnen zuzmót kapar a kövekről,

mocsár mellől mohát markol, fekete föld füvét tépi,

tömi tátongó sebébe, nyomja a seb nyílásába:

mégsem apad a vér árja, nem csöndesül zubogása.”  /Kal 2.54./ vas okozta sebet csak varázslással lehet gyógyítani

A kovács

„Harmadnap Hísz a hitvány…

...Lempó a vas élét löki, Gonosz félre üti fokát.” /Kal 2.53./

„Öreg Ukkó, örök Isten, markát most dörzsölni kezdte…

… Nyomban három szűz született, három tündérasszony termett:

Ők lettek a vas szülei.” /Kal 2.56./  

„Rejtőzött a vas riadtan, megbújván, magát mentette,

bújt lengő lápok ölébe, csermelyek csorgó vízébe.”  /Kal 2.57./ mocsárvasérc

„…Mi válnék vajon belőle,

ha lángoló tűzbe tenném, piros parázsba temetném ?

… szegény vas szörnyen megrémült..

… szegény vas szentül fogadta, erős esküvel ígérte,

megfogadta a fogóra, kalapácsra és kohóra…

… nem vagdosom magam vérét, nem szabdalom szülém szültét.” /Kal 2.58-59./

„Immár nagyra növekedtél, veszedelmessé változtál

erős esküd elfeledted, mint a kutya szavad szegted.”  /Kal 2.61./

„… él Ukkó atyám az égben…

vér száját majd ő szorítja, vér árját el ő állítja.” /Kal 2 62./

vas vágta sebkenőcs leírása /Kal 2.63-64./

„No most kedves kovács komám, eredj fel a fenyőfára,

hozd le a halovány holdat, Göncöl csillagát is csend el!" /Kal 2.68./

Égigérő fa, táltos utazása

szampó – lisztmalom, sómalom, pénzmalom  /Kal 2.72./

Mindennapi étel a hal

„Halon hízott Ahti úrfi, kecsegén nőtt nagyra Kaukó:”  /Kal 2.75./

Szilaj állattartás

„Nem etetjük, mégis szépek, gondozatlan is kövérek,

este nem kell ólba kötni, kora reggel kiengedni.”  /Kal 2.79./

Felkészülés a harcra

„... Édesanyám, öreg szülém.

Mossad meg ingem méregben, kígyónak veres vérében,

majd szárítsd meg szaporán, mert én menten hadba megyek,

elindulok Észak ellen, lapp vitézek vérhelyére.”  /Kal 2.82./

„Sátrunk kondérját kirúgta, fazekunkat feldöntötte,

húsunkat hamuba hányta, kásánkat kiborította.” /Kal 2.93./

„friss vér fakadt fésűjéből, vérharmat hullt a keféjéből!"  /Kal 2.103./ előjelek, hogy meghalt

Leminkejnent megöli a vaksi pásztor, tetemét a vízbe lökte. Anyja Ilmarinennel egy gerebent készítetett, mellyel a vízben megkereste fia darabokban levő tetemét, azokat összerakta, kenettel bekeni – feltámasztja – Ozirisz feltámasztása. /Kal 2.105-110./ Nem világos a méreg szerepe.

Vejnemöjnen hajót készít

Nyárfa: „Én csak lyukas ladik lennék, billegő, boruló bárka.”  /Kal 2.114./

Vén fenyő: „Belőlem nem lehet bárka, hatbordájú híres hajó.

Belül bizony redves vagyok.” /Kal 2.115./

Tölgyfa: „Bizony jó lennék ladiknak, harci bárka bordájának.”  /Kal 2.115./

A betegségek - köszvény

„Hoz lábára is harisnyát, anyja kötötte kapcát:

felhúzza fehér lábára, bütyöktelen bokájára.”

„Hozta barna medve bőrét, ura alá jó ülésnek,

hozta fóka fényes szőrét tarka szánra takarónak.”  /Kal 2.137./

A nők feladata

„Maga a lány malmot hajtott, forgatta a kő fogóját,

kakkukolt a malom rúdja…

…sárga galajt szedett a szűz, festéshez gyökeret gyűjtött.

Fazekában főtt a festék, veres szin a vas üstökben.”  /Kal 2.150./